Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 10. 1969 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1969)

Szemle – Rundschau - Fitz Jenő: Epigraphica III. X, 1969. p. 181–183.

téssel ellentétes álláspontot foglalt el, anélkül azonban, hogy kísérletén módosított volna. Ha a feliratot — a történeti háttérből való kiindulással — 202-re keltezzük, akkor Septimius Severus és Caracalla voltak ordinariusok, azaz a 6 —7. sor inkább az általunk megkísérelt feloldás szerint hangozhatott. De ez a datálás is csak egy a lehetőségek közül (cf. AntTan, 11, 1964, 136.). A felirat kiegészítésével foglalkozva (AÉrt, 85, 1958, 159, 15. sz.) a 6. sor elején szereplő FE-E betűk feloldására nem volt javaslatunk. Most is elsősorban egy negatívumot ajánlunk: ne próbáljunk consult keresni e három betűhöz. A 2. sor értelemszerű kiegészítése — L. Se[pt. Severus et M. Aur.j — nem hagy kétséget a felől, hogy a töredék 11 — 13 betűs sorokkal nem egészíthető ki. Ez viszont a szerző kísérletének teljes elvetésével jár. 8. Intercisa gazdag feliratos anyagában Barsemis Abbéi Iuppiter oltára (CIL, III, 10307 = D., 2540 = ERDÉLYI G.FÜLEP F., Intercisa L, AHung, 33, 1954, 341. sz.) az egyetlen, amely egy III. századi principalis pályafutását megőrizte. A szakirodalomban mind a pályafutással, mind az oltáron említett alakulatokkal kapcsolatban olyan nézetek kaptak helyet, amelyek mindenképpen helyesbítésre szorulnak. A felirat szövege a következő: I(ovi) O(optimo) M(aximo) / Barsemis Abbéi / dec(urio) ala(e) firma(e) / katafractaria(e) / ex numero Hos/ro <en>orum, mag (ister) / coh(ortis) (milliariae) Hemes(e)/n(orum) d(omo) Cam's <e>t / Aur(elia) Iulia coniux I <e>ius v(otum) s(olverunt) l(ibentes) m(erito). I Aurelia Thicimim / et Aurel(ia) Asalia et / filias Barsimia ti t(ulum) I de(dicaverunt) с (um) s(upra)s(critpis). W. Wagner szerint az ala nova firma milliaria katafractaria Severus Alexander és Maximinus Thrax alatt Italiában és Germaniában mutatható ki, III. Gordianus alatt több éven át Intercisában, vagy környékén állomásozott, majd a császárral keletre vonult, ahonnan a háború után nem tért vissza a Duna mellé. Philippus Arabs idejében Bostrában mutatható ki. (W. WAGNER, Die Dislokation der römischen Auxiliarformationen in den Provinzen Noricum, Pannonién, Moesien und Dakien von Augustus bis Gallienus, Berlin, 1938, 34.). A História Augusta (SHA vita Alex. 61, 8; vita Maxim. 11, 1. 2. 7) és Dio Cassius (LXXVII14,1) híradása alapján kétségtelennek látszik, hogy a numerus Osroenorum Severus Alexanderrel jött keletről, a perzsa háború után. W. Wagner szerint a numerus vagy ekkor, vagy valamivel később, esetleg Maximinus germán háborúja idején kapott helyet Pannónia inferior hadseregében (о. c, 211.). Barsemis Abbéi pályafutását W. Wagner a következőkben foglalta össze: a Carrhaeból származó szír a numerus Osroenorum katonája volt abban az időben, amikor ez az alakulat feltehetően Pannónia inferiorban állomásozott (Severus Alexander uralkodásának végén, vagy Maximinus Thrax alatt). Innen lépett elő az ala firma katafractaria decuriojává, amikor az átmenetileg Intercisában, vagy környékén tartózkodott (III. Gordianus alatt). Az ala elvezénylésekor lépett át a cohors I (milliaria) Hemesenorumba, mint magister (III. Gordianus alatt), (о. c, 34.). W. Wagner megállapításait Barsemis Abbéi pályafutásáról a magyar kutatás egyöntetűen átvette (SZILÁGYI }., Intercisa helyőrsége, Magyar Múzeum, 1947 december, 11.; FÜLEP F., Epigráfia, Intercisa L, AHung, 33, 1954, 210.; MÓCSY A., Pannónia, RE Suppl. 9, 1962, 619.). Az ala firma katafractaria intercisai szereplését a kutatók különböző módon ítélték meg. Szilágyi J. {o.e. 11.) és Barkóczi L. (Die Grundzüge der Geschichte von Intercisa, Intercisa IL, AHung, 36, 1957, 527.) véleménye szerint az ala a jazigok ellen erősítésül került a táborba. Fülep F. arra gondolt, hogy az ala és a numerus esetleg közös hadműveletben vehettek részt (о. c, 207.). Mócsy A. ezzel szemben — mivel Barsemis Abbéi mint volt decurio szerepel az intercisai oltáron — kétségesnek tartja, hogy az ala egyáltalán sorolható-e Pannónia inferior haderejéhez, (o. c, 619.). De a numerus Osroenorum is kimaradt Mócsy A.-nál a pannóniai segédcsapatok felsorolásából (о. c, 617— 624.). Mócsy A.-nak nyilvánvalóan igaza van, amikor az intercisai oltáron említett ala és numerus intercisai, illetve pannóniai tartózkodását kétségbe vonja. Barsemis Abbéi pályafutása nem teszi szükségszerűvé annak feltételezését, hogy az alakulatoknak, amelyekben egymás után szolgált, Pannoniában kellett tartózkodniuk. Sőt, a pályafutás felülvizsgálata éppen az ellenkező következtetések levonását teszi lehetővé. A W. Wagnertől idézett előlépések — miles numeri, decurio alae, magister cohortis — e sorrendje a részletesebb vizsgálat után aligha tartható fenn. Teljességgel valószínűtlennek látszik, hogy egy analfabétákból sorozott numerus egyszerű katonája az alakban legmagasabb principalis rangot jelentő decuriowá léphetett volna elő. Mivel a felirat nem nevezi meg Barsemis Abbéi rangfokozatát a numerusban, kézenfekvőnek látszik a feltevés, hogy ugyanabban a rangban kellett lennie, mint utóbb az a/aban: azaz decurio lehetett. Nagyon keveset tudunk a numerusok principálisainak rangviszonyairól a cohorsok és az alak hasonló rangú principálisaihoz mérve, az mégis valószínűnek látszik, hogy Barsemis Abbéi ala decuriová a numerusból csak mint decurio léphetett elő. A decurio alae rangban a beneficiarius consularis felett és közvetlenül a centurio legionis alatt állott (A. v. DOMASZEWSKI, Die Rangordnung des römischen Heeres. Beihefte der Bonner Jahrbücher, 14, 1967, 34.), az utóbbiba léphetett elő. Mindez valószínűtlenné teszi azt a megállapítást, hogy az ala firma katafractaria decurioja a hemesai cohorsba mint magister kerülhetett volna át. Az utóbbiban A. v. Domaszewski rendkívüli rangot látott, megjegyezve azonban: Entsprechend dem magister kampi der équités legionis wird er ein Exerziermeister der équités sagittarii dieser Cohorte sein (o. c, 59.). A magister kampi a legion belül az équités sorában a vexillarius és az eques között foglalt helyett (o. c, 48 — 49.). Valószínű, hogy a cohorsban is e két rang között jelölhető meg helye. Ez a besorolás kétségtelenné teszi, hogy A. v. Domaszewski meghatározása szerint is a magister cohortisban lényegesen alacsonyabb rangot kell látnunk, mint a decurio alaeban. Mindehhez még annyit tehetünk hozzá, hogy egy magister campit ismerünk Dura Europosból is, a cohors XX Palmyrenorum milliaria kötelékéből (P. Dura 83, 87), a hemesai alakulat magisterét tehát nem kell egyszeri feladathoz fűződőnek tekintenünk. Áttekintésünk világossá teszi, hogy Barsemis Abbéi oltárán felsorolt rangjai abban a sorrendben következnek, ahogy a feliraton olvashatók: a legalacsonyabb rang a hemesai cohorsban viselt magister, amelyet nyilvánvalóan először ért el. Ez után decurio lett a numerusban, végül az ala-ban. A feliratot mint az ala firma katafractaria decurioja állította. Barsemis Abbéi pályafutásának helyreigazítása lehetővé teszi, hogy megkíséreljük időhöz kötni az egyes alakulatokban viselt tisztségeit. Az oltárt faragása és betűi Intercisa késői emlékei közé sorozzák (ERDÉLYI G., Kőemlékek. Intercisa I. AHung, 33, 1954, 192.). Ha feltételezzük, hogy a szír segédcsapat magisterét abban az időben osztották át előbb a numerusba, majd az ala-ba, amikor azok Európában tartózkodtak — ami lehetséges, talán valószínű is, de semmi esetre sem tekinthető kétségtelennek — két időhatárt kapunk. Ebben az esetben az intercisai alakulatból Severus Alexander perzsa háborúja után vezényelhették át a numerusba, másfelől Gordianus keleti hadjárata előtt már az ala decurioja. A két időpont: 233 után, illetve 243 előtt. A forrásokban az Osroeni Severus Alexander, illetve Maximinus Thrax germán háborújában kaptak említést. ... sed omnis apparatus militaris, qui postea est ductus in Germaniam a Maximino, Aiexandri fuit et potentissimus quidem per Armenios et Osdroenos et Part hos et omnis generis homines (SHA vita Alex. 61., 8). Post haec transi it in Germaniam cum omni exercitu et Mauris et Osdroenis et Parthis et omnibus, quos secum Alexander ducebat ad bellum (SHA vita Maxim. 11, 7). Ugyancsak Severus Alexander és Maximinus Thrax vették igénybe Germánjában — tehát a háborúban —, majd Italiában az ala firma katafractariát (GOESSLER, Germania 15, 1931, 8.). Ezek az adatok semmiféle alapot nem adnak olyan feltevésre, hogy akár az egyik, akár a másik alakulat átmenetileg is megfordult volna Pannóniában. Kézenfekvőbb következtetésnek látszik: Barsemis Abbéit — aki maga is keleti származású volt —, a háború folyamán vezényelték át Intercisából a germán frontra irányított keleti elemekből sorozott numerusba, majd innen az ugyancsak orientálisokból álló alaba. Az intercisai oltár is háborús előléptetés mellett szólhat: a decuriot családtagjai nem követték új állomáshelyeire, fogadalmát ő is az otthonának tekintett Intercisában állította, m