Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 10. 1969 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1969)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Igar a jobbágyvilágban. – Igar im Feudalismus. X, 1969. p. 125–137.

lakása, az urasági molnár és kovács háza is. Községi tulajdonban volt a prédikátor háza, valamint a pásztor házak.

51 A XIX. század elején további zselléresedési folyamat indult meg. Ezzel az uradalom munkaerőt veszített. Ennek meggátlása érdekében a földesúr jobbágy telkeket osztott a lakosoknak. így 7 és fél telek jutott a gazdákhoz.

52 Ezzel azonban a további telekosztódásokat már megállítani nem sikerült. 1828-ban 107 gazdaságot tartanak nyilván, de ezek között vannak a zsellérek is. A tulajdonképpeni telkesek csak 60-an vannak, és a falu egyre süllyedő jellegét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a házas zsellérek száma 29, a házatlanoké pedig 18. A gazdaságok ban 222 férfi munkaerő dolgozik, amely mutatja, hogy felesleges munkáskéz is bőven akadt. A jobbágygazdaságokra átlagosan két két munkaerő jutott. Az adatok tanúsága szerint a jobbágygazdák földjeiket szorgalmasan művelték, s ha akadt terményfeleslegük, azt Székesfehérváron vagy Dunaföldváron értékesítették. Voltak azonban olyanok is, akik Veszprémet keresték fel termeivényeikkel. A piachelyek tehát nagyon távol estek a helységtől, s ez a tény csak tovább növelte a zselléresedési folyamatot. A jobbágyföldek a falu határában 3 dűlőrészben feküdtek, de ezek között voltak uradalmi kezelésben levők is.

53 A jobbágytelkek elkülönítése így részleteiben 1819 óta ment végbe. Az 1819. évi funduális könyv szerint a jobbágy földek az egresi és a simontornyai határban voltak, de emellett még voltak káposztás és kenderföldek is a jobbágyok tulajdonában, amelyek a falu alatti dűlőben feküdtek. A réti földek pedig négy dűlőben voltak elaprózva, mégpedig az első dűlőben 50 rész, a másodikban 51, a harmadikban pedig 7 rész. Volt még réti föld a jobbágyság tulajdonában a középső dűlőben is 45 részben, és a simontornyai határnál fekvő rétben : 27 rész. A szántóföldeket ugyancsak rész megjelöléssel adják meg és mellőzik a hold kifejezést. Az egresi határban, ahol az első vetőbeli szántóföldek voltak 65, a simontornyai határban levő második vetőbeli szántók pedig 66 részre tagozódtak. Káposztásföld 68, kenderföld pedig 92 részre volt osztva, természetesen igen csekély terjedelemben. A káposztásföldekről tudjuk, hogy részenkint 25, 36, 48 és 75 négyszögöles nagyságú parcellákból állottak.

54 Az általános zselléresedés, a jobbágyság telekaprózódásai mutatták a lakosság gazdasági süllyedését. A század elején már megbomlott a falu viszonylagos békéje, amelyet az uradalom a telkek szaporításával és más kisebb kedvezményekkel az úrbérrendezés óta eltelt idő alatt megteremtett. A szembenállás egyre nyíltabb jelleget öltött, és a jobbágyok nem is titkolták el, hogy a földesúr, illetve annak képviselői ellen sommás kifogásaik vannak. Egyre élesebb hangok hallatszottak a mindenhatónak látszó uradalmi tisztek ellen is. Az ellentét 1820-ban keletkezett, amikor az uradalom a közös legelőből jókora darabot elkülönítve megtiltotta a jobbágyságnak, hogy ezen a legelőn állatait legeltesse.

55 Ezzel kisebb lett a jobbágyok legelőterülete, amelynek bőviben sohasem voltak. 51 SzL. Regnicoláris conscriptio 1828. Igar, 1 f. 52 Az Úrbéri Törvényszéken vallják az elöljárók, hogy az 1768. évi úrbérrendezéstől 1848-ig megszaporodott a telkek száma. Azt viszont, hogy ez mikor történt és miért, azt már kideríteni nem tudták. 53 SzL. Regnicoláris conscriptio. 54 SzL. Úrbéri Törvényszék iratai: Igar, funduális könyv. 53 SzL. Fejér megyei lt. Bizottmányi íratok, 3 k. 1848 — 634. sz. (a továbbiakban: Bizottmányi íratok) 1828-ban azonban a „Bozótos" elnevezésű rétet is magának erőszakolta ki a falutól a földesúr, s ez azután végleg elkeserítette a lakosságot. A rét elvételére okot az adott, hogy egy elégedetlenkedő csoport felajánlotta ezt a területet a földesúrnak, aki kapott az alkalmon és az ügyet ki sem vizsgáltatva, a legelőhöz hasonlóan ezt a területet is az allodiális földekhez csatolta. A „Bozótos" rét ugyanis a templom keleti oldalán fekvő beltelkekkel volt határos, ahol a falu népe gallyat és más tűzrevaló száraz növényeket szokott gyűjteni. Eközben a réttel határos jobbágytelkeket lezáró gyepükben, de néha a kertekben is kár esett. Ez volt az oka annak, hogy a lakosok között gyűlöltség támadt, amely odáig fajult, hogy a keleti oldalon lakók kertjeik biztonsága érdekében hajlandók voltak lemondani a rétről. Előzőleg a kárt szenvedett lakosok az elöljáróságot kérték meg, hogy a réten a gyűjtögetést tiltsák meg. Nyilvánvaló, hogy a jobbágyelöljáróság ilyen jellegű felhívásának nem sok foganatja lehetett, így az ügy az uradalmi tiszteken keresztül a földesúr tudomására jutott. Egy utcai perlekedő csoport a helyzetet még jobban kiélezte: egyik alkalommal a keleti oldalon lakók közül valaki azt kiáltotta, hogy inkább senkié se legyen az a terület. A jobbágyelöljárók közül ketten, akik a károsultak között voltak, szintén beleegyeztek a „Bozótos" átadásába, mivel csak ilyen módon vélték a békét megteremteni a faluban. Ugyanakkor a lakosság nagyobb része ragaszkodott a területhez, és a földesúrnak az allodizálásra irányuló mindennemű tevékenysége ellen élénken tiltakozott. Az úriszék megtartása előtt a lakosoknak felajánlási ívet kellett aláírniuk, amelyben az állott, hogy a falu a viszály elsimítása érdekében a vitás területet a földesúrnak átadja. Ez természetesen nem történhetett meg erőszak nélkül. Azokat a gazdákat, akik az elöljáróság által körözött ívet nem írták alá, vagy nevüket a szokásos kereszt vonással nem jelölték meg, az uradalmi ispán elé idézték, ahol erre kényszerítették őket. Rédei Jánost például házának építése közben rendelték az urasági házba, hogy az egyezséglevelet aláírja. Rédei szerint az egyezséglevélben többek között az is állott, hogy „... Igar Helysége a közös bozótjáról lemondván"... stb. Ezt Rédei olvasva elszörnyűlködött, és egyben tiltakozott is: „.. .Ispán urunk, nem mondottunk le a bozótról" ... Továbbá azzal érvelt, hogy ott a jobbágyok igásállatai, tehenei legelnek. Az ispán azonban ráförmedt .. „megérdemelnéd, hogy a közönség kővel verne agyon".. Céh Jánost hasonlóan odarendelték, és elébetették az egyezséglevelet, megmutatták neki, hogy hol keresztelje

56 meg azt. Céh János ugyanis sem olvasni, sem írni nem tudott. Ebben az esetben az lett volna a helyes eljárás, hogy a levelet előtte felolvassák. Ez azonban nem történt meg, így Céh János nem is tudta, mibe kellett neki beleegyeznie.

57 A földesúr az úriszéket megtartotta, és a „Bozótos" elnevezésű rétet allodizálta. Ezzel a jobbágyok állatait újabb legelőterülettől fosztotta meg. Korlátozni próbálta a közös legelőben is a jobbágyi haszonvételeket. Sőt minden olyan korábbi szokást, amely jobbágyérdekeket szolgált, eltörölt. 1828-tól a falu és az uradalom között a viszony végleg elromlott, amelyet azután a földesúr további intézkedésekkel csak élezett. így például 1828-ban eltiltották a jobbágyságot a vadászattól, s a határban új tilalomjelző fákat állítottak 56 A levél megkeresztelése alatt az értendő, hogy a jobbágy a neve mellé keresztet rajzolt. 57 SzL. Bizottmányi iratok. 9* 131