Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 8.-9. 1967-1968 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1968)

Irodalom – Beschprechungen - Makkay János: Robert McC Adams, The Evolution of Urban society. Early Mesopotamia and Prehistoric Mexiko. VIII–IX, 1967–68. p. 278–279.

lödési területtől függetlenül minden szakember számára érdekes és fontos: hogyan lehet felfedezni a telieket és mely szempontok szerint kell kiválasztani az ásatásra legalkalmasabbakat? A tellek felfedezésének egyetlen lehetősége — főleg ha arra törekszünk, hogy teljes számban megismerjük, feltérképezzük őket — a terepjárás. Úgy tűnik, hogy az őskori téliekre vonatkozólag ez a munka Irak, Észak Szíria és Anatolia nagy területei esetében befejeződött. Már a harmincas években M. E. L. Mallowan az általa Chagar Bazar-on és iíraA:-ban végzett ásatásokhoz többszáz őskori telit bejárt és feltérképezett. Hasonló a helyzet Braidwood északszíriai és ROBERT MCC. ADAMS: The Evolution of Urban Society. Early Mesopotamia and Prehispanic Mexico. The Lewis Henry Morgan Lectures 1965. Weidenfeld and Nicolson, London, 1966. 191 lap, 4 ábra. A kötet egy rendkívül figyelemre méltó, de legalább annyira vitatható megállapítással indul. Azzal, hogy szerző szerint a tudományos kutatás fejlődése során az egyes kultúrák közötti eltéréseket sokkal tervszerűbben és részletesebben kidolgozta, mint a közöttük megnyilvánuló, alapvető összefüggéseket. Úgy látja, hogy ez a tendencia mostanában megfordult, egyre több kutató foglalkozik az összefüggésekkel, és máris látható, hogy a régi civilizációk az emberi tevékenység és szokások igen szigorú összefüggését, szabályszerűségét mutatják. A kötet célja a két legjobban (?) ismert és dokumentált ősi, független, városi társadalom törvényszerűségeinek vizsgálata, abból a célból, hogy a közöttük meghúzódó alapvető összefüggésekre, vagy azonossságokra fény derüljön. Szisztematikusan hasonlítja össze az intézményi formákat és a fejlődés tendenciáit. Úgy tűnik, hogy a mű kérdésfeltevésének jellege és alaphangja már eleve determinálja a végső konklúziót: a korai mezopotámiai, illetve prekolumbián Mexico városi társadalmai úgy tekinthetők, mint egy egyszerű, lényegében azonos fejlődési sablon variánsai. A téma ilyen felvetésére természetesen az adott lehetőséget, hogy az utóbbi években a városi életforma, az ún. városi forradalom („urban revolution") kérdései a kutatás előterébe kerültek, mind a kimondottan régészeti, mind a társadalomtörténeti kutatás és a periodizációs kísérletek során. Szerző számára is természetesen V. G. Childe alapvető tézisei jelentik a kiindulópontot. így talán nem lesz felesleges, ha ebben az összefüggésben is emlékeztetünk Childe megállapításaira, jóllehet tudjuk, hogy McC. Adams bírálatától függetlenül Childe érvelésének megvannak a gyenge pontjai. Szerinte ugyanis (The urban revolution. Town Planning Review 21. 1950. 3—17.) a városalkotó forradalom létrejöttének kiváltó vagy kísérő tényezői a következők voltak: 1. a lakótelepek méretének növekedése a városi arányok felé; 2. „tőke" felhalmozódása zsákmányolás és adóztatás útján; 3. a monumentális közmunkák (csatornázás, stb.) megindulása ; 4. az írás létrehozása; 5. az absztrakt tudományok csíráinak megjelenése; 6. az elsősorban luxuscikkek szállításával foglalkozó, nagy távolságokat áthidaló kereskedelem fellépése és erőteljes növekedése; 7. az osztályokra tagozódott társadalom kialakulása; 8. munkaerő felszabadulása munkamegosztás révén specializált munkák végzésére teljes munkaidőben; 9. a területi alapon politikai szempontból szervezett társadalom megjelenése a rokonságon alapuló társadalmi szervezet helyébe; 10. a naturalista művészet megjelenése. Azon túl, hogy mindebből nem derül ki, melyek voltak Childe szerint a várossáválás folyamatát ténylegesen kiváltó, előidéző tényezők, és melyek, amelyek kísérték, illetve amelyek eredményei voltak, a szerző más szempontból is osztályozza őket. Mégpedig egyes tényezőket elsődleges fontosságúaknak, másokat kevésbé fontosaknak tart. Szerinte éppen ennek a kérdésnek az eldöntése a várossáválás kutatásának legfontosabb része. Szerinte Childe-nál az elsődleges, tehát Mellaart anatóliai kutatásainál, nem is beszélve arról, hogy a felszíni leletek tanulmányozása önmagában is értékes következtetéseket enged meg. Végeredményben Seton Lloyd könyve azoknak, akik a régészettudomány történetével foglalkoznak, vagy azoknak, akik a korszerű ásatástechnikával szemben felmerülő általános tudományos követelményekkel akarnak megismerkedni, éppúgy kiváló segítség, szinte kézikönyv lehet, mint azoknak akiket érdekel a nagy keleti ásatások sok-sok érdekes műhelytitka. Makkay János fontos tényezők az új technológia és az új létfenntartási formák voltak, valamint az, hogy a többlettermelés révén lehetőség nyílt a tőkeként való felhalmozásra is, míg saját rendszerében a társadalmi szerkezet, a társadalmi formációk változása, illetve apró változásaiknak hosszú folyamata a kiváltója a városi civilizáció létrejöttének. Sajnos, túl hamar elintézettnek véli a szerző ezt a kérdést rövid megjegyzésével, hiszen lehetősége lett volna, hogy Childe tényezői közül az új adatok segítségével kiválassza azokat, amelyek ténylegesen létrehozták a városi életformát. Hiszen világos, hogy a Childe által felvázolt kiváltó okok közül több csak kísérő jelensége volt ennek a folyamatnak, így elsősorban az írás megjelenése. Elképzelhető természetesen, hogy egyes tényezők, amelyek a várossáválást nem létrehozták, csak kísérték vagy eredményei voltak, később visszahatottak a városi életforma további fejlődésére, alakulására. Ez azonban a kötet kereteitől már távolabb esik. A továbbiakban a szerzőt elsősorban az általa már tisztán látottnak vélt folyamat közelebbi részletei foglalkoztatják. Főleg e folyamat sebessége és jellege. Például, hogy egyenletes, zavartalan fejlődési sor volt-e, sok kis fejlődési tendencia párhuzamos összegeződéséből, amelyek közös, emelkedő iránya már a fejlődés megindulásakor elhatározott volt („ramp"), vagy pedig minden újat és forradalmit egy rövid, de szinte megmagyarázhatatlanul termékeny periódus („step") hozott létre. Ügy tűnik számunkra, hogy maga a szerző is érzi ennek a megfelezett forradalmi átalakulásnak a valószerűtlenségét, és ennek a kettéválasztott bizonyításnak a gyengéit, és ezért végül is úgy dönt, hogy a városnövekedés folyamata tulajdonképpen a két lehetőség összeházasításával képzelhető el. Tehát sok kis részfolyamat párhuzamos egymásmellettisége, de folytonosan emelkedő, a város létrejötte irányába mutató tendenciával. E folyamatban pedig már elképzelhetőek ingadozások, stagnálások, sőt hanyatlások is. Természetesen, felesleges indokolnunk, hogy a városi forradalom is éppen úgy rekonstruálandó, mint a gazdasági és társadalmi fejlődés sok más forradalma általában, Itt nem is kell mást tennünk, mint csak a két, elkülönített, illetve összevegyített folyamatot egymás végébe helyezni, a fejlődés kezdetén a sok kis előremutató tendenciával, és betetőzésül a hirtelen, robbanásszerű város-fejlődéssel. A kutatás számára a fő feladat az, hogy kimutassa e robbanást előkészítő, kisebb-nagyobb jelentőségű tendenciák meglétét, mint a gyökereket, és rámutasson a robbanás helyére és időpontjára. Természetesen külön-külön az egyes esetekben. Az már más kérdés, hogy a szerzővel egyetérthetünk abban, hogy e fejlődés és robbanás részletes vizsgálatánál valóban azt a három egységet kell főleg vizsgálni, amit javasol. Mégpedig a létrehozó kulturális magot, mint ún. stratégiai egységet, az időtényező szerepét, tehát a folyamat lezajlásának időtarmamát, és végül a geográfiai tényezőt, mint a várossá-válás folyamatának szűkebb és szélesebb területét, környezetét. Azzal viszont semmiképpen sem érthetünk egyet, hogy egy ilyen folyamatban visszaesésekkel kell számolnunk. A várossá-válást úgy képzeljük el, mint egy igen nagykiterjedésű kulturális háttérre támaszkodó fejlődést, amelyen belül mindig a legkedvezőbb lehetőségekkel és energiákkal rendelkező területek járnak az élen. Minden fejlő 278