Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 10. 1969 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1969)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Igar a jobbágyvilágban. – Igar im Feudalismus. X, 1969. p. 125–137.

fel, amelyekkel kapcsolatos szabályok betartását az uradalom szigorúan ellenőrizte. A közös legelőben véghezvitt korlátozások, a Bozótos allodizálása kétségtelen egy-két esztendő alatt már gazdasági hátrányában jelentkezett a jobbágyok között. 1831-ben ezért a falu azt kívánta, hogy a közös legelőben különítsék el a jobbágyságot megillető részt. Ez az elkülönítési eljárás a földesúr ellenállása következtében 1848-ig elhúzódott, sőt végeredményében csak az úrbéri elkülönítés során a törvényszék előtt sikerült az ügyet nem éppen megnyugtatóan lezárni.

58 Az uradalommal szembeni további bizalmatlanságot a per megkezdésének évében fokozta a kolerajárvány is, amely éppen a legmunkaképesebb férfiakat döntötte le. A falu 600 főnyi lakosából 80 betegedett meg a járvány első napjaiban. A jobbágynép a járvány idején itt is, éppúgy mint más helységekben a betegség okát az elnyomásban kereste.

5:) Azt hitte, hogy a lázongó jobbágyság kiirtására szövetkeztek össze az urak. Ez a felfogás elég merev ellenállást eredményezett a járványt gátló intézkedések végrehajtásában is. Igaz az viszont, hogy a parasztság a betegség során még jobban ráébredt arra, hogy szociális helyzete rossz, és ez az oka annak, hogy éppenséggel az ő sorai közül szedi a járvány az áldozatait. Helyzete javulását abban látta, hogy a földesúrtól csikarjon ki további engedményeket, de egyben meg is védje a jobbágyi haszonvételeket. 1832-ben az igariak már a vármegyéhez fordultak olyan panasszal, amely szerint a földesúr a legelő elkülönítéséről hallani sem akar, minden megmozdulásukat ebben az ügyben elgáncsolja. A vármegye közgyűlése ebben az esztendőben, azután 1835-ben ismét kiküldi Igarra a szolgabírákat, hogy békés úton igyekezzenek az elkülönítést végrehajtani, de mindannyiszor eredménytelen lett munkájuk, mivel a földesúr nem kívánta az elkülönítést. Arra hivatkozott, hogy a lakosokkal már 1827-ben a legelő és nádlás ügyében végleges megállapodásra jutott,

60 így nem lenne a jobbágyoknak sem kellemes, ha ezt a megállapodást újólag megbolygatnák. Arról persze nem esett szó, hogy egy esztendő múltán a Bozótos allodizálásával ezt a megállapodást éppen az uradalom sértette meg. A vármegyei közgyűlés a jobbágyság újabb kérelmére 1837 márciusában ismét az igariak kérelmével foglalkozott. Ekkor ugyanis a jobbágyok az 1832—1836. esztendei úrbéri cikkelyekre hivatkozva, kérték a legelőelkülönítést. A megyegyűlés helyt adott a jogos kérelemnek, és Kolosváry Miklós táblabíró vezetésével Igarra küldöttséget menesztett, akiknek újra a barátságos egyezség megkísérlését adták feladatul. A küldöttségnek tagja volt egy megyei esküdt, a tiszti főügyész és a megye hites földmérője is. Ha az uradalom ekkor hajlandó az egyezségre, akkor az elkülönítést rövid idő alatt le lehetett volna bonyolítani. Csakhogy a földesúr éppenúgy, mint más alkalmakkor, a legmerevebb ellenállást tanúsította a megyei hatósággal szemben is, és a községre vonatkozó iratokat, úrbéri térképeket sem volt hajlandó nekik átadni.

61 Erre a megyei ügyész a jobbágyok nevében az uradalom ellen úrbéri pert indított. Ekkor azonban újabb sérelmek is előkerültek, sőt egyre halmozódtak. Időközben felszaporodott a zsellérség robotterhe: a házas zselléreknek évente 24—30 napot is szolgálniuk kellett a nemrégen még szokásban volt 18 nap helyett.

62 A pert azonban nem tudták 58 SzL. Ürbéri Törvényszék iratai. 59 SzL. Nemesi közgyűlések iratai, 1831—2601. sz. (Kolerabizottsági jelentéeo Ibid. 1835-276,2226. sz. ei

/Ш. 1837-868. sz. в2 SzL. Ürbéri tárgyak mutatója. Igar, 1827-1846. évek. megkezdeni, mert a megye még a földmérőt sem küldte ki Igarra. Az uradalom ugyanis a korábbi ellenállás sikerén felbátorodva, most is a legmerevebben ellentállott. A földesúr kérte a megyei tisztikart, hogy a megyegyűléseken ezt az elkülönítési ügyet ne is tárgyalják. A megyei közgyűlésen persze a vitás legelőügy többször szerepelt ezután is, mivel a lakosság nem nyugodott bele, hogy a létérdekébe vágó legelőkérdést elodázzák. Ezért a megyegyűlés megkerülésével panaszukat a helytartótanács tudomására hozták, és ez a megyétől részletes jelentést kért. A helytartótanács persze nem állott a jobbágyok pártjára, hiszen levelében azt is írja, hogy a tisztikar győződjék meg a jobbágyok reális követeléséről, és ezt is kommentálja. Az újonnan kinevezett küldöttségnek azonban már nem kellett Igarra utaznia, mert közben az uradalom ügyvédje a delegáció vezetőjét Székesfehérváron megkereste,

63 és olyan irányú tájékoztatást adott neki, amely értelmében a helytartótanács sem szorgalmazhatta már az elkülönítést. Az ügyvéd szerint a jobbágyok telkenkint 12 hold legelőt követelnek az elkülönítés során, s ezt az uradalom annyira irreálisnak tartotta, hogy ebből az állásból a tárgyalást is lehetetlennek vélte. Egyben tájékoztatta a delegációt, hogy ebből a kiindulópontból az uradalom nem is hajlandó tárgyalni a faluval. Az igari bíró szerint ezt a követelésüket a szomszédos helységek példája alapján tették. (Egresen ugyanis a gazdák minden telek után 12 hold legelőjárandóságot kaptak.) Mivelhogy az uradalom mindennemű tárgyalás előtt betette a kaput, így a megyei ügyész kénytelen volt újabb úrbéri pert indítani az uradalom ellen, holott az 1837. évben indított pert sem kezdték meg,

6,1 s azt valószínű a földesúr közbelépésére tették félre. Most a helytartótanács közbelépésére megkezdik a pert, illetőleg lépéseket tesznek a per megindítása érdekében. Ezért adatokat gyűjteni kiszállnak az uradalomba és a faluba is. A megye viszont a helytartótanácshoz írott jelentésben mentegeti magát, mondván, hogy a jobbágyság követelései túlzottak, azokat az uradalom nem tudja teljesíteni. Viszont azt is meg kellett állapítani, hogy a 12 hold telkenkénti arányt az egész falu egységesen követeli, így a földesúr merevsége és a jobbágyság egyöntetűsége következtében kialakult helyzet rendkívül feszült, és ez jelezte már, hogy emiatt az elkülönítést igen nehéz lesz végrehajtani. A vármegye még azt is hozzátette, hogy huzamosabb ideig fog ez tartani, mivel nemcsak a legelőelkülönítés ügyében léptek fel ellentétek, hanem a robotterhek miatt is.

65 A helytartótanács elé kerültek ugyanis az igari zsellérek mértéktelenül és törvényellenesen megnövelt robotterhei. A vármegyei tisztikarnak az volt ebben az ügyben is az állásfoglalása, hogy ezt kiszakítva az úrbéri perből lehetetlen megoldani, azonban a per során a helyzet tisztázódik, és azzal együtt automatikusan rendeződni fog.

66 Azonban 1848-ig egyik sérelemmel sem foglalkoztak érdemben, az úrbéri pert, hasonlóan az elsőhöz, meg sem kezdték. A földesúr ekkor már évek óta nem tartott úriszéket, nehogy ott az igariak panaszukat a vármegye képviselője előtt felvethessék, és bármilyen módon a jobbágyok panaszát ismét napirendre tűzhessék a vármegyénél.

67 A faluban ezekben az években 30 és 3/4-d telek van, M A delegáció vezetője Salamon Pál lett volna. 64 SzL. 1842-4430. sz. es Ibid. 66 SzL. Ürbéri tárgyak mutatója. «7 Ibid. 132