Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 8.-9. 1967-1968 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1968)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Adatok a földreformok történetéhez Fejér megyében. – Beiträge zu der Geschichte der Bodenreformen im Komitat Fejér (1920–1946). VIII–IX, 1967–68. p. 155–170.

(158 kat. hold föld után) összesen 237 mázsát a községek a cukorgyárba szállítsák be. Az ercsi Földigénylő Bizottság a kérelmet elutasította. További nézeteltérésük is támadt az üzemi bizottsággal. Göböljáráson 280 holdon a gyár takarmányt vetett 1944 őszén. Az üzemi bizottság a gyár állatállományának fenntartása érdekében a takarmány felét magának követelte. Kérésüket azonban csak június végén juttatták el a Földigénylő Bizottsághoz, erre az időre az új gazdák az első kaszálást elvégezték, a takarmányt elszállították. A második kaszálást a gazdasági felügyelőség rendeletére magnak hagyták meg, amelyet augusztus 14-én a község határában hullott jégeső elpusztított. A községi Földigénylő Bizottság a gyárnak mégis segített, és a Kovács-szigeten termett takarmányt nekik átengedte.

83 Kálóz Aranyos-pusztán Tripolszky Ágoston gazdasági épületeit a Földigénylő Bizottság az újgazdáknak adta, akik megkezdték lebontását. A nagybirtokos visszahagyott ingatlanainak arányában gazdasági felszerelést és épületeket követelt vissza, amelyeket csak a megyei szervek erélyes utasítására adtak át a kálóziak.

84 Május 15-én a Velencetavi Országos Szövetség tiltakozott Gárdony, Agárd és Velence községekben végrehajtott házhelyparcellázások miatt. A szövetség szerint a paraszti parcellák néhány év múlva vasgyűrűként fogják körbe a tópart villanegyedeit és az üdülőtelep fejlődését gátolják. A belügyminiszter a Velencei tó partján Agárd, Gárdony községekben már 1933-ban megtiltotta a sertéshizlalást, a trágya gyűjtését, azóta rohamosan üdülőteleppé fejlődtek ezek a községek. Kérte a Szövetség, hogy aFöldigénylő Bizottság eddigi rendelkezéseit a Megyei Földbirtokrendező Tanács semmisítse meg. Agárdon 1944-ig minden lehető területet megvásároltak a villát építeni szándékozók és a telep fejlesztésére a Sigray és Kozma-féle földek maradtak. 1938-ban 43 holdat parcelláztak fel a Sigray birtokon és itt is megkezdődött a telep kiépítése. A gárdonyi Földigénylő Bizottság ezeket a földeket is paraszti célokra vette igénybe. A Szövetség azt ajánlotta a földosztásban érdekelt szerveknek, hogy a földmíveléssel foglalkozó családoknak a dinnyési határban a balatoni műút mellett fekvő területeken találjanak alkalmas parcellákat, és az eddig igénybevetteket a korábbi tulajdonosoknak adják vissza.

85 A falu szegény elemei és a volt nagybirtokosok között 1945 tavaszán sok súrlódás volt. Az agrárforradalom helyi szervei bámulatos gyorsasággal vitték végbe a reform munkálatait. Amikor a vitás földügyekbe a felsőbb 8:1

/Ш. jelzetlen, 1945. 84 Ibid. »s Ibid. se Ibid. hatóságok, a megyei és járási közigazgatási tisztviselők, majd a földbirtokrendező szervek beavatkoztak, és nem egyszer a nagybirtokos mellett szálltak síkra, megdöbbenve kellett tapasztalniuk, hogy a földigénylő bizottságok mögött a falvak egész agrárszegénysége áll. A hatóságok a törvényes rendelkezések megtartására kívánták szorítani a földigénylő bizottságokat. Azok végrehajtása sokszor a szegénység érdekének megsértését jelentették volna. Ezért tapasztalható a falvakban makacs ellenállás a hatóságokkal szemben. A szegényparasztság maga mögött érezte a földreform két harcos pártjának, a kommunista pártnak és a parasztpártnak a támogatását, amelyek az agrárátalakulásnak éppen a forradalmi oldalát hirdették. A földreform eredményei, bár jelentőségét a megye parasztsága átlátta, éppen a parasztgazdaságok háborús veszteségei folytán, a reform utáni első években (1945— 1947) nem sokat lendítettek a falusi lakosság helyzetén. Ugyanígy nem dönthette el a földosztás a parasztság politikai hovatartozását sem, sőt 1945 őszén bizonyos elfordulás következett be a falusi társadalomban a baloldali pártoktól. Ezt a jelenséget a pártok vezetői látták, és felülvizsgálták politikai vonalvezetésüket. A parasztság elfordulása nem a parasztburzsoázia vagy a volt nagybirtokosok felé való politikai orientáció volt, a parasztság a földreform eredményeihez továbbra is ragaszkodott. Ez a magatartás a következetes parasztdemokrácia megnyilatkozása volt, amely az ország további fejlődéséhez már nem volt elégséges. A parasztdemokráciát, amely a polgári demokratikus átalakulás szerves része volt, tovább kívánták fejleszteni, ez a munkás—paraszt szövetség erősödéséhez, és végül a proletárdiktatúrához vezetett. A fejlődés folyamán egyes paraszti rétegek kiváltak az 1945 tavaszán—nyarán megvalósult paraszti egységből, és a szegényparaszti politikai vezetést elutasítva a jobboldal politikai támogatói lettek. Az 1945-ös földosztás, amely a fentebb elmondott okok következtében néhány hét alatt lezajlott, sok jogi és egyéb teendőt követelt még, miközben újabb területek kerültek megváltás és juttatás alá. Végeredményben az 1948 decemberi összegezés vehető véglegesnek, amellyel a földreformot lezártnak is tekinthetjük. A következő évben már létrejöttek Fejér megyében az első termelőszövetkezeti csoportok, amelyek működésüket a földművesszövetkezetek keretén belül kezdték meg. Az egykori sajátos nagybirtokos vármegyében a szövetkezeti életnek megvoltak az alapjai, de a hagyományai is. Ezeket töltötték meg új tartalommal Fejér megye falvaiban az egykori cselédek és napszámosok, akik 1949-ben az első termelőszövetkezeti csoportokat létrehozták. Farkas Gábor 169