Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 8.-9. 1967-1968 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1968)

Tanulmányok – Abhandlungen - Bakay Kornél: Gräberfeld aus den 10–11. Jahrhunderten in der Umgebung von Székesfehérvár und die Frage der fürstlichen Residenz. II. – A Székesfehérvár környéki 10–11. századi temetők és a fejedelmi székhely kérdése. VIII–IX, 1967–68. p. 57–84. t. VII–XXII.

Reichtümer vieler Länder nach Esztergom"; auch Arnoldus Lubiciensis nannte die Stadt 1172 und 1189 die Metropole Ungarns. Zu der Wende des 12. zum 13. Jahrhundert stand Esztergom — dank des Auflebens des ungarischen Aussenhandels (Aufblühen der Edelmetallproduktion des Landes und ein gesteigerter Warenaustausch) — wirtschaftlich an erster Stelle unter den ungarischen Städten. Rogerius Székesfehérvár múltjának kutatásában elsőrendű szerepet játszanak a város környékén talált X—

XI. századi temetők, nevezetesen a következők: Demkóhegy, Rádiótelep (Bikasziget), Sárkeresztúri út (Kurucdomb), Táci út (Repülőtér), Maroshegy, Kanizsai út, Vízművek, Sóstó, Szárazrét, Móri út, a város területéről a Bazilika melletti temető, továbbá Rácz utca, Kiskecskemét és Attila utca. (Az utóbbiak Kralovánszky Alán kutatásai.) Sajnálatos, hogy a felsorolt temetők nagyobb részét nem szakemberek tárták fel, hanem műkedvelők ásatásainak estek áldozatul. A várostól délnyugatra elterülő Demkóhegynek nevezett domb északnyugati lejtőjén 52 éven keresztül találtak sírokat (1878—1929), ma mégis csak 41 sír anyagát lehet különválasztani és hitelesen azonosítani. A halottak mellett ékszerek (gyűrű, karperec, fülbevaló, nyakperec, gyöngy), ruhadíszek (csüngő, csüngős korong, pityke, fülesgomb, csat, stb.), fegyverek (szablya, kard fokos, tegez, íj, nyílcsúcs), lószerszám (kengyel, zabla, hevedercsat), vallási-varázslati értelmű tárgyak (csörgő, csengő, félholdalakú csüngő, római érem) és használati tárgyak (csat, kés, vödör) voltak. A megmentett mellékletes sírok nemi megoszlása feltehetően az alábbi: 5 férfi, 24 nő, 12 bizonytalan nemű egyén. Mindössze két koponyát lehetett megvizsgálni embertanilag, az egyik kelet-balti, a másik mediterrán típusú nő volt. (Acsádi—Nemeskéri 1959) A demkóhegyi temető egykori sírszáma —- összehasonlító számítások alapján — kb. 150 volt. Az eltemetettek társadalmi-szociális megoszlására abból következtethettünk, hogy milyen mellékletekkel kerültek a sírba. A fegyveresen eltemetett személyek kis száma (3 eset), a lótemetkezés ritkasága (2 eset), a nyerges temetkezések gyakoribb előfordulása (5 eset), tehát a szerény mellékletű sírok uralkodó fölénye egyértelműen szegényebb sorú köznépre utal. A temetőt a kutatók többsége magyarnak tartja, időrendi helyzetét illetően kisebb eltérések tapasztalhatók. Véleményünk szerint 950—1020 közötti időre tehető, tehát a magyarországi köznépi temetők korábbi csoportjába sorolandó. A Maroshegy I. néven ismert temetőrész talán a demkóhegyi temető része. Az előkerült 23—29 sír anyaga azonban teljesen összekeveredett, tehát külön nem értékelhető. A várostól délnyugatra eső Bikaszigeten (Rádiótelep), az úrhidai út északi oldalán Marosi Arnold, az IKM egy2« HORVÁTH 1860:1. 121, 125-127; HÓMAN-SZEKFŰ o. Jz. I. 201-203; PLEIDELL 1934:28-44, 305; BÓNIS 1956:81. SZŰCS 1955 : 20 — 22. Eingehende Aussagen über Esztergom — mitunter auch mit übertriebener Bewertung — siehe in der Studie von SINK A 1936: 1-43. lobpries Esztergom: „Sie war an Schönheit allen anderen ungarischen Städten weit überlegen." Das Warenstopp-Recht Wiens (1221) und das Aufblühen der Stadt Buda gegen Ende des 13. Jahrhunderts brachte die weitere Entwicklung Esztergoms zum Stokken.

246 Der eigentliche Aufschwung der Stadt Székesfehérvár fiel eben auf diese Zeit. K. Bakay kori igazgatója, Bartucz Lajos professzorral 1924-ben 68 sírós temetőt ásott ki. A korábbi évben előkerült gazdag sír (ún. „A" sír) a temetőtől távolabb esik. A sírok többsége Ny—K-i tájolású (eltérés 4 esetben), nyújtott csontvázas (részbeni zsugorítás 5 esetben), egyes temetkezés (kettős temetkezés 3 esetben). Sírmélység 60—170 cm között. A 68 sír közül 25 sírban volt melléklet : ékszerek (hajkarika, gyűrű, karperec, nyakperec, gyöngy), ruhadíszek (pityke, ingnyakdísz, fülesgomb, lábbeli veret, övdísz?), fegyverek (kard, tegez, nyílcsúcs, íj), varázslati értelmű tárgyak (vas lánc, csörgő) és használati tárgyak (csiholóvas, kovakő, kés, vödör). Nemi megoszlás: 18 férfi, 26 nő, 27 gyermek (Bartucz Lajos meghatározása: Marosi 1923—26.), illetve 20 férfi, 27 nő és 24 gyermek. (Acsádi—Nemeskéri 1959) Az embertanilag megvizsgált koponyák a kelet-balti és dinári típusba tartoznak (Acsádi—Nemeskéri 1959). Az eltemetett személyek közrendű szabadok voltak, az „A" sírt nem számítva, amelyben előkelő férfi nyugodott, aki a X. század első harmadának végefelé halt meg. A magányos sír mellékletei: kard, fokos, vödör, kengyelpár, zabla, íjcsont, tegez, aranylemezek és korongok, br. ruhadíszek és lócsontok. A temető mellékletnélküli sírjainak nagy száma (43), a fegyveresen eltemetettek ritkasága (2 eset), a lovas és nyerges temetkezések teljes hiánya szegényebb családokra mutat, de egyúttal a temetkezés idejére is fényt derít, hiszen a halott mellékletekkel való felszerelése pogány szokás, amit az egyre erősödő kereszténység a XI. század elején észrevehetően visszaszorított. 8—10 család három generációja temetkezett ide — az adatok alapján — 940—50 — 1010—20 között. Ez a temető sincs teljesen feltárva. Hasonló a helyzet a Sárkeresztúri út melletti református temető déli határán elterülő temetővel, ahol 1915-ben 1 sír k^ült elő, 1916-ban 31 sírt tárt fel Marosi Arnold. A 23 felnőtt és 8 gyermek sírja közül csak 13-ban volt melléklet : ékszerek (hajkarika, gyűrű, karperec, nyakperec), ruhadíszek (pityke, övkapocs, fülesgomb), fegyver (kard), lószerszám (kengyel, zabla, hevedercsat) és használati tárgyak (kés, csiholóvas). Annak ellenére, hogy a Sárkeresztúri úti temetőnek csak kis része került felszínre, bizonyos, hogy az előbbi temetőkhöz hasonlóan ide is közrendű magyarok temették halottaikat. Fegyver csak egy sírban volt, a lószerszám is ritka (2 eset). Az ékszerek közül néhány olyan típus hiányzik, amelyet a demkóhegyi és a rádiótelepi temetőből megismertünk, (csüngős korong, fülesgomb, S-végű karika, stb.) Ennek oka az eltérő viseletben és időbeli különbségben rejlik, mivel — a meglévő adatok szerint — SZÉKESFEHÉRVÁR KÖRNYÉKÉNEK X—XI. SZÁZADI TEMETŐI ÉS A KORAI FEJEDELMI SZÉKHELY KÉRDÉSE 80