Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 8.-9. 1967-1968 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1968)

Irodalom – Beschprechungen - Makkay János: Seton Lloyd, Mounds of the Near East. VIII–IX, 1967–68. p. 277–278.

IRODALOM- BESPRECHUNGEN SETON LLOYD: Mounds of the Near East. Edinburgh University Press, Edinburgh, 1963. 120 lap, 30 kép, 2 ábra. A szerző több, mint harminc évig kutatta a Közel Kelet ösi kultúráit a helyszínen, és e harminc évből talán egy sem volt, amikor ne vezetett volna nevezetes ásatást, vagy ne vett volna ilyenen részt. Közöttük olyanok vannak, mint a Teli Uqairi, Eridui vagy utóbb a Beycesultani feltárás. Tehát ha valaki, akkor éppen a szerző képes és alkalmas arra, hogy az előázsiai város- és telepkutatásokat rendszerbe foglalja. Ezt végeredményben az ún. tellek feltárásának néhány elvi és nagyon sok gyakorlati kérdésén keresztül teszi meg. A bevezetőből megtudjuk, hogy véleménye szerint a teli — mint települési forma — fő elterjedési területe az elsőként Breasted által termékeny félholdnak nevezett sáv Irántól Egyiptomig. De közvetlen vagy közvetett hatásaiban elterjedt Európa középső vidékéig tehát a Balkán északi részéig, illetve Kelet felé az Indus völgyéig. Már maga ez a tény egyedül magyarázatot ad számos kulturális összefüggésre, egyben a legkorábbi civilizáció elterjedésének körülményeire és útvonalaira. Ma egyébként is kétségtelen már, hogy az írás ismeretének, a városi életforma (stb.) európai meghonosodásának lehetőségét ennek az életformának negyedik-harmadik évezredbeli elterjedése, tehát a paraszti életforma európai létrejötte teremtette meg. Szerző természetesen csak a tellek világának központi területével, és főleg csak a virágkorával, a negyedik évezred végi, harmadik évezred eleji nagy telepek problémáival foglalkozik: a Közel Kelettel és a legújabb felfedezések szerint szorosan hozzátartozó Anatóliával. Fontos megállapítása, hogy az előázsiai tellek kutatása általában a régészeti kutatásnak és különösen az ásatástechnikának egy olyan jellegzetes területe, amely semmiképpen sem azonos módszerű, és sokban különböző elvű is más korok és területek ásatási formáitól. E szükségszerű különbözőségek oka elsősorban e tellek keletkezésének körülményeiben és belső, ún. anatómiai szerkezetében keresendő. E tény fel nem ismerésének „köszönhető", hogy míg Európában már régen — a helyi körülményeknek megfelelően — szakszerűen folytak a telep- és városkutatások, addig a világ más, fontos részein a tudománynak először hosszú ideig el kellett viselnie nem szakemberek néha vandál pusztításait is. Később azonban a teli-ásatásnak sajátos „szabályai" alakultak ki, amelyek máshol egyáltalában nem alkalmazhatóak, éppen úgy, mint más régészeti egységek ásatási módszerei sem a tellek kutatásában. Természetesen a tellek is azon szabályszerűség mellett jöttek létre, hogy egv emberi közösség állandóan hulladékokat termel, viszont azokat nem hagyja el, hanem állandó lakóhelyén szinte felhalmozza. Ezt nagymértékben fokozza a telep időnkénti elpusztulása vagy elpusztítása, majd újjáépítése. A teli létrejötte tehát lényegében a rajta élő lakosság hagyományaitól és szokásaitól, valamint az általánosan használt építőanyag jellegétől függ. A növekedés mértéke a legkülönbözőbb lehet, de elképzelhető évszázadonként 50 cm-es rétegvastagodás. A télieken általában épült szárított agyagtéglalakóházak átlagos élettartama egy emberöltő lehetett. Utána általában a ház alsó egyharmadáig ledöntötték a falakat, a törmeléket a falak közé szórták, majd az egészet elegyengették,. és újra építkeztek rajta. A Közel Keleten egyébként a telieket létrehozó két fő tényező a napon szárított agyagtégla mint építőanyag általános használata és az események menetében megnyilvánuló bizonytalansági tényező volt, utóbbi megerősítve a lakosság rendkívüli konzervativizmusával az ősi lakóhelyhez való ragaszkodásában. Ez utóbbi még akkor is megmaradt, ha ősi szállásáról ellenség elűzte. Természetes, hogy ilyen módon rendkívül gazdag szervesanyag-tartalmú tellek halmozódtak fel az évezredek alatt. Érdekes módon éppen: ennek tudható be az egyiptomi régészeti kutatások egyik jellemzője: a teli-ásatások viszonylagos hiánya (csak a legészakibb részen van rá példa). Ott ugyanis a tellek humuszos földjét a fellahok már régen elhordták földjeikre, a trágyát kiegészítendő. A teli fokozatos magasodása egyébként a rajta élőknek érdeke egy határig. A magasabb teli könnyebben védhető,, és magasabbról jobb a kilátás a környező, általában sík területre. A teli formálódásában természetesen bonyolult folyamatok játszódhatnak le. Ezek során áttevődhet a teli központja,, megváltozhat a rétegeződés rendszere, stb .Végeredményben: a teli négyféle szerkezetét lehet megállapítani. Valószínű, hogy hazai, későneolithikus és bronzkori telijeink általában az ún.. egyszerű teli-típushoz tartoznak, de elméletileg elképzelhető, hogy vannak közöttük a fejlettebb, ún. változó központú típushoz tartozók is. Amennyiben további kutatásokkal hazai* telijeinket ilyen szempontok szerint is meg tudjuk vizsgálni, igen fontos településtörténeti tényekre bukkanhatunk. Ma még csak annyit lehet megállapítani — és ez a megállapítás egyáltalában nem újkeletű — hogy a tellek fellépése éppen későneolithikus és bronzkori kultúráinkban egyáltalában nem lehet a véletlen műve, és nem lehet kizárólag a helyi fejlődés eredménye sem. A tellek mögött feltétlenül olyan életformát kell keresni, amely közvetve vagy közvetlenül, de a tellek igazi hazájából származik, illetve ott jött létre. A továbbiakban a tellek mezopotámiai ásatási módszeréről, majd a délmezopotámia (városok) és északmezopotámiai (őskori telepek) tellek egyes érdekesebb feltárásairól ír a szerző. Az ötödik fejezet a régészeti kutatások történetének egyik legragyogóbb fejezetével, a brit régészeti intézet anatóliai ásatási munkájával ismertet meg. Ezek a fejezetek rendkívüli ismeretanyagukkal, érdekes előadásmódjukkal, számtalam apró, de fontos megfigyelésükkel rendkívül jól kiegészítik ai kérdésekről eddig ismert, legtöbbször száraz adatokat. A hatodik fejezet ismét olyan kérdést tárgyal, amely érdeke 277