Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 10. 1969 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1969)
Új szerzemények – Sammlungen, Neuerwerbungen - Bánki Zsuzsanna: Régészeti gyűjtemény. X, 1969. p. 151–152.
Egyik fal alatt átlagban 15 —20 cm átmérőjű, az iszapos érintetlen altalajba levert cölöpöket figyeltünk meg. A 305 cm vastagságú fal 106,20- 109,20 között kemény mészkő; 109,20- 111,30 között puha homokkőből, öntött technikával készült. A részfeltárás során nem lehetett eldönteni, hogy a két különböző minőségben készült fal két különböző építési periódust jelent-e, vagy pedig csak a kőminőség adta adottság tudatos felhasználását. A K —Ny irányú faltól D-re, azzal párhuzamosan, alul kőből és felül középkorinak látszó téglából készült vízelvezető csatorna boltozott részeit figyeltük meg. Mivel az előkerült középkori várfalrészletek nem egyeztethetők össze a XVI —XVII. századi hadmérnöki felmérésekből ismeretes várfal nyomvonallal, további kutatás szükséges a pontos kormeghatározáshoz. Kutatás a székesfehérvári Szigetben 15 . Zivatar során a középkori város egyik önálló, ,,Sziget"-nek nevezett részén K —Ny-i tájolású csontvázak maradványai kerültek napvilágra. A melléklet nélküli két rész csontváz minden valószínűség szerint a XII. század közepén alakult keresztesek Szent István templomához tartozott. A temetkezés felső időhatárát egy 1601-ben készült metszet alapján a törökkorban vonhatjuk meg, ekkor már elpusztult templomként ábrázolják. Székesfehérvár — Fecskeparti török temető 11 . Kincskereső gyermekek ásásából törökkori turbános díszű sírkő töredék került elő. A helyszíni szemle alapján megállapítást nyert, hogy a sírkő másodlagosan feküdt, a temető azonban valóban törökkori, amelyet korábbi régészeti leletek és ábrázolás bizonyít. Bánki Zsuzsanna NÉPRAJZI GYÜJTŐUTAK 1967-ben a néprajzi kutatómunkánk középpontjában a szabadtéri múzeumokhoz kapcsolódó felderítő, adatgyűjtő, gyűjteménygyarapító munkák álltak. A Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság felkérésére közreműködtünk a nagyvázsonyi népi műemlékház (Schumacher ház) szabadtéri múzeummá alakításában. A házat Nagyvázson y-ból és a környékbeli német falvakból összegyűjtött tárgyakkal rendeztük be. így elsősorban a néprajzi emlékekben gazdag P u 1 á n végeztünk gyűjtést, de a szomszédos V ö r ö s t ó ról is értékes berendezési anyagot szereztünk. (Bútorok, konyhafelszerelések, gazdasági eszközök, stb.) Megvásároltuk a p u 1 a i takácsműhely felszerelési tárgyait, amelyek szintén a vázsonyi szabadtéri múzeumban nyertek elhelyezést. A másik középponti munkánk az év folyamán a Sukorói Néprajzi Ház (Szilvás sor 7) kialakítása és berendezése volt. Sukorón a Központi Járási Tanács és a Községi Tanács anyagi támogatásával megvásároltunk egy 1863-ban épült parasztházat szabadtéri múzeum céljára. A helyszíni megőrzésre átvett népi építészeti objektum, korhű berendezésével, a Velencei-tó környéki parasztság sokrétű népi kultúrájából nyújt egy kis ízelítőt a látogatóknak. S u к о r ó egyik legfestőibb részén az ún. Szilvás-soron fekvő házat, egykori tulajdonosa szociális helyzetének megfelelően, zsellér háznak rendeztük be. A berendezési tárgyak nagyobbrészt a helyszínen voltak, a házzal együtt szereztük meg azokat, de néhány kiegészítő darabot az utcasorból, a faluból, sőt még a szomszédos Pá к о z d ról is gyűjtöttünk Egyelőre a nyitott kéményes konyha és az első szoba berendezését végeztük el és ezek a helyiségek kerültek bemutatásra. Az Országos Néprajzi Múzeum tudományos munkatársával Kresz Máriával a készülő Szentendrei Szabadtéri Múzeum részére végeztünk felderítést a Mezőföldön. A következő falvakban és pusztákon végeztünk kutatómunkát: Tác, Soponya, Sárkeresztúr, Sárszentmiklós, Vájta, Sárszentlőrinc és Rácegres puszta. A szabadtéri múzeum tervezett „mezőföldi csoportjához" több objektumot ki is jelöltünk. Ugyancsak népi műemléki felderítésen voltunk Székesfehérvárott a Rác-városban és Velencén („halászközök"), Székesfehérvár — Alsóváros ban egy kovácsműhely teljes felszerelését vásároltuk meg néprajzi gyűjteményünk részére. Perkátán népzene és néptáncgyűjtést végeztünk. Mohán ismételten megfigyeltük a húshagyókeddi farsangi alakoskodó szokást a „tikverőzést" amelyről diafelvételeket is készítettünk. 1967-ben összesen 40 napot fordítottunk néprajzi gyűjtésekre Pesovár Ferenc ŰJ SZERZEMÉNYEK Régészeti gyűjtemény 1967. év folyamán az ásatásokból származó leletanyag kivételével az alábbiakkal gyarapodott gyűjteményünk. Űjabbkőkori leleteink Körösi Jenő gyűjtése révén Fehérvárcsurgó Igarpusztáról vonaldíszes és körömcsípéses mintájú edény töredékekkel, kőszilánkokkal szaporodtak. Ugyancsak ő hozott be a székesfehérvári Vörösmarty TSZ kertészetéből péceli kultúra körébe tartozó, ujjbenyomásos, pontsoros díszű kerámiatöredékeket. Bronzkori gyűjteményünk Bakó n у с s e r n y é ről (Szabadság telep, Szuhács Pál kertje) F. Petres Éva és Makkay János gyűjtéséből különböző díszítetlen edény töredékekkel bővült. Csőrről jellegtelen barna kőszilánkokat, seprőzött és mészbetétes díszítésű és sima, díszítetlen kerámiatöredékeket, ép mészbetétes bögrét gyűjtött be Körösi Jenő. Dr. Kisari Sándor és Czanik Béla református lelkész К a j ás z ó ról a Várdomb melletti domboldalból gyűjtött, bekarcolt díszű edény töredékekkel növelték bronzkori leleteink számát. Martonvásár, Vörösmarty u. 3. sz-ból ovális tál, két hegyesedő véggel, egyik hosszoldalán füllel és hármas csücskű peremmel, valamint díszítetlen edénytöredékek kerültek be. Vértesacs a-Lencseföld lelőhelyről Gacs Béla plébános díszítetlen, a Nyergesdűlőből durva, ujjbenyomásos díszű és seprűzött kerámiatöredékeket ajándékozott a múzeumnak. Székesfehérvár ról, a Szeder utcából Várhalmi Ákos és Magyar Árpád általános iskolai tanulók mészbetétes és sima, díszítetlen edénydarabokat hoztak be az IKM-ba. Sóstóról Körösi Jenő ugyancsak bronzkori cserepeket gyűjtött. Koravaskori anyagunk Bakonycsernyéről Szarka Géza gyűjtése révén urnatöredékekkel, bögrével, amelynek vállán két vízszintes zsinegsor alatt ferde kanelluradísz és egyéb kanellurás illetve díszítetlen darabokkal gazdagodott. Késővaskori tárgyaink Aba -Páskom lelőhelyről tál, más kerámiatöredékekkel, paticsdarabokkal gyarapodtak. A fentieken kívül őskori gyűjteményünk С s a 1 á ról vöröses kőpengével, S á r h a t v a n — Törökdombról díszítetlen, durva, világosbarna kerámiadarabokkal bővült. Rómaikori gyűjteményünkbe került С s ó r ról Siklósi József ajándékaként egy sárga, csőrös kiöntőjű kis korsó és egy csúcsos végű, áttört díszű IV. századi bronz szíjvég. Ugyancsak innét, Felső Tabán lelőhelyről Makkay János és Kralovánszky Alán gyűjtése révén II —IV. századi szürke, szemcsés és festett házikerámiával gyarapodott a római gyűjtemény. Szili János Lovasberényből (lelőhely: vasút mellett) díszített és díszítetlen terra sigillata és vörös festésű kerámiatöredékeket hozott be a múzeumba, Freiner Ferenc szürke, szemcsés és finoman iszapolt, kihajló peremű tál töredékeket gyűjtött. Örspususztáról Bánki Zsuzsa vörösfestésű, gömbölyű hasú, széles szájú fazekat hozott be, Pusztaszabolcs — Felsőcikoláról terepjárásból pedig vastagfalú, szürke, nagy urna töredékeit, szemcsés és jó iszapolású házikerámiatöredékeket, vörösfestésű rovátkadíszes darabokat a Taligás dombról, a 16 Leletmentés X. 3. 17 Kralovánszky Alán terepjárása VI. 10, m
