Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 8.-9. 1967-1968 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1968)

Szemle – Rundschau - Gedai István: Megemlékezés Nagy Gézáról (1855–1915). VIII–IX, 1967–68. p. 295–296.

után Budapestre jött. 1881 nyarán Sepsiszentgyörgyre helyezték a Székely Nemzeti Múzeum őrének, s csak 1889-ben került vissza. Tudományos munkásságának ismertetése előtt ki kell emelni kutatási módszerét. Régész volt, de kutatásaiban a régészet mellett azonos jelentőségű helyet foglal el a nyelvészet, az írott források tanulmányozása, a néprajz és embertan. Munkásságának összefoglalása igen nehéz feladat, mert érdeklődése rendkívül szerteágazó volt. Fő témájának a magyarság eredetének kutatása mondható. Tulajdonképen ezért foglalkozott szkítákkal és egyéb ókori népekkel is. Több tanulmányának témája a szkita eredetkérdés. Ebben a kérdésben a kutatók álláspontja nem volt egységes. Tomaschekés Mülle nh о f f iráni eredetűnek, Neumann és Nagy Géza turáni eredetűnek tartotta őket. Hosszasan elemezte a Herodotosnál fennmaradt szkita szavakat; szokásaikat összevetette a steppei nomádok szokásaival, felfogásaival. Embertani vizsgálatuknál Hippokrates leírását és Bobrinszkij vizsgálatait vette alapul. Minns, a kiváló angol tudós a szkíták turáni eredetét vallóklegnagyobbikának nevezte Nagy Gézát (E. MINNS : Scythians and Greeks (Cambridge 1913) 99.) (M. ROSTOVTZEV: Iranians and Greeks is South Russia [Oxford 1922] 60.) és igen elismerőleg írt róla Rostovtzev is. Fél évszázad kutatása — Harmatta J., Lemmel, Miller, V о s m e г — azonban az iranisták javára döntötték el a kérdést. Legtöbb tanulmánya azonban a magyarok őstörténetével foglalkozik. Alkalmazott — ma komplexnek mondanánk — módszere itt kristályosodik ki legtisztábban. Kutatásának jelentős részét nyelvészeti elemzések tették ki, különösen a magyar nevet fejtegette. V á m b é r yvel szemben leszögezte, hogy a magyarság alaprétege finnugor. Ugyancsak figyelemreméltó az a megfigyelése, hogy a magyarság etnikai fejlődése nemcsak Árpád népéé, azaz a magyar őstörténet kutatásában nem egy népcsoport őstörténetét kell tanulmányozni; a honfoglaló magyarság több területről származó törzsek, törzstöredékek összegezője. Különösen sepsiszentgyörgyi tartózkodása alatt foglalkozott a székelyek eredetével. Kiindulási pontja az volt, hogy a köztudat 1200 körül is a magyarság bevándorlásában egy régebbit és egy későbbit különböztetett meg. Az elsővel a székelyeket hozta összefüggésbe, az utóbbihoz számította Árpád népét; de a székelyek mindenképen magyarok, az ő kifejezésével: „vagy egy külön pannon magyar ág, vagy pannon magyarok közt elmagyarosodott nép." Nincs lehetőségünk, de értelme sem részletesen belemélyedni és rámutatni Nagy Géza elméletének hibás, téves pontjaira. Természetes, hogy félévszázados kutatások eredményének birtokában tisztábban látunk, de több kérdés ma sincs megoldva, ugyanakkor — főként a magyarsággal kapcsolatos — számos megfigyelését erősíti meg újabban a modern kutatás. Módszere pedig ma is a leghaladóbb. Az említettek alapján azonban nem kapunk teljes képet Nagy Gézáról. Elégtelen lenne az is, ha tovább elemeznénk a fegyverekről, viseletről, az eskütéri sisakról, Árpád sírjáról, a magyar halászat eredetéről, régi mondáinkról, genealógiai kutatásairól készült tanulmányait, s a különböző lapokban megjelent, főként népszerűsítő cikkeit. Nagy életcélját, az emberiség történetének megírását, sajnos csak jegyzetei között találjuk meg. A vázlat szerint 8 kötetből állt volna, 36 könyvből. Ez a történelem előtti időktől a jelenkorig foglalta volna össze a világtörténetet. Jegyzeteiben adatokat, vázlatokat, részleteket találunk ősi műveltségekről — Egyiptom, keleti kultúrák — nomád népek történetéről, középkori kérdésekről. Halála előtt fél évvel írta: „... most szeretnék élni, mert most már megvan az az anyag, amit életemen keresztül gyűjtöttem." Jellemző Nagy Gézára a magyar kutatás feladatáról vallott nézete is. 1913-ban az Archeológiai Értesítő szerkesztője lett. Célul tűzte ki, hogy „... az ásatások és régészeti leletek egyszerű leírása helyett fokozatosan át fogunk térni az általánosabb jellegű tudományos eredmények tárgyalására." Ekkor írta az Értesítő feladataként „.. .helyes az az álláspont, hogy első sorban a saját hazánk múltjával kell foglalkoznunk, mégis eljutottunk már arra a pontra, midőn a saját dolgainkon kívül az internacionális érdekű tudományos kérdésekre is ki kell terjeszteni vizsgálódásainkat... a tudományos világ munkájából nekünk sem szabad hiányoznunk, s az eddiginél fokozottabb mértékben kell benne részt vennünk." Röviden: célja az európai szint. Egyéniségéhez tartozik a jelen iránt való érdeklődése, mint fentebb említettük. Baráti körébe legkiválóbb régészeink tartoztak, mint Réthy László, Éber László, Posta Béla, Zichy Jenő, Kuzsinszky Bálint.A hozzájuk képest fiatalabb nemzedékből Gerevich Tibort és Oroszlán Zoltánt számíthatjuk társaságába. Nagy Géza a századforduló tudományos életének kimagasló alakja volt. Munkássága gazdag hagyaték, amelyre a magyar régészet mindenkor büszke lehet. Gedai István 296