Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 8.-9. 1967-1968 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1968)

Közlemények – Mitteilungen - Bánki Zsuzsanna – Fitz Jenő: Gorsium. Ötödik jelentés a táci római kori település feltárásáról 1965–66. – Gorsium. Fünfter Bericht über die Ausgrabungen in der römischen Siedlung bei Tác, 1965–1966. VIII–IX, 1967–68. p. 215–231. t. LIII–LV.

is a tanúfal használatának időszakából való, de a kút kávája fölött húzódik. Az első periódus végét jelentő pusztulás után tehát a kút használata megszűnt, a támfalat azonban eredeti rendeltetésében tovább használták. Az első díszkúttól Ny-ra a vastag sóderes réteg több soros kő alapozás húzódik. E 2. szint fölött lényegesen vastagabb az égési réteg, a hamu és a szén. A periódust, amely a támfal korszakát lezárta, erős pusztulás tette tönkre. A szintet mintegy méter vastag feltöltés temette be, amely semmiféle rétegeződést nem mutat. A 3. szint idején a támfal még mintegy 40 cm-re állt ki a földből. A szint alját 10—15 cm vastag fekete agyagos föld alkotja, e fölött vékonyabb-vastagabb homokos réteg húzódik, vékony járószinttel. A szint a DNy—ÉK irányú nagy csatorna felső szintjét érinti: a fedetlen, valószínűleg nyitott csatorna tehát e szint idejére tehető. A 4. szint már a támfal fölött húzódik, de fölötte még ívesen domborodik. Ez a szint téglatörmelékes, kavicsos, járószintje kevésbé jól határolható el. Fölötte még egy 5. szint is megfigyelhető, a támfal fölötti réteg folytatásában. A támfal itt már nyomaiban is eltűnt. A 225/790 a—h — 230/790 a~-b szelvények D-i tanúfala. A 2. díszkúthoz tartozó periódus ezen a területen is közvetlenül az érintetlen talaj fölött kezdődik. A 225/790 a—

с szelvény Ny-i tanúfalán a szint emelkedése is megfigyelhető az ólomcső felé, amelyet itt is eltakart. A díszkút előtti térségen a szintet két vízelnyelő vágta át. Az érintetlen talajba itt vízelvezető csatornákat vágtak. A 2. szint 25 cm-rel magasabban húzódik, a szelvény teljes hosszában egyenletesen végigmenő kőalapozású sóderes réteg. A szint itt is közvetlenül a díszkút medencéje fölött húzódik, amelyet teljesen elfedett. A Ny-i tanúfalon e sóderes szint is ferdén halad fölfelé a támfalig. E 2. szintben, éppen úgy, mint az 1. díszkútnál és a fent leírt tanúfalnál, a támfal használatának második periódusát láthatjuk, amikor a támfal még eredeti rendeltetését töltötte be, a díszkutak azonban már nem működtek és medencéik föld alá kerültek. A 2. és 3. szint között 50 cm vastag feltöltés van. A 3. szintet a K-i sarokban vastag sóderes réteg jelzi, amely a téglacsatorna felé lejt. A csatorna Ny-i oldalán a szint tovább mélyülve lejt. A szint és a csatorna kapcsolata nem enged egyidejűségre következtetni, a csatorna építésekor a szintet átvágták. A réteghez vályogépítmény tartozott, amelynek több vályogtégla-sorból álló fala figyelhető meg a metszetben. Az építmény közepét nagy beásás vágja át, amelynek betöltésében vályogtégladarabok is vannak. A vályogépítmény a 2. díszkút Ny-i pillérének vonaláig tart. Ez a réteg szintben megfelel a díszkút Ny-i részébe beépített kemencének, amelyet ennek alapján legvalószínűbben ehhez a szinthez köthetünk. A Ny-i tanúfalon a réteg meredeken halad fölfelé, a tanúfal irányába, amely ebben a periódusban részben még látható volt. A 4. szint a K-i saroktól a téglacsatornáig erős ívben esik, innen hasonló módon emelkedik és az eredeti magasságában folytatódik a tanúfal Ny-i végéig. A 225/790 szelvény területén a szint több rétegre bomlik, amit e részen a járószint ismételt megújítása okozhatott. A többrétegű feltöltésre a 3—4. szintek között megfigyelhető laza, hamus törmelékréteg miatt kerülhetett sor, annak ismételt megsüllyedése miatt. A járószint alatt húzódó vastag laza törmelékréteghez tartozik a tanúfal közepén jelentkező nagy beásás is. Ebben kerültek elő a 2. díszkuthoz tartozó faragott kövek, oszlopok, nagy tégladarabok és behullott kövek. A beásás teljesen átvágja az alatta húzódó 3. szintet és az ehhez tartozó vályogépítményt. A szint többszöri megújítása a periódus hosszú életére enged következtetni. A legfelső, 5. szint a jelenlegi talajszinttől 1 m mélységben húzódik. Ez a IV. századi periódusnak felel meg: a csatlakozó szelvényfalakon a nagy késői pilléralapokhoz érő padlókba köt be. A szint a tanúfal K-i részében változó vastagságú sárga homokos rétegként jelentkezik, a Ny-i oldalon csak az alatta levő földtől elkülönülő jellege miatt észlelhető. A szint K-ről Ny felé haladva alig észrevehetően esik. A szint fölött a IV. századi építkezés törmelékanyaga figyelhető meg. A 3. szinthez tartozó kemencét a 2. díszkút Ny-i részében a felső párkány felhasználásával, annak szintjében alakították ki. Alját nagyméretű, négyzetalakú téglákkal rakták ki. Ezek másodlagosan kerültek ide, a téglák egyik keskeny oldalát vörös festés díszítette. A tégla-alapot vastagon lesározták, ez a használat közben erősen átégett. A kemence hátsó falát a díszkút kváderkövei alkották. Ezeken 50 cm magasságig észlelhető az égés nyoma. A kemence külső fala vályogból készült. Ezt az erősen átégett falat egyenlő távolságban elhelyezett bazalt oszlopok erősítették. A négy oszlop közül kettőt az ÉK-i oldalon eredeti helyén, a harmadik a kút fala közelében eldőlve, a negyediket a kút medencéjében, két méterre eredeti helyétől találtunk. A kemencétől K-re, közvetlenül a kút fala mellett vastag átégett réteg mutatkozott, ez a kemence hamujának, égési termékeinek kihordott maradványa. Az egyes szintek által szétválasztható periódusok időrendjét az érem- és leletanyag alapján a támfaltól D-re eső területen a következőkben összegezhetjük. Az 1. szinten és közvetlenül fölötte előkerült érmek Traianus és Hadrianus korából valók. Ugyanerre az időre datálnak a terra sigilláták, pecsételt edények és a mécsestöredékek is. A díszépítmény, amely ezen a területen a legkorábbi építkezés volt, mindenképpen a II. század első harmadából, valószínűleg azonban a 120-as évekből való. Nem lehetetlen, hogy a legio II adiutrix közreműködésével létrehozott reprezentatív jellegű építkezés Hadrianus császár 124. évi pannóniai látogatásával hozható összefüggésbe. Ma még inkább csak feltevésként kockáztatható meg, hogy e császárlátogatás során, amikor Gorsium ilyen nagy arányú és ünnepélyes jellegű építménnyel gazdagodott, esetleg municipium rangot is nyert. Az 1. és a 2. periódus között legfeljebb néhány évtized telhetett el. Valószínű, hogy a második korszak, amely a díszkutat már nem használta, még a II. század közepén, a marcomann háborúk előtt kezdődött. Lehetséges, az első pusztulás 136/137 körül történhetett, amikor a határokon kialakult veszedelmes helyzet miatt Aelius Caesar különleges hatalommal felruházva egy kézben egyesítette a két Pannónia kormányzását. A 2. periódus végét feltehetőleg a marcomann háborúk korával vonhatjuk meg. Erre a viszonylag jelentős pusztulási réteg is utalhat, valamint a nagyméretű feltöltés, amely az építmény lerombolására, teljes felszámolására enged következtetni. A III. periódusban — talán éppen a helyreállításra nem kerülő romok miatt — ez a terület nem kelt új életre. A 2. díszkútba beépített kemence, a mellette megállapítható vályogépület is arra enged következtetni, hogy a romok fölött, részben azok fel222