Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 8.-9. 1967-1968 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1968)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Adatok a földreformok történetéhez Fejér megyében. – Beiträge zu der Geschichte der Bodenreformen im Komitat Fejér (1920–1946). VIII–IX, 1967–68. p. 155–170.

a juttatottakat illeti annál is inkább, mert a hatvanpusztaiak 1945 tavaszán vetőmagot, szalmát és pelyvát adtak el abból a gazdaságból, amelynek földjéből a vértesdoboziakat kielégítették, de a gazdasági felszerelés egészét is a gazdaság cselédei kapták meg. Közben, június 26-án a két helység képviselői is megegyeztek, a húsz holdas őszi árpa felét, a huszonhét holdas rozstáblának felét learathatják Hatvan-puszta lakói, a rozsból csak az aratórészt tarthatták meg, az őszi árpát pedig betakaríthatták.

59 Iváncsa község határában Fuchs Leó Lapos nevű tanyáján 200 kat. hold birtokból 100 hold őszi vetés volt. A földosztás során a tulajdonosnak meghagyták az őszi vetésterületet, de később a kormánybiztos utasítására 32 hold búza, 3 hold rozs és 8 hold őszi árpa táblát az aratóknak juttattak azzal, hogy a tulajdonosnak vetőmagot és háztartása részére megfelelő mennyiségű gabonát adjanak. A búzatáblát nyolc iváncsai újgazda aratta le, azonban a vetőmag és a kenyérgabona átadását megtagadták. A tulajdonos 1945 november elején harminc hold földet készített elő búzavetésre. Aratói a megállapított terménymennyiséget ez ideig sem adták át, vetőmagot az említett földterületre a községi Földigénylő Bizottságtól kellett igényelnie.

60 1945 nyarán a megyén kívüli helységekből is érkeztek gabonakövetelések a közellátási kormánybiztoshoz. A Heves megyei Felsőtárkány hetvenhat idénymunkása 1944. május 10-től október 10-ig Elek Ferenc alsóbesnyői gazdaságában dolgozott, de keresményükből — 560 q búza, 140 q árpa — semmit sem kaphattak a hadiesemények miatt. A Heves megyei főispán szerint ezek a munkások 1945 nyarán ellátatlanok, ezért számítanak az alsóbesnyői keresményekre.

61 A Közellátási Minisztérium lehetővé tette, hogy a ki nem fizetett mezőgazdasági munkások és cselédek bérüket a gazdasági év végéig megkaphassák, a kimért gabona fejenként havi 15 kilogramm lehetett, a többit pénzben kellett kifizetni.

62 A cselédség elégedetlen volt ezzel a rendelettel, és ha a földosztásban ért sérelmeket tekintetbe vesszük, jogos a megállapításuk, hogy hátrányban maradtak a gazdákkal szemben. A földosztásban résztvevő szerveket, a Földigénylő Bizottságok eljárását okolták emiatt. Felsődoboson (Mór) 21 család (augusztus 10-én) követelte a pusztán végbement földosztás teljes revízióját. További 227 hold szántóföldet és majdnem tíz hold szőlőterületet kértek még, az április 28-án végrehajtott parcellázás alapján. A puszta lakói közül 10 család mezőgazdasági cseléd volt, 11 családnak pedig nem volt földtulajdona és 1945 előtt napszámbérből éltek. A gazdasági cselédek konvenciója Felsődoboson évi 1 magyar hold föld használata mellett 14 q kenyérgabona és 4 q tavaszi gabona volt. Ehhez különböző szolgáltatások járultak: napi 1 vagy 2 liter tej, tüzelő, a lakás és 1939 óta évente 24 kilogramm só. Készpénz járandóságuk 100—300 pengő között váltakozott, sertéstartásuk szinte korlátlan volt. A felsődobosiak ezzel a konvencióval elégedetlenek voltak 1945 előtt, az csak szűkösen biztosította a béres családok megélhetését. A földosztás revíziója alkalmával mégis — ™Ibid. 1657/1945. sz. 6°/6W. 6679/1945. sz. « Ibid. 7467/1945. sz. és 3467/1947. sz. «2 404/1945. sz. a konvenciót emlegették, mert úgy látták, a földosztással juttatott ingatlanokból nem tudnak megélni. így panaszkodtak: „.. .a földmennyiség, amit kaphat egy család, még a volt cseléd fizetésükkel sem ér fel. Mi tudjuk, hogy mekkora területből és mennyi munkával élhetünk meg családunkkal"^ Hasonló mozgalom indult meg Iszkaszentgyörgyön is, ahol az elégedetlen cselédség és községi szegényréteg élére a Nemzeti Bizottság állott, amely felügyeleti és ellenőrzési jogára hivatkozva beleszólt a községi Földigénylő Bizottság működésébe, szabálytalannak minősítette megalakulását, majd számos intézkedését. Megvédi úgymond, a kisemberek érdekeit a Földigénylő Bizottságban levő hatalmaskodóktól, akiket nem a földigénylők választották, „a község bírája válogatta ki a neki szimpatikus lakosokból, és egyik gyűlésen elfogadásra javasolta őket." Ezért történhetett, hogy a juttatás során sok volt a törvénysértés, elfogultan juttatták a parcellákat maguknak, közvetlen környezetüknek mérték a jóminőségű földeket, a pártfogó nélkül maradt gazdasági cselédeknek, mezőgazdasági munkásoknak a legsilányabb szántóföldekkel kellett beérniök. Ezek a földek távol estek a falutól, néha öt kilométerre is. Az őszi gabona vetésterület juttatása is aránytalan volt : 7—8 tagú családok akkora területet kaptak, mint az egy-két családosok. A községi Földigénylő Bizottság egyik tagja a vetésterületből rokonának Mohára is juttatott, a szőlő-elosztásnál egyenesen kisemmizték a cselédeket. Egy-egy kat. hold szőlő jutott a Földigénylő Bizottság két tagjának, de legényembereknek is adtak, másoknak gyümölcsössel, vagy kopár területtel kellett beérniök. A Földigénylő Bizottság kiosztotta a község határában levő fákat, majd részesmunkában kivágatta azokat. A rész azonban nem a falué lett, egy részének nyoma is veszett. A cselédek elpanaszolták, hogy akik egyáltalán nem dolgoztak a fakitermelésnél, több fával rendelkeztek, mint a részesmunkások. A földigénylő bizottságok a fa nagyobb részét élelmiszerért elcserélték, és a lisztet, egyéb termékeket Székesfehérvárra, a Megyei Földbirtokrendező Tanács tisztviselői részére elszállították. A fakitermelés szükségtelen volt, a községnek volt erdeje, ahonnan ekkor már mindenki megkaphatta a fajárandóságát. A Nemzeti Bizottság a fakitermelés ellen tiltakozott is, de eredménytelenül. 1946 elején a Községi Földigénylő Bizottságot feloszlatták és a sok sérelmet eltűrt cselédséget igazságos juttatással sikerült megnyugtatni.

64 Korábban említettük, hogy 1945 nyarán és őszén a gazdasági cselédségnek igavonó állata egyáltalán nem volt, vagy csak igen kevesen tudtak szerezni 1—1 lovat. Kálóz-Rózsamajorban a háborús események idején a gazdaság valamennyi állata elveszett, csak később került vissza két bivaly. A két állatra a cselédek és a volt bérlő is igényt tartottak. A tavaszi és a nyári munkákat az egész gazdaságban a két bivallyal végezték. A gazdasági cselédek panaszt tettek a községi Földigénylő Bizottság elnökénél, hogy a két állatot senki sem gondozza. A községben a népi szervek úgy határoztak, hogy az igásfogatot Szűcs Jáno snak juttatják. Közben a bérlő is lépéseket tett az állatok megszerzésére, és a Megyei Földbirtok«3 4347/1945. sz. 64 Főispáni iratok, 505/1945. sz. 166