Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 8.-9. 1967-1968 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1968)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Adatok a földreformok történetéhez Fejér megyében. – Beiträge zu der Geschichte der Bodenreformen im Komitat Fejér (1920–1946). VIII–IX, 1967–68. p. 155–170.

Iszkaszentgyörgyről a volt cselédek és néhány újgazda 1946 elején távozni akart, mert jövőjüket nem látták biztosítottnak. A Földigénylő Bizottság a birtoklevelek kis százalékát osztotta ki az újgazdáknak, majd azokat is visszavette. Az újgazdák nem érezték, hogy övék lett a föld, állandó létbizonytalanságban voltak. A községi vezetők és a Pappenheim uradalomban visszamaradt alkalmazottak a földosztást nem is vették komolyan, sőt az első Földigénylő Bizottság együtt működött velük. Az uradalmi intézőnek 7 kat. hold szántóföldet a legjobb földekből mértek ki. A megyei Nemzeti Bizottságban is foglalkoztak a községben uralkodó állapotokkal, hibáztatták a Megyei Földbirtokrendező Tanácsot is, mert a tisztviselők tudtak az iszkaszentgyörgyi eseményekről, és azok megváltoztatására keveset tettek. A visszaéléseket a pártok leplezték le, nyomásukra leváltották a Földigénylő Bizottságot, és új választást rendeltek el.

44 Csórón 1945 nyarán a községi iparosok, kereskedők rétet igényeltek, de a megyei Földbirtokrendező Tanács ezt, mint jogtalan kérelmet elutasította. Az MKP községi szervezetének titkára és a Nemzeti Bizottság elnöke kérték a Földigénylő Bizottságot, hogy az elutasítás ellenére két hold rétet fejenként juttassanak a községi iparosoknak A rendelkezésre álló adatok szerint megállapítható volt, hogy Csórón rét bőven állott rendelkezésre, sőt 1945 nyarán a csóri réteket a katonaság kaszálta és a szénát maguknak begyűjtötték, mivel a gazdáknak részben az állatállomány csekélysége miatt szénára már szükségük nem volt.

45 Az abai kommunista pártszervezet feljelentette az egyik volt nagybirtokost, hogy ingatlanának felosztása miatt lázító hangulatot keltett. Az újgazdák felháborodtak a nagybirtokos magatartásán, és a pártvezetőség előtt kérték felelősségre vonását.

46 Falubattyánból, és Szabadbattyánból Vas megyébe többen utaztak, hogy onnan állatokat, igaerőt és sertéseket szerezzenek be. Az utazási költségeket a gazdák fedezték. Bár a megbízottak csak részben jártak sikerrel, mert szarvasmarhákat csak 12 gazda részére tudtak vásárolni, de magukkal hoztak 70 darab sertést. Ezek elosztásánál azonban nem vették figyelembe az újgazdákat. így történhetett, hogy egyes családok udvarán még 1946 tavaszán sem került állat, a nagygazdák udvarára azonban legalább két db igás állat és hatnyolc sertés is található volt. A falubattyáni kommunista pártszervezet titkára szerint a hiba nem az állatállomány megszaporodása, hanem az, hogy egyes gazdák, — főleg a volt napszámosok és gazdasági cselédek, — a háború okozta károkból nem képesek kilábolni.

47 Fejér megye uradalmaiban a gazdasági cselédek 1945 tavaszán a földreform rendelet lelkes végrehajtói voltak. Képviselőiket megtaláljuk a földigénylő bizottságokban, de hallatták hangjukat más népi szervekben is. A feudális vármegye széthullását a földhöz juttatott gazdasági cselédek

48 is segítették, akik a háború okozta pusztulásból jövőjük biztosítása érdekében igyekeztek megmenteni a mezőgazdaság termelőerőit. Fejér megye mezőgazdaságát a négyhónapos hadiesemények következtében mérhetetlenül nagy károsodás « FH. II. évf. 37. sz. 46 Földbírtokrendező Tanács iratai, 5733/1945. sz. « Ibid. 3377/1947. sz. 47 Főispáni iratok, 404/1946. sz. 48 Alispáni jelentés, 1945. 15. o. érte. A falvak szinte minden rétegének rendkívüli erőfeszítéseket kellett tennie a gazdaság helyreállítása érdekében. Ezek között legnehezebb sorsa az uradalmak cselédségének volt. Az igaerő hiánya mellett a nehézségek egész sora jelentkezett. Felmérhetetlen veszteség sújtotta a parasztságot is, a legtöbb faluban mégis maradt az induláshoz csekély anyagi erő. A cselédségnek ugyanebben az időben léte fenntartása is gondot okozott. Nem várhattak konvenciót az elmenekült nagybirtokostól, de a meglevő magtárakból sem mérhettek ki gabonát számukra. Ezért 1945 nyarán a az ellátási problémák egyre súlyosabban jelentkeztek nálunk. A kormányrendelet lehetővé tette számukra, hogy kisgazdaságokat hozzanak létre a reform munkálatai során, sőt a földreformrendelet elsősorban a mezőgazdasági cselédeket és a földmunkásokat tekintette igényjogosultaknak.

49 A cselédség valóban jogot formált a mezőgazdasági gépekre és más gazdasági felszerelésre a földingatlanok mellett. A községi földigénylő bizottságok nem is haboztak, hogy ezeknek a felszereléseknek egy részét az uradalmak volt alkalmazottainak átengedjék. A cselédek azonban az uradalom gazdasági felszerelését alig-alig használhatták, a gyenge igaerő nem tette lehetővé, hogy az egykor négyes ökrök által vontatott ekét, boronát, vetőgépet alkalmazzák. A kisgazdaságok szervezése közben egymásután adódtak a nehézségek. A gazdasági irányításhoz szokott cselédség nehezen szokott bele az önállósult paraszti életbe. 1945 tavaszán ahhoz ragaszkodtak, hogy a kialakítandó gazdaságokhoz tartozó szántó terület egy tagban maradjon, ezért több helyen nem jutottak őszi vetésterülethez, ami szinte éhínség felé sodorta a volt cselédeket. A községi földigénylő bizottságok sem igyekeztek meggyőzni őket. Aratás idején a vetés nélkül maradt cselédek tiltakoztak a bizottságoknak ezen intézkedései miatt, és kérték a gabona vetésterületeket. 1945. július 14-én Fejér vármegye Földbirtokrendező Tanácsa utasította a községi földigénylő bizottságokat, hogy a volt gazdasági cselédeket, akik túlnyomóan parlagföldet kaptak földosztáskor, juttassák vetésterülethez, hogy évi kenyérgabona és vetőmagszükségletük biztosított legyen. Ha a gabonavetésterületek újrafelosztása a községek részéről ellenállásba ütköznék, a cselédeket a termelési bizottságokkal közösen juttassák aratórészhez.

50 Szilfa-majorban 18 cseléd földjén egyáltalán nem volt búzavetés, de kevésnek bizonyult a rozs és ősziárpaterület is. A búzavetésterületeket Sárszentágota törpe és kisbirtokos parasztjainak juttatták, de ők még részes aratással sem engedtek át vetésterületet a cselédeknek. Tudatták a Földigénylő Bizottsággal, hogy a juttatott búzavetéseket maguk aratják le, bármennyire is követelőznek a Szilfa-majoriak. A cselédek panaszolták, hogy a reformmunkálatok idején hátrányosabb helyzetbe kerültek a falu gazdáival szemben, nekik vetésterület nem jutott. A megyei szervek utasították a sárszentágotai Földigénylő Bizottságot, hogy a szilfa-majori cselédek kenyérgabonájáról és vetőmagmennyiségéről gondoskodjanak, és „az aratást úgy szervezzék meg, hogy abból a cselédek semmi 49 A földreformra vonatkozó jogszabályok. (Bpest. 1945.) 35. §. 80. 60 Földbirtokrendező Tanács iratai, 1372/1945. sz. 164