Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 8.-9. 1967-1968 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1968)

Tanulmányok – Abhandlungen - Kralovánszky Alán: Contribution a la question du sarcophage de Székesfehérvár dit de Saint Étienne. – A székesfehérvári ún. István-szarkofág kérdéséhez. VIII–IX, 1967–68. p. 85–91. t. XXIII–XXV.

Par contre, nous considérons comme une hypothèse moins justifiée que les deux figures représentassent un homme et une femme données, les défunts mêmes qui sollicitent le salut. Toutefois, cette hypothèse nous permettrait de rendre compréhensible la présence des deux personnes. En outre, le sarcophage ayant un caractère fortement triomphal, ce ne sont que des personnes appartenant au plus haut milieu social — dans ce cas à la maison des Arpads — qui pourraient entrer en ligne de compte en tant que commetteurs ou destinataires. Malheureusement, nous ne connaissons pas précisément la composition intégrale de la famille de la maison arpadienne, ayant vécu dans les décades autour du tournant du X

e et du XI

e siècle, mais, en tant que l'hypothèse la plus probable nécessaire à la recherche ultérieure, nous soulèverons comme une possibilité que le sarcophage ait appartenu au prince Géza ou éventuellement à sa femme.

29 Cette supposition nous permettrait d'obtenir une réponse à plusieurs questions. La caractère païen démontré sur le sarcophage est, au temps du roi Etienne, déjà inimaginable. Par exemple, les "lunulae" présentées, d'un décor et d'un signification analogues, disparaissent elles aussi au début du XI

e siècle. Cependant, au temps du prince Géza, le christianisme n'était pas encore tellement robuste et cristallisé, et le prince Géza était, selon ses propres paroles, assez grand seigneur pour pouvoir servir deux dieux. Ismeretes, hogy az 1803-ban Székesfehérvárott előkerült szarkofágot H a m p e 1 J. X. századi munkának határozta meg, majd Varjú E. állította először, hogy benne István királyt temették el 1038-ban. A napjainkig így ismert kormeghatározás a következő indokokon alapszik : stíluskiritikailag a bizantinizáló olasz művészeti körhöz kapcsolódik, amely a X. század végétől a XI. század közepéig terjedő időre tehető; ikonográfiailag triumfáló jellegű, amely csak királyi személyeknek jár; technikailag egy római szarkofág átfaragása ; Hartvik 1112—1116 között írt szövege szerint „a szent test a templom közepén fehér márvány szarkofágba helyeztetett"

1 ~

ъ

. A szarkofágot stíluskritikailag évtizednyi pontossággal közvetlenül nem lehet datálni, ezért az írásos források filológiai elemzése szükséges. Az idevonatkozó összes írásos forrás közül a legfontosabb, leghitelesebb a Hartvik legenda, amely egyben a legbővebb is. Hitelességéhez kétség nem fér, forrásai ismertek: Ősgesta, István Kisebb és Nagyobb legendája, valamint az 1083-as szenttéavatás szemtanúinak közlései.

6 _1

° Hartvik szövegét összefüggéseiben nézve kiderül, hogy a) 1083-ban abból a sírból exhumálták Istvánt, amelybe eltemették 1038-ban.

11 b) Ez a sír semmiképpen nem azonosítható egy szarkofággal, esetünkben vizsgálatunk tárgyával, ennek ellene 29 C'est S z. Vajay qui, récemment, a formulé une hypothèse concernant cette question. Selon lui, la seconde femme de Géza était Addelheid, princesse polonaise, et tous deux sont ensevelis sous l'église Saint Pierre et Saint Paul de Székesfehérvár. Grossfürst Geysa von Ungarn. Familie und Verwandschaft, SüOF 21 (1962) pp. 45-101. Nous savons que le prince Géza fut enseveli à Fehérvár, dans l'ancienne église se trouvant sous la cathédrale épiscopale actuelle. Il était le premier prince duquel on n'a pas noté qu'il fut enterré à la manière païenne. Sa femme Charlotte (?) Adelheid (?) a survécu à son mari. Il se peut que c'est Charlotte (?) Adelheid (?) qui avait commandé pour son époux le sarcophage triomphal symbolisant et démontrant le pouvoir et le rang de son mari — avec sur le côté court un ange portant aux cieux un nouveau-né, le symbole de l'âme du défunt — avec l'intention d'y reposer une fois elle-même. Le sarcophage se conforme à la personnalité de tous deux bien mieux qu'à la personnalité d'autres contemporains connus. Ainsi il se comprend pourquoi le roi Etienne avait choisi Fehérvár comme sépulture familiale. A savoir, c'est là que fut enterré aussi son père (et sa mère ou bellemère?) qui a donné une nouvelle tournure à la vie des Hongrois, et qui a commencé le travail que le roi Etienne continua et auquel il consacra toute sa vie. A la question de savoir comment le sarcophage arriva de l'église, s'élevant à l'époque de Géza sur la colline de la cathédrale, dans le jardin du palais episcopal, la réponse nous est donnée par le fait que les Turcs l'avaient employé comme abreuvoir ils l'ont donc emporté de sa place originale et placé près du puits et qu'au début du XIX- siècle, l'évêque Milassin avait rassemblé dans son jardin les monuments de pierre trouvables dans la ville. A. Kralovànszky mond a leírás. Hartvik szerint ugyanis az exhumálás során „felemelték a márványtáblát, amely a padlózatból kiemelkedett, majd azután eljutottak a sírhoz... a sír tele volt kicsit piros vízzel... a folyadékot ezüst edénybe és hordókba merték... de minél jobban merték a folyadékot, annál jobban telítődött vele a sír. Látván ezt... a kimerített vizet eredeti helyére visszaöntötték, de a visszaöntött víz ellenére sem lett több a víz a sírban. Ezután a sírt teljesen befedték..." Ezen leírás a szemtanú hitelességét jelenti, ezt kitalálni nem lehet. Ez a valóban tapasztaltat, az ún. közlekedő edények törvényét tükröző fizikai jelenséget írja le, tehát a sír földbeásott sír volt, s a víz a talajvízzel azonosítható. Ezt igazolja az is, hogy a bazilika a belvárosi sziget legalacsonyabb tengerszint feletti magasságú területén fekszik. Rekonstruált XI. századi járószintje: 109,20—109,30 m. Az 1965. évi ásatás során a talajvízszintet mindenütt 107,20 m-en találtam. A bazilikái királysírok mindegyike földbeásott és kőlapokkal vagy téglával kibélelt, valamint 1—3 kőlappal lefedett sírok voltak, amelybe az eresztékeken könnyen behatolhat a talajvíz. A vizsgált szarkofágunk egy kőtömbből kifaragott, gazdagon díszítetten földfelletti elhelyezésre készült, a fentebb leírt jelenség tehát elképzelhetetlen ily módon vele kapcsolatban. Különben is Hartvik 12 esetben emlékezik meg a sírról (tumulus, sepulcrum, tumba, sarcofag elnevezéseket használ) és csak két esetben beszél szarkofágról! Ha valóban István ebben a zárt szarkofágban nyugodott volna, akkor következetesebb szóhasználatot várnánk Hartviktól, hiszen neki látnia és tudnia kellett volna azt. Viszont egy A SZÉKESFEHÉRVÁRI u. n. ISTVÁN SZARKOFÁG KÉRDÉSÉHEZ 90