Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 8.-9. 1967-1968 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1968)
Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Adatok a földreformok történetéhez Fejér megyében. – Beiträge zu der Geschichte der Bodenreformen im Komitat Fejér (1920–1946). VIII–IX, 1967–68. p. 155–170.
szín alatt ki ne maradjanak. Ezért az olyan gazdák gabonáját is részes aratással kell betakarítani, legyen az régi vagy újgazda, aki azt egyébként saját maga is elvégezte volna." A gabonáért megindított mozgalommal párhuzamosan a szilfa-majoriak más követeléssel is előhozakodtak. Kérték, hogy a kiosztást változtassa meg a községi Földigénylő Bizottság, mert az számukra sérelmes. A cselédek a földosztás egész revízióját követelték, és a földreformrendeletre hivatkoztak, amely szerint a földigénylő bizottságok „cselédeknek ott kötelesek kiadni a földet, ahol azok kívánják" . 51 A szilfa-majoriak követeléseiből mindössze annyi teljesült, hogy gabonához jutottak 1945 nyarán. A Pappenheim uradalomban, Iszkaszentgyörgyön a konvenciós gabonát és fajárandóságot 1944 késő őszén 1945. április l-ig kiadták. 1945 tavaszán a községi népi szervek szerint a cselédek önálló gazdák lettek, megélhetésüket a községben élő földmunkások és törpebirtokosokhoz hasonlóan kell biztosítaniuk. A Nemzeti Bizottság az uradalmi magtárt és erdőt zár alá helyezte, a volt cselédek az 1945 évre fennálló gabona és fajárandóságra nem számíthattak. Később a község elöljárósága látva az uradalmi cselédek szomorú helyzetét, ígéretet tett, hogy legalább a terményjárandóságot július l-ig kiadják, 52 végül, rendeletre a konvenciós gabonát a gazdasági év lejártáig osztották. E huzavona miatt nem juttattak vetésterületet 1945 tavaszán a cselédeknek, csak a törpe- és kisbirtokosoknak, akik egyébként is az uradalmak földjén részesaratással szereztek kenyérgabonát a korábbi években. A földigénylő bizottságoknál a cselédség nem ért el eredményt, ügyüket kevés helyen orvosolták. Kajászószentpéteren a volt Dreher uradalomban részesaratást végzett az uradalom volt négy cselédje. A fejenként jutott gabona csak vetőmagnak lett volna elegendő (6 csomó búza, 7 csomó rozs, 1 csomó és 6 kéve ősziárpa). A gabonahordás alkalmával a gazdák az aratórészt is elvitték, és maguknak csépelték el. A Földigénylő Bizottság a cséplési eredmények alapján igyekezett kimutatni az aratórész eltulajdonítok, de a hivatalos cséplési eredmények jórészt hamisak voltak, így a nyomozás eredményre nem vezetett. 53 A károsultak igazságukat tovább keresték a községi elöljáróságnál, a Megyei Birtokrendező Tanácsnál, és más megyei hivatalokban. 54 Részesaratással jutottak csak gabonához a cselédek Csőszön is, de a fejenként 3—3 métermázsa búza nemcsak fejadagnak, vetőmagnak is kevés volt. A cselédek részesaratása különösen kirívó volt itt, mert a juttatás alkalmával a gabonavetések egésze a falusi gazdáknak jutott, többen 25—30 q-ás búzatermést takarítottak le a kiosztott földekről. 55 Hasonlóan Tácon is a gazdáknak jutott a vetésterület. A Pötölle-pusztai cselédek csak részes aratással kereshették meg évi gabonaszükségletüket. 56 A Megyei Földbirtokrendező Tanács azon munkálkodott, hogy a gabona nélkül maradt cselédeket legalább aratórész fejében juttassa kenyérgabonához. Törekvése sí Ibid. 1495/1945. sz. 52 Alispáni iratok, 67/1945. sz. 53 A Vármegyei Közellátási Kormánybiztoshoz beérkezett jelentések szerint a csépléshez kiküldött ellenőrök is hamis jelentéseket készítettek. A kormánybiztos ezért az elrejtett gabonára is számított a közellátásban, és a beszolgáltatást is már ennek a kalkulált mennyiségnek a figyelembevételével vetették ki. 54 Földbirtokrendező Tanács iratai, 7788/1945. sz. 55 Ibid. 4859/1945. sz. se Ibid. 5119/1945. sz. a községi földigénylő bizottságok ellenállásán meghiúsult. 1945. július 29-én a Szabad Szó a Fejér megyei Földbirtokrendező Tanácsot a vetésterületek aránytalan elosztása miatt felelősségre vonta, és hibáztatta a visszásságokért, amelyek több községben a földigénylő bizottságok és az uradalmi cselédség között keletkeztek. 57 A pusztai közellátási nehézségek híre 1945 nyarán túlment a megye határain. Helyzetük javítása érdekében a cselédek felléptek a gabonavetésterületek terén észlelt visszásságok ellen, de a falusi gazdatársadalom egészével találták szembe magukat. A községi földigénylő bizottságokban részben, a termelési bizottságokban túlnyomóan gazdavezetés érvényesült, ha a cselédek képviselője szót emelt, lehurrogás volt a válasz. Pákozdon és Seregélyesen a legszegényebbek vállalkoztak a Börgönd-pusztai gróf Cziráky féle 300 kat. hold területű búzatábla learatására. Ez a terület aknákkal volt tele, az aratás idején több szerencsétlenség is történt. Ezért a megyei szervek úgy határoztak, hogy a börgöndi gabona egészében az aratókat illeti. 58 Június elején az Alcsut—Hatvan pusztai cselédek követelték a vértesdoboziaknak juttatott volt uradalmi vetések legalább felét. A községbeliek ezt elutasították, a Megyei Földbirtokrendező Tanácshoz azonban 13 hold rozsot, 15 hold őszi-árpa vetést a hatvan-pusztaiaknak aratásra átadott. A cselédek helyzete súlyos volt itt is, de ekkor Vértesdoboz község lakosságáé sem volt jobb. A lakosságnak juttatott gabonatáblák tele voltak lövészárkokkal, és a község határában tíz napig tartó hadieseményekből származó egyéb károkkal. A lakosság 214 napi közmunkával tette ezt a területet aratásra alkalmassá. Későbbi visszaemlékezések szerint a hatvanpusztaiak ebben a munkában nem vettek részt, sőt amikor a parasztság már az új élet kibontakozásán fáradozott, ők még mindig az uradalomban visszamaradt gazdasági felszerelések és egyéb ingóságok elosztásával foglalkoztak. A cselédeknek átlag 15 kat. hold föld jutott Hatvanpusztán, a vértesdobozi lakosoknak az örökölt és juttatott földek együttesen is csak 5 kat. hold átlagot tettek ki. Vértesdoboz lakossága a földosztást megelőző száz évben napszámosként dolgozott a Habsburg uradalomban, ők voltak a részesaratók a hatvan-pusztai birtokrészben. Csupán a harmincas évek végén és a negyvenes években vállaltak másutt részesaratást, mert az uradalom már csak sváb aratókat szerződtetett. 1945 nyarán a község 370 főnyi lakosából 110 volt ellátatlan, és ezek eltartásához a Megyei Földbirtokrendező Tanács által a hatvanpusztai cselédeknek átadásra ítélt vetésterületről letakarított gabona elegendő is lett volna: „Ha a megyei szervek valóban segíteni akarnak, és nem felelőtlen intézkedéssel, mindenáron csak a cselédügyet tartják szemük előtt, akkor az említett gabonát a hatvan-pusztaiaknak csak részesaratásra engedik át" — hangzott a bizottság elnökének az érvelése. A vértesdoboziak ügye június 28-án az Országos Földbirtokrendező Tanács elé került, ahol a községi Földigénylő Bizottság elnökén kívül, Dobozy Károly községi bíró és Nemes Mihály a kommunista párt helyi szervezetének titkára sürgették a döntést. A delegáció eredménnyel is járt: az 1945 évi termés egésze 57 Szabad Szó. 1945. július 29. 58 Földbirtokrendező Tanács iratai, 4542/1945. sz. , 165