Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 6.-7. 1965-1966 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1966)

Szemle – Rundschau - Fitz Jenő: Megjegyzések két táci villa értékeléséhez. VI–VII, 1965–66. p. 209–210.

nál —, mivel az ásatás területe nem tartozik a pusztához, 1960 óta megjelenő munkáinkban (felsorolásuk az idézett vezető 109—111 lapjain) következetesen elvetettük. Ezt a helyesbítést a topográfiai megfigyelések is indokolttá teszik: a település a Sárvíz jobboldalára s jelentős mértékben kiterjeszkedett, amelyet a hagyomány fenntartása kedvéért sem lehet Fövénypusztának nevezni. De alapvetően eltérőek a megállapítások a település jellegéről is. Ha villák alatt olyan magukban álló épületeket, épületcsoportokat értünk, amelyek a nagyobb településektől, táboroktól, városoktól és falvaktól távol önálló gazdasági egységet jelentenek — ahogy ezt a szerző meghatározta (383. lap) —, akkor a táci épületek bajosan nevezhetők villáknak. Gorsium — több mint egy négyzetkilométert meghaladó — kiterjedése, népes temetői sokkal nagyobb arányú lakott hely arányait sejtetik, semhogy egyetlen, vagy több összeépült majorságot láthatnánk benne. A II. század elejétől származó bennszülött lakóházak tömege, a kel ta-római jellegű leletanyag több százezres tétele, a későbbi különböző rendeltetésű házak zárt településre utaló rendezettsége mind arra engednek következtetni, hogy Tác nem a nagyobb településektől távoleső gazdasági egységek egyike, hanem Pannónia inferior északi részének egyik legnagyobb lélekszámú települése lehetett, feltétlenül közelebb a municipium, mint a falu, vagy a villatelepülés fogaimiához. A település jellegének általunk adott értelmezésében indokolatlannak kell tartanunk a szerzőnek azt az eljárását, amellyel a villa területétől több száz méterre — nyilvánvalóan egészen más építményekhez tartozó —, kiásott leleteket a villával kapcsolatban közöl. Így a kőemlékeket, amelyek legnagyobb része a dombtetőről való, ahonnan ugyancsak ismerünk épületnyomokat, vagy a datálásban felhasznált Vespasianus dénárt, amely a nagy villától 500 méterre, a margittelepi temető területéről került elő. A leletanyag részletezése — nagyobbára a szerző korábbi tanulmányából (E. B. Thomas: Acta Arch. Hung. 6, 1955, 79—162) átvéve — nemcsak azért! nem szerencsés, mivel a kiadvány megjelenése időpontjában az előkerült tárgyak nem egészen 5 százalékára terjed ki, de azért sem, mert ehhez az 5 százalékhoz viszonylag kevés ásatási megfigyelés fűződik. A leletanyag akármelyik elemzett csoportját tekintjük, terra sigillatakat, fémeket, állaitcsontokat, az egész nem ugyanazokat az eredményeket adja, mint a szerző által használt töredék-anyag. A nagy villának a szerző által adott periódusbeosztása ellen már az 1958-ban megkezdődött ásatás előtt jelentős kifogások merültek fel (Mócsy A.: Die Bevölkerung von Pannonién bis zu den Markomannenkriegen, Bp. 1959, 72—73, 392. j.). A szerző ezeket az észrevételeket mostani munkájában határozottan visszautasította. A villa teljes feltárása alkalmával levont megállapítások azonban nemcsak igazolták Mócsy A. nézetét, de a villa felépítésének idejét' még ennél is későbbre, a IV. századra határozták meg. A szerző periódus-beosztását korábbi, említett tanulmányából vette át, ennek elemzésével, mivel azt időzett munkáinkban már megadtuk, itt nem foglalkozunk. A margittelepi (II.) villa tárgyalása ellen hasonló kifogások emelhetők. A villa részletes feldolgozása (Bánki Zs.: Alba Regia 4/5, 1963/64, 91—127.), amely a szerző összefoglaló munkája után jelent meg, nemcsak teljessé tette az alaprajzot, de egészen másképpen rajzolta meg a villa építéstörténetét. A margittelepi temető, amelynek sírjait a szerző a II. villával kapcsolatban említi, természetesen nem a villa lakóinak földi maradványait őrzi. Erre nemcsak a sírok nagy száma miatt nem gondolhatunk, de a periódus^különbség miatt sem: amikor ezekbe a sírokba temetkezni kezdtek, a villa már lakatlanná vált, a IV. század hetvenes éveiben. Fitz Jenő 210