Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 6.-7. 1965-1966 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1966)

Szemle – Rundschau - Fitz Jenő: Megjegyzések két táci villa értékeléséhez. VI–VII, 1965–66. p. 209–210.

Pighius VICTOR • |Я • M Pinelli VICTOR ML Sajnos Na g у Т. csak Phigius kéziratát közölte fényképen, a lényegesen problematikusabb Pinelliét, amelyre pedig merész következtetéseit elsősorban építette, nem. így éppen azokban a következtetéseiben nem tudjuk nyomon kísérni, amelyekben a leközölt betűkből egészen másokat olvasott ki. Phigius szövege könnyű és biztos feloldást ad: Victor tr(ibunus) m(ilitum). Ugyanez a feloldás a közölt szöveg szerint megadható Pinelli alapján is: Victo(r) vagy Victo<:r> tr(ibunus) m(i)l(itum). Nagy T. fejtegetése szerint a két humanista szövege egy korábbi, 1541 előtt Budán készült eredetire megy vissza. Phigius, aki a Hemndorfból származó mérföldkövön is kijavította a kőfaragó tévedését (CAS-t értelemszerűen CAES-nak írta), nyilvánvalóan a budai oltár szövegét is módosította : a TR--t tr(ibunus)-nak értette s ennek megfelelően a következő betűket M-nek m(iHtwm)-nak olvasta, a VICTOból pedig VICTOR-t csinált. Pinelli, bár kézirata későbbi, az eredeti szöveget hívebben őrizte meg; számunkra, a szöveg helyreállításában tehát elsősorban rá kell támaszkodnunk. Ami Na g y T. elemzésének további követését illeti, rendkívüli nehézséget jelent a látott, az általa közölt betűik önkényesnek tűnő értelmezése. A Vidor név végén Nagy T. szövegében félreérthetetlenül tr ligatúra látható, amelyet azonban leghatározottabban ri-nek olvas. A sor végén álló betűk, amelyek első látásra MVL ligatúrának látszanának, nv-t jelentenek és a V-hez kapcsolt L csak a másoló tévedése. Az eredeti szöveg közlésének hiányában ez az olvasás feltétlenül erőltetettnek látszik, hogy a kívánt feloldást megiadja. A szöveg ennek alapján tehát: Victorious) v(ir) I p(erfectissimus). Mivel azonban a praefectus legionis nem v. p. volt a szöveg további, ugyancsak erőszakosnak tűnő helyesbítésre szorul: Victorin(us) v(ir) I <e> (gregius). Ennek az olvasásnak a következő gyengéi vannak: a tr ligatúrát ri-nek nézi, tévedésnek minősíti a sor végi Z-t és e-vé alakítja a 4. sort kezdő p-t. A feltételezett Victorinus név n betűje nem a hozzá tartozó ri mellett áll, hanem attól határozottan elkülönítve a u-hez kapcsolódik. Ezek a vitatható pontok ellen felhozhatók a Phigius és a Pinelli kéziratok közötti egyezések is, amelyek nyilvánvalóan az eredeti szöveget adják vissza. Ezek: a tr liga túra, amelyet köz választ el a sor végi betűtől, vagy betűktől, a 4. sort kezdő p. Mivel a feloldás kizárólag ezekre a vitatható értelmezésekre épül fel, feltételezve a másoló és a kőfaragó egy-egy tévedését is, nagyon kevés valószínűségét látjuk annak, hogy a szerző helyesen fejtette meg a feliratot. Az oltár 3. sorának feloldásában a legvalószínűbbnek a Phigius szövege alapján a tr(ibunus) m(ilitum) kínálkozik. A 4. sor elején álló P azonban egyértelmű és kétségtelen értelmezést így sem tesz lehetővé. Nagy T. a Phigius féle variáció elemzésekor négyféle feloldást is lehetségesnek tartott: tr. m. I p(ro) praefe(cto) tr. m. j <e*>- praefe(ctus) tr. m. I (cohortis) p(raetoriae), praefe(ctus) tr. m. I p(rotector), praefe(ctus) E javaslatok közül kevés valószínűséget tulajdoníthatunk a harmadiknak: a tribunus militurn elnevezés legios tribunust jelent a II. századtól, tribunus militurn cohortis praetoriae (CIL V 1838, X 4862) vagy vigilum (CIL V 534) az I. századból ismeretesek. De szokatlanul hangzó a 4. javaslat is: a protectorhoz természetszerűleg hozzátartozik a császár: protector Augusti. Hasonlóképpen ellenvetés tehető a második javaslathoz is: egyfelől a légióban viselt tribunatus a lovagrendi pályafutás kezdetéhez tartozott, a legiot vezénylő praefectus közben a tisztségleik egész sorát töltötte be, összekapcsolásuk, még ha ezt a két tisztséget ugyanannál a légiónál töltötte is be, feltűnő. De ennél is lényegesebb a másik észrevétel: a II. és a III. században, mindaddig amíg a lovagrendiék pályafutása nyomon követhető, a tribunus militumok a későbbiekben procuratorok lettek, egyetlen ismert esetben sem kaptak legio parancsnokságot. A praefectus szabályszerűen azokból kerültek ki, akik tribunus coli. vígilum, tribunus coh. urbanae, trib. coh. praetoriae, primus pilus bis voltak előzőleg (H. G. Pflaum: Les carrières procuratoriennes équestres sous le HautEmpire Romain [Paris 1961] No. 109, 189, 211, 229, 270, 316.). Természetesen kérdéses, vajon a korábban is praefectusok által vezényelt legiok parancsnokai a Gallienus-féle reform után is ugyanaz a karrier típus szerint léptek-e elő. Az ajánlott tr(ibunus) m(ilitum) I <ev> praefe(ctus) feloldást ezért — amely ellen szól a 4. sor eleji P vitatható megváltoztatása is — éppen oly kérdésesnek kell tartanunk, mint egy esetleges tr(ibus) m(ilitiis) i p(erfunctus) feloldást is (cf. H. G. Pflaum: op. cit. 278., CIL VIII 9327). A szerző által lehetségesnek tartott 2—4. feloldásokkal szemben tehát ellenvetések tehetők, amelyek többé-kevésbé valószínűtlenné teszik e magyarázatokat. Bár nem tartjük kétséget kizáró megoldásnak, az ajánlott első variációt tartjuk leginkább elfogadhatónak. Fitz Jenő MEGJEGYZÉSEK A KÉT TÁCI VILLA ÉRTÉKELÉSÉHEZ B. Thomas Edit: Römische Villen in Pannonién (Bp. 1964) 299—328. Csaknem ugyanabban az időben, amikor a táci ásatások új katalógusa, az ásatás 1963-ig elért eredményeivel, leleteinek ismertetésével elhagyta a nyomdát (Fitz J.: Goirslum, a táci rómaikori ásatások. Székesfehérvár 1964, 127 p.), megjelent a szerző nagy összefoglaló munkája Pannónia villáiról és épületmaradványairól. A könyv Balácapuszta mellett a legtöbb teret a nagy táci villának szenteli, amivel kijelöli helyét, rangját az eddig feltárt, ismert pannóniai villák sorában. Annál sajnálatosabb, hogy a kötetbe, amely a tudományos eredmények, publikációk féldolgozását 1959-es adatokkal zárta le, az új ásatási eredmények miatt teljességgel túlhaladott megállapítások kerültek. Ezért persze a kiadót kell elmarasztalni: öt évi halogatás a legjobb tudományos munkákat is részben vagy egészben elavulttá teheti. A könyv táci szakasza azonban, mivel nagyobb hányadálban régi és nem kielégítő ásatások eredményeire épült, eredetileg sem volt sikerültnek mondható, az 1958 óta folyó kutatások megállapításaiból alig hagytak valamit érintetlenül. A pannóniai villákkal foglalkozó kutató, aki a két egy időben megjelent munka,, a népszerű vezető és a tudományos igényű összefoglalás Gorsiumra vonatkozó részeit egymásután olvassa, merőben más eredményeket, megállapításokat talál, mintha nem is ugyanazokról az épületekről lenne szó. Az eltérések már a település mai megnevezésénél kezdődnek: a korábbi irodalomban használatos Tác— Fövenypuszta elnevezést — amelyet a szerző is hasz209