Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 10. 1969 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1969)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Igar a jobbágyvilágban. – Igar im Feudalismus. X, 1969. p. 125–137.

amely után a Vörös örökösöknek, Rudnyánszkyné földes­asszonynak és osztályosának teljesítenek úrbéri szolgálta­tásokat. 68 Az 1847—1848 évi összeírás szerint a faluban 6 egész, 12 háromnegyed, 35 fél, és 5 negyedtelkes jobbágy­gazdaság volt. Ezeknek összesen 834 hold szántóföldjük, 423 hold rétjük és 31 hold káposztásföldjük volt. Adót fi­zettek 90 lakóház és 107 igásló után. 1847-ben királyi adóra fizettek 466 forintot, a honi adó pedig 415 forint volt. 69 Az összeírásból kiviláglik a jobbágyság anyagi helyzete is. Ez a tény a feudalizmus utolsó időszakában azért érdekes, mert ezzel a telekállománnyal, valamint anyagi erővel tör­tént meg a jobbágyság felszabadulása is. Sőt az úrbéri el­különítések alkalmával az utolsó esztendők telek állomá­nyát vették alapul, valamint az ezek után szolgáltatott ter­heket. Az egésztelkes Kis Jánosnak a vagyona a következők­ből állott: 1 háza, 24 hold földje, 12 kaszás rétje volt, vala­mint 50 négyszögöl káposztás föld tartozott még a telek­állományhoz. Meg kell még jegyezni, hogy a közös legelőn négy állatot tartott, volt még 2 igás lova és 2 ökre. Ebben az évben 23 forint és 45 krajcár királyi adót fizetett. A fél­telkes Kerti Jánosnak 12 hold szántóföldje, 6 kaszás rétje, 2 igáslova és 1 másodosztályúnak minősített háza volt. Kerti János adója 12 forint 94 krajcár. A zsellérsorban élő Nagy Pálnak egy harmadosztályba sorolt háza volt, de igásállatai nem voltak. 70 Ebben az esztendőben 1 forint 62 krajcár adót fizetett. Az igari lakosság is szabadulni akart a jobbágyi kötött­ségektől. Nagy hatással voltak rá a reformkorszak ellen­zékének nézetei, amelyek megvalósulásával sorsának vál­tozását várta. Az úrbéri pert, amely még korántsem a sza­badulást jelentette volna számukra, a földesúr ellenállása következtében 1848 tavaszán sem kezdték meg. Éppen ezért az ellentétek sokkal érzékenyebben vetődtek fel Igaron, mint a megye más helységeiben. Már 1847-ben a helybeli lelkész és a tanító írtak kérvényt a vármegyéhez, amelyben nemcsak a legelőelkülönítés kérdését vetették fel, ha­nem valamennyi jobbágyi függőség felszámolását kérték. A szántók és rétek, valamint minden más jobbágyi haszon­vétel sorsáról kívánnak tárgyalni az úrbéri perben, — han­goztatták a levélírók. A jobbágytelkek függőségének meg­szüntetését azzal kívánták elérni, hogy a szántókat és a réteket tagosítják. Végül megjegyzik a kérvény írói, hogy ezzel az intézkedéssel a jobbágyok sorsa javul, de az urada­lom nem károsodik. 71 Az úrbéres viszonyok felszámolása Az ország jobbágylakossága az 1848. évi márciusi esemé­nyeket az úrbéres viszonyok felszámolása oldaláról szem­lélte. Az áprilisi törvényeknek Igaron is nagy hatásuk volt, hiszen a majdnem három évtizede óhajtott elkülönítést, és vele együtt valamennyi jobbágyi függést, véglegesen ren­dezni kívánták. Ehhez most államhatalmi segítséget és tá­mogatást vártak. 1848. május 28-án a kormányt keresték fel levelükkel, amelyben kérték, hogy az uradalommal 28 esztendeje folytatott viszályuknak a kormány vessen véget, és a legelőelkülönítést hajtassa végre. 72 Levelükből kicseng б» SzL. Úrbéri Törvényszék irata, 1855. évi felvétel. 69 SzL. Acta locorum. то Ibid. nibid. 1847. « SzL. Bizottmányi iratok 1848-634. sz. 3. k. a kormány iránti bizalom. Nagy reményekkel várják az áp­rilisi törvények rájuk nézve fontos pontjainak megvalósu­lását .... „most, amidőn nemzetünk-, s az emberiség nemtői szabadságot eszközlöttek számunkra, s tudjuk, hogy vágy­nak törvényt és igazságot szolgáltató fő kormányosaink, kik pártolják a szegény, eddig nyomatott ügyét, egész bizo­dalommal, polgári alázatossággal folyamodunk tisztelt uraságoknak igazságot pártoló kegyes színei elébe, hogy méltóztassék... ügyünket megvizsgáltatni, és ha az igaz­sággal megegyez, ... bennünket a tőlünk elvett birtokainkba visszahelyeztetni, a legelőt és rétet visszaadni, az erőszak­kal kicsikart osztálylevelet pedig bíróilag semmisítsék meg." 7,i Az igari jobbágyok peres ügyét ezután az igazság­ügyi kormányzat is szorgalmazta. A megyei bizottmány lépéseket tett annak érdekében, hogy a pert megkezdjék. Az áprilisi törvények az úriszéket megszüntették, és annak jogkörét a megyei törvényszékekre ruházták. Ennek meg­felelően az igariak peres ügyeit is Székesfehérváron kellett volna letárgyalni. Csakhogy a földesúr hatalma most is nagyobbnak bizonyult a jobbágyokénál, így a megyei tör­vényszék elé ügyük a forradalmas időkben nem is került. Időközben az úriszék elé viendő ügyek megszaporodtak Igaron, de ott nem tárgyalhatták ezeket, mivel hosszú ideje nem is tartották azt meg. Amikor a megyei bizott­mány elrendelte, hogy az úriszéki iratokat a megyei tör­vényszékre vigyék, akkor Nagy Lajos, az igari uradalom ügyvédje tiltakozott emiatt, mondván, hogy az úriszéken számtalan befejezetlen ügy van, és mindaddig, amíg ezek el nem intéződnek, az iratokat nem tudja a megyei szék­helyre vitetni. 74 Csak ősszel, a megyei bizottmány újabb utasítására kerültek az úriszéki ügyek a törvényszékre. Ehhez bizonyára hozzájárultak a környéken és a faluban is lejátszódó 1848 szeptember végi, október elejei esemé­nyek. A horvát csapat közeledtének hírére Igaron is nagy népmozgalom volt. Az ozorai lefegyverzésben a népfelke­lők között dádiak, igariak és vámpusztaiak is résztvettek. 75 (A horvátok lefegyverzése Ozorának a Dád puszta felé eső részén történt.) A forradalom és szabadságharc időszakában a megyei bizottmánynak a falu bírája és jegyzője is tagja volt. 76 így a lakosok elsőkézből értesülhettek a legfontosabb esemé­nyekről: az újoncozásról, a népképviseleti választásokról, valamint az adózásról is. A volt jobbágyok az újoncok fel­szerelésére megajánlott adóból a 34 és 3/4-d telek után, amely 1390 hold földet foglalt magába, 34 forint és 75 dé­nárt fizettek. Ugyanekkor az igari uradalom, amely 2722 hold volt, 68 forint és 5 dénárt, a dádi uradalom pedig a 2700 holdas birtoka után 67 forint és 50 dénárt fizetett újoncozási adó fejében. 77 A szabadságharccá fejlődött forradalom idején az el­különítés ügyében Székesfehérváron előrehaladás nem tör­ténhetett, hiszen időközben négy hónapig osztrák megszál­lás alatt volt a megyeszékhely is. Az elkülönítésre csak az 1853. évi úrbéri pátens nyomán került sor. 1856. július 18-án Igar helység bírája, Kiss István, a falu földesurai ellen keresetlevelet adott be a Szekszárdi cs. kir. Úrbéri Törvényszéken. 78 A keresetlevél 73/Ш. •aibid. 7 k. 1848-1369. sz. 75 SzL. Acta locorum. 7в SzL. Bizottmányi iratok 1848-358. sz. 77 Ibid. 1849—256 sz. (Újoncozási Bizottmány iratai, 3. k.) 78 Igart és pusztáit a szabadságharc leverése után az abszolutista kormányza Tolna megyéhez csatolta. 133

Next

/
Thumbnails
Contents