Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 8.-9. 1967-1968 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1968)

Szemle – Rundschau - Fitz Jenő: Az Aurelii Heracliti Intercisában. VIII–IX, 1967–68. p. 286–290.

tozó hastatus volt. A praetoriumnak nem az első centuriájába tartozó centurioi alatta álltak a legiok primi ordiHes-einek (A. DOMASZEWSKI : op. cit. 102.). M. Aurelius Sextianus Lambaesisből való felirata (CIL VIII 2825 — D. 2214) ezt világosan kifejezésre juttatja, amely 7 frumentario, exercitatori singularium imp., hastato leg. III. Aug.-nak nevezi. Az exercitator eq. sing. imp. a cohors praetoriae centurioi közé tartozott (A. DOMASZEWSKI: op. cit. 102.). Hasonlóképpen a hastati besorolási helyére utal L. Arbutius Valentinus Ficuleaból való felirata (CIL XIV 4007), aki egymás után evoc. Aug. ex coh. IIII prae., 7. coh. II vig., 1 coh. XI urb., 7 coh. VII pr., 7 leg. VII g., 7 leg. VII gemin. p. f., majd p. p. leg. IIII Fl. felicis volt. A primipilatus előtt és a cohors VII gemina centuriosága után a legio VII gemmában viselt két centurionatust, mint hastatus és princeps. A praetorianus centuriók előlépésében azonban ez kevésbé gyakori útnak mondható. Közülük lényegesen többen trecenariusok voltak, mielőtt valamelyik légióba kerültek volna. Ebben az esetben azonban a primipilatus előtt csak egy centurionatust (princeps) kaptak (pl. CIL III 4461). Ez arra enged következtetni, hogy a legios hastatusok a trecenariusokkal lehettek egyenlő rangúak. Hasonló módon világít rá a hastatusok és a Róma városi centuriók rangviszonyaira P. Aelius Marcellus felirata: ... cent. frum., subprincipi peregrinorum, (h)a{d\stato et principi et primipilo leg. VII gem. pie fel. (CIL XI 5215). A cohors peregrinorum második legmagasabb rangú centurioja tehát alatta állt a legios hastatusnak. Mindezek alapján normális előrehaladás esetén Heraclitus pályafutását a következő formában vázolhatjuk: centurio statorum praetorianorum centurio cohortis XI urbanae Severianae [centurio cohortis . . praetoriae] hastatus legionis VII Claudiae a továbbiakban, ha pályafutása Viminaciumban nem zárult le, princeps, majd primus pilus egy nem ismert légióban A praetorium cohorsainak első centuriáihoz tartozó centuriók a legios primi ordines-eivel voltak egyenrangúak (A. DOMASZEWSKI: op.cit. 102.). A cohortes praetoriae e centurioi közvetlenül lehettek primus pilusok (Id. 102.). Nem ismeretes, milyen rang-viszonyban voltak ezek a centuriók a hastatusokkal, de nem látszik valószínűnek, hogy a Heraclitus mint legios hastatus Rómában csak centurio statorummá lépett volna elő. M. Aurelius Heraclitus pályafutásának a fentiekben vázolt kétféle megoldása közül vitán felül a másodikat kell valószínűbbnek tartanunk. A hastatus és egy alacsonyabb rangú hastatus prior-posterior között olyan jelentős különbség volt, hogy az utóbbi jelölése aligha maradhatott volna el az intercisai feliratról. Az 1., 3—4. feliratokon említett M. Aurelius Heraclitus centurio azonosítása további következtetések levonására ad lehetőséget. Nyilvánvaló, hogy a feliratok intercisai előfordulása egészen más magyarázatot kíván, mint amit a kutatás eddig adott. Leányának sírköve éppen úgy nem véletlenül (későbbi odahurcolás folytán) került Intercisába, mint ahogy a két oltárt sem a keleti hadjáratról való visszatérés közben (amelyek különböző rangja miatt egyidősek sem lehetnek), alkalomszerűen. Intercisait kell benne látnunk, akit későbbi pályafutása során is családi kapcsolatai, otthona ide kötöttek. Ezt nemcsak Intercisában eltemetett leányának sírköve bizonyítja, oltárai, de az utóbbiakon szereplő domus Heraclitiana kifejezés is. Ebben nem a szülővárosában, Heracleában különleges tiszteletben részesített istenek (Iuppiter, Hercules) melléknevét látjuk (FÜLEP F. : op cit. 266.). hanem a Heraclitus-házat, a Herculi tutori domus Novelliana (CIL X 3799 = D. 3443), TuteflaeJ domfusj Rupilfianae] (CIL V 3304 == D. 3728), Dianae sacrum domus Rubeniorum (D. 3252) stb. analógiájára. A domus Heraclitiana ebben az értelmezésben nemcsak M. Aurelius Heraclitus intercisai illetőségét határozza meg kétséget kizáró módon (egyúttal valamelyik keleti Heracleából való származtatását is valószínűtlenné téve), de arra is következtetni enged* hogy a feliratok alapján is népesnek látszó család Intercisa vezető rétegéhez tartozhatott és nemcsak Heraclitus magas beosztása, de feltehetőleg vagyona, birtoka révén is. M. Aurelius Heraclitus centurio intercisa háza, otthona alighanem közelebb visz származásának kérdéséhez és korai pályafutásának problémájához is. Három Róma városi cohors centurionatusával maga mögött, mint említettük, 38—43 éves lehetett hastatus korában. E jó ütemű karrier alapján nem valószínű, hogy mint Hemesában sorozott katona került volna a cohors I (milliaria) HemesenorumbsL és innen indulva, fokról fokra jutott volna előre. Reálisabbnak látszik, ha az intercisai katonák második generációjához számítjuk, azaz a szokásnak megfelelően szolgálatát a legio II adiutrixben kezdte (pl. Intercisa I. 17,130) : mint légionárius nemcsak gyorsabban haladhatott előre, de a legio vexillatioiban korának háborúiban is érdemeket szerezhetett. Két Róma városi felirata Severus Alexander uralkodása idejére datálható: ez kétségtelenné teszi, hogy 180 után született, abban az időben tehát, amikor a hemesai cohors már átkerült a dunai limes védelmére (Epigraphica 23, 1961, 70—71). Centurionk intercisai illetősége, birtokossága, feltehető pannóniai pályakezdése és a második hemesai nemzedékhez sorolása értelemszerűen felveti a kérdést, nem hozható-e kapcsolatba 2. feliratunkon említett M. Aurelius Heraclitus-szal, a cohors (milliaria) Hemesenorum volt centuriojával, nem azonosítható-e annak hasonló nevű fiával ? A nagyméretű sírépítmény, amelyet az idős cohorscenturio építtetett magának és családjának, hasonló gazdagságot és nagy családot sejttet, mint a domus Heraclitiana a hastatus római működése idején állított oltárain. Ami összekapcsolásuk mellett még felhozható, a ritka néven kívül a legios centurio pályafutása is. Azok a második generációhoztartozó intercisaiak, akik katonai szolgálatukat a legio II adiutrixben kezdték, a feliratok tanúsága szerint viszonylag szerény előrehaladásról tettek tanúságot. Intercisa I. 130: Apa: M. Aurelius Deisa[n], vet. ex s(ta)tore trib. coh. (mill.) Нет. Fiúk : Aurelius Monimus, strator (leg. leg. II adi.) Aurelius Regilianus, libr. leg. leg. II adi. Intercisa I. 131: Apa: Aelius Valentinus, vet. coh. (milliariae) Hemes. » Fiú: Aelius Vitális, bf. cos. Ugyanezt a lassú előmenetelt figyelhetjük meg más se287