Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 8.-9. 1967-1968 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1968)

Szemle – Rundschau - Gedai István: Megemlékezés Nagy Gézáról (1855–1915). VIII–IX, 1967–68. p. 295–296.

MEGEMLÉKEZÉS NAGY GÉZÁRÓL (1855-1915) »Szellemileg, anyagilag, politikailag idegen érdekek kötelékében vergődünk." így jellemezte korát, a századforduló Magyarországát Nagy Géza. (NAGY G. : UMSz 1902) Ennek a helyzetnek a felismerése a tudós, különösen a történész-régész tudós feladatává teszi, hogy régészeti, történeti kutatásain kívül foglalkozzon saját korának kérdéseivel is. Nagy Géza vállalta ezt a feladatot, tudományos munkássága állásfoglalás a nemzeti múltunk megsemmisítésére, ill. meghamisítására törekvő idegen uralom ellen. Nagy Géza 1855 augusztus 4-én született a Fejér megyei Gárdony ban, régi kisnemes családból. „A nagy gazdasági átalakulás, — írja a szabadságharc utáni időről, születésének koráról —, melynek áldozatul esett az ezeréves magyar köznemesi osztály, ekkor már megkezdődött, de még éltek a forradalom előtti idők hagyományai, az abszolútizmus csak elfojtotta, de nem tudta kiirtani ezt a derült világnézetet, amely ha akadályára is volt a nemzet anyagi, szellemi és politikai fejlődésének, minden esetre annyi megelégült és boldog életnek volt a kútforrása, melyről fogalma sincs ennek a folytonos izgatott életet folytató nemzedéknek. A hatvanas évek kezdetén utoljára világát élte a régi nemesség, még bepillantást nyerhettem abba az életbe, melytől alig félszázad alatt jobban eltávolodtunk, mint apáink a félezred előttitől." (OSzK kézirattár, Oct. Hung. 1015) A kapitalizmusból visszaemlékező Nagy Géza kétségtelenül idealizálta az előtte élő nemzedékek korát, de még benne élt, ill. inkább már a letűnt kor élt benne, s ez teszi számunkra jelentőssé róla alkotott véleményét. Alsóbb iskolái elvégzése után 1866-ban Gyönkre került középiskolába, „hogy német szót tanuljak a gyönki sváboktól — írta —. No ! ami a német szót illeti, nem sokra vittem. A vén sváb asszony, akinél kosztban voltam, többet tanult tőlem magyarul, mint én németül. Hiába! mióta csak az eszemet bírom, mindig a németet hallottam szidni, a Bach és Schmerling-korszak magyarjainak hangulatát szívtam magamba. Sok jó tulajdonságát ismertem meg azóta a németségnek, a német tudományból sokat merítettem, de rokonszenvet ma sem tudok érezni irántuk." (Ibid.) Trauttwein tanára a zsíros szájú magyarnak hívta, mert állandóan magyar ruhában járt. Az iskolai önképzőkörnek buzgó tagja volt, pályázatot is nyert. 1870-ben Budapestre került, előbb a református gimnáziumba, majd a piarista főgimnáziumba. 1875-ben iratkozott be az egyetemre, ahol Salamontól, Kerékgyárt ótól, Somhegy itől történelmet, В u d e n z tői nyelvészetet, R ó m e r tói régészetet, Told ytól irodalomtörténet és Horváthtól oklevéltant hallgatott. R ó m e r korán felfigyelt tehetséges tanítványára és még 1875-ben a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárába vitte díjnoknak. Valószínű azonban, hogy a szabadságharcban résztvett Róme rnek tanítványa felé megnyilvánuló szeretetének nemcsak a tehetség volt az oka, hanem Nagy Géza politikai állásfoglalása is. A 70-es évek derekán a budapesti ifjúság Tisza-ellenes tüntetései egymást érték, s ő valamennyiben részt vett. Egy alkalommal rendőrségi ügy is keletkezett, Verhovay társával. (Ibid). Tiszát annyira megvetette, hogy nevét nem volt szabad kimondani a házában. (Ú j h á z y György írónak, Nagy Géza nevelt fiának szives szóbeli közlése) A későbbiek folyamán sem lehet elválasztani Nagy Géza munkásságában a tudományos kutatást és a politikai állásfoglalást. A kettő összeolvad, de nem megy a tudományos érték rovására. Mindenkor mértéktartó, objektív, s a kettő sajátos szintézist alkot, amit csak az emberi humánum legkiválóbb képviselőinél találunk meg, akikben még éltek a minden nemzetiséget megértőés megbecsülő, minden egymás elleni uszítást visszautasító régi magyar reálpolitikusok hagyományai abban a burzsoá nacionalizmustól túlfűtött Európában. Mindenkor tudományos, európai szintű, mégis kicsendül a nemzeti gondolkodás. A fővárosból is egy osztrákellenes cikke miatt kellett távoznia. Az „Egyetértés"ben közölte, hogy 1848. október 31-én kelt miniszteri rendelettel 147 fegyvert a múzeumba szállítottak, s ezeket 1849. január 25-én osztrák tisztek elvitték. A cikk akkor jelent meg, amikor Ferenc József hosszas távollét 295