Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 6.-7. 1965-1966 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1966)

Szemle – Rundschau - Fitz Jenő: P. Aelius Proculinus pályafutása. VI–VII, 1965–66. p. 205–207.

legios katona és a centuriok magasabb fokozatába sorolható exercitator equitum között: lehetséges vajon, hogy à halott pályájának első két, legalacsonyabb fokú állomását tartotta említésre méltónak és utána csak a két utolsót? Mi indokolja, hogy egyszerű cohors, illetve legios katonát lássunk benne a felirat elején? Egyetlen feliratot sem ismerünk, amelybent exercitator equitum más alakulatban ugyanezt a tisztséget töltötte volna be. Ezt a feltevést a kiegészítésben rendelkezésre álló tér sem teszi szükségessé. Auralius [Cae]sius camponai feliratával (CIL III 10373 való összevetés félreértésre adott okot: ha a legio II adiutrixban centurio fokozatban volt exercitator equitum, később nem lehetett evocatus, a centurionál alacsonyabb, a principales közé tartozó fokozatban. A szerző által adott, de erősen vitatható pályafutás mellett a cursus honorum rekonstruálására többféle lehetőségünk van,. Ezek a lehetőségek azonban inkább a pályafutás későbbi szakaszában térnek el egymástól. Az aquincumi exercitator equitum tisztségig a megmaradt feliirattöredék többé-kevésibé megszabja a carp háborúban elesett férfiú karrierjét. Ezek a meghatározó jelenségek a következők: 1. Az első helyen említett cohorsból translatioval került át a légióba, tehát azonos fokozatban helyezték át.; 2. A legio II adiutrixba történt átvezénylése és exercitator equitummá előlépése között, mint azt a szerző is értelmezte, más tisztséget aligha viselt. Ebből arra következtethetünk, hogy a légióba már abban a rangban került át, amelyből exercitator equitummá léphetett elő. Hogy ez milyen rang lehetett, az az exercitator equitum legionis megítélésétől függ. Soproni S. ugyanis leegyszerűsítette ennek a megbízatásnak lehetőségeit, amikor minden további nélkül a centuriok közé sorolta őket. Mint arra már A. D о m a s z e w s к i rámutatott (Die Rangordung des römischen Heeres, BJ 117 [1908] 106—107) a lovaglás tanításával evocalusokat is megbíztak. Ilyen evocatus volt a CIL III 10378 camponai feliraton említett Aur(elius) [Cae]sius; [evjokato exse[rJcitato[r]i eqq. praet., vagy [M. V]ibullius Felix Atest(e), akit a CIL VI 3736—31122 felirat [evjoc. Aug. exerci[t. ar]'maturar.-nak nevez. Lehetett-e P. Aelius Proculinus evocatus s mint ilyen exercitator equitum? Ebben az esetben korábbi fokozata beneficiarius praefecti, a quaestionibus praefecti, vagy cornicularius tribuni lett volna (A. Domaszewski: op. cit. 76.), amelyékből szolgálati idejük letelte után léphetett elő. A felirat elején azonban a három principales fokozat egyikét sem illeszthetjük be problémák nélkül. De az a körülmény is, hogy P. Aelius Proculinus 26 évi szolgálat után halt meg, kizárja annak lehetőségét, hogy a legio II adiutrixban már letöltötte volna katonai idejét, mielőtt mint evocaltus exercitator equitum lett volna. De ha a légiókban működő exercitator equitumokat tekintjük át, akkor is egyöntetűen azt látjuk, hogy centuriok közül kerültek ki. E tekintetben különösen becses a legio II adiutrix másik exercitator equitumánák felirata (CIL III 3470): Marti Aug. sac. С. Cusp(ius) Secundus exercitator leg. II. adi. pro salute militu(m) et sua, quod evocatus vovit centurio, solvit l. т. С Cusp(ius) Secundus tehát mint továbbszolgáló principalis centuriová lépett elő és kapott exercitator equitum beosztást. Ugyancsák centuri óként történik említés Ulpius Restitutusról, a legio XIII geminában (CIL III 14477) és M. Calventius Viatorról a legio IV Flaviában (CIL III 7904). P. Aelius Proculinus esetében is kétségtelen, hogy exercitator equitum mint centurk> volt. Ezt cursus honorumának első két sora is nyilvánvalóvá teszi: a centurio fokozat nemcsak az a tisztség, amelyet cohorsban és légióban egyaránt megtalálunk és amelyet mielőtt exercitator equitummá kinevezték volna, feltétlenül betöltött, de megfelel a római hadseregben alkalmazott előlépési rendnek. A centurio^ cohortis" szabályszerű előlépés során centurio legionis lett (A. Domaszewski: op. cit. 56—57, CIL V 522, VIII 3005). A cohors centuri óból legios centuriová előlépő, majd légiójában exercitator equitum rangot betöltő P. Aelius Proculinus további karrierje már csak vagylagosan adható meg. Ha a feliratot a negyedik sorban a szerző szerint, vagy ahhoz hasonlóan egészítjük ki (item in), azaz feltételezzük, hogy a legio II adiutrixban viselt exercitator equitum rangját a cohors VII praetoriában betöltött tisztsége követte, akkor egy alacsonyabb ívű karrier következő fokához jutunk. A legios centuriok előlépésének valóban egyik lehetősége valamelyik Róma városi alakulatban a centurio cohortis volt, a légióban betöltött rangjának megfelelően mint centurio cohortis vigilum (CIL IX 1127), mint centurio cohortis urbanae (CIL II 4461, XI 6057, XIV 4007), vagy mint centurio cohortis praetoriae (CIL XIV 2523) (A. Domaszewski: op. cit. 103.). P. Aelius Proculinus, aki a legio II adiutrixben a magasabb rangú centuriok közé emelkedett, a két alacsonyabb rangú Róma városi alakulatot kihagyva, a császári gárdába kerülhetett. A sírfelirat negyedik sorának kiegészítése ... cit. eq. leg. s. [s: item in] formában, mivel nyilvánvalóan nem mint exercitator equitum, hanem mint centurio lépett elő, nem tartható fenn. A szövegben rendelkezésre álló hely elegendő ahhoz, hogy a legio II adiutrixben viselt lovagló mesteri tisztség ós a cohors VII praetoriában teljesített szolgálat közé még egyet iktassunk, így szó lehet a következő kiegészítésről: [(centurioni) coh. .. urb., (centurioni)...] Ebben az esetben a légióból valamelyik cohors urbanaba került át centurionak és innen jutott a cohors VII praetoriába ugyancsak centurionak. A negyedik sor kiegészítésénél azonban másik lehetőség is .adódik amely az előzőnél lényegesen merészebb ívelésű. Mint a legio primi ordinesei közé tartozó exercitator equitum pályája következő fokozataként elnyerhette a primuspilus rangját. Szabályszerűen exercitator equitumból előbb princeps praetoríivá léptek elő a magasabb rangú centuriok (CIL XI 395, M. Vettius Valens), de ismerünk példát a közvetlen áthelyezésére is (CIL X 1127, Cn. Március Rustius Rufinus). Mint primuspilus azonban a cohors VII prae toriába már csak mint tribunus juthatott. Ennek az. előlépésnek kétségtelen nehézsége a feltűnően gyors előmenetel, fel kell tételeznünk, hogy a normális előrehaladásban előírt két közbeeső Róma városi tisztséget, az egyik cohors vigilum és valamelyik cohors urbana tribunuisságát átugorta. Rendkívülisége ellenére ilyen előlépésre is idézhetünk példát egy Róma városi szarkofágról, amely megközelítőleg egykorú az interciisai sírkővel és a két felirat között esetleg történeti párhuzam is gyanítható : / ... praef.] vehficul., proc] lud. ma[gni, proc] Lusit., trib. p[raet.] Philipporum A[ugg.] p. p., duci leg. Dac, (centurioni), corn, praef. pr. (CIL VI 1646). Az ismeretlen a két dáciai legiot, vagy az azokból alakított különítményt különleges parancsnoki megbizaitással (dux) mint primuspilus vezényelte, ezt követően — Fhilippus alatt — P. Aelius.' Proculiainus feltételezett előlépéséhez hasonlóan a közbeeső fokozatok átugrásával az együk praetorianus cohors tribunusává lépett elő. A kutatás az ismeretlen gyors előmenetelét Philippushoz fűződő kapcsolatával magyarázta (H.—G. Pflaum: Les carrières procuratoriennes équestres sous le HautEmpire Romain 2, 1960, 874, 334. sz.), amely nem anynyira pályájának kezdetével keltezhető, amikor a praefectus praetorio corniculariusa volt, hanem Philippus trónralépésekor tanúsított loyalitásával. Valószínűnek látszik, hogy a dáciai különítmény élén Gordianus keleti hadjárata idején állhatott s így lehet-