Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 6.-7. 1965-1966 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1966)

Szemle – Rundschau - Fitz Jenő: Epigraphica I. VI–VII, 1965–66. p. 207–209.

rséges, hogy közvetlen részt kaphatott Philippus fellépésében. Az ismeretlen és P. Aelius Proculinus felirata azonban, egymás mellé helyezve, a magyarázatnak új lehetőségét is felveti : a két primuspilus, egyik a legio II adiutrixban, másik a két dáciai legio egyikében, Philippus alatt egyformán soron kívül egy-egy praetori cohors élére került. Ennek az intézkedésnek hátterében a carpok elleni háborút is lathatjuk, -amelynek során 246/247 folyamán maga a császár is a Dunavidéken tartózkodott. Talán ekkor vezényelték át a két legio jó helyismerettel rendelkező primuspilusait a császárt a frontra kísérő testőrségbe. P. Aelius Proculinusnak ez a kitüntetés a carpok ellen vívott harcban, életéibe került. P. Aelius Proculinus pályafutása az elmondottak alapján tehát a következő változatokkal állítható helyre: I. [(centurio)] coh(ortis) (milliariae) [Hemes(enorum)] [(centurio)] leg(ionis) II ad[iutricis) p. f.] [exer]cit(ator) eq(uitum) leg(ionis) s(upra) [s(criptae)] [(centurio) coh(ortis) .. urb(anae)?] [(centurio)] coh(ortis) VII praet(oriae) p. v. [Phil(ippianae)] 2. [(centurio)] coh(ortis) (milliariae) [Hemes(enorum)] [(centurio)] leg(ionis) II ad[iut(ricis) p. f.] [exer]cit(ator) eq(uitum) leg(ionis) s(upra) [s(criptae)] [p(rimus)p(ilus)] [trib(unus)] coh(ortis) VII praet(oriae) p. v. [Phil(ippianae)] Az első változatban P. Aelius Proculinus hosszabb pannóniai szolgálat után az egyik Róma városi cohors urbanalba került, majd a császári gárda tagja lett és mint ilyen, kísérte a carpok elleni hadjáratra Philip pust. A másik változat pályáját mindvégig a Dunavidékhez fűzi, rendkívüli előlépését a helyi háború követelményei tették szükségessé. A két variáció közül mindenesetre az elsőt kell valószínűbbnek tartanunk. Az utóbbinál ha nem lehetetlen, de szokatlan és kérdéses az előlépés exercitator equitumból primuspilus-szá és ugyancsak rendkívüli másik előlépése is, primuspilusból praetorianus cohors tribunusáva. Ezzel szemben az első variációban karrierje teljesén szabályosan alakult. A cursus honorum helyesbítése a sírkő kiegészítését is módosítja. Az első sorban a Soproni S. által javasolt [quondam mil(iti)] helyett esetleg rövidítés nélkül kiírva [centurioni] állhatott. Ha a centuriot a kőfaragó a szokásos rövidítéssel jelezte, a kiegészítésnek többféle lehetősége áll fenn: akár pályafutásának korábbi állomására [signifero), akár származási helyére, pl. [Aquincensi]', vagy elért címére [eq(uiti) Romano], [v(iro) egregio] vonatkoztatva, esetleg variálva, pl. [v(iro) e(gregio), signif(ero), stb. Amíg az első sor feloldása, mivel a megmaradt szöveg semmiféle utalást nem ad, nem javasolható végleges formáiban, P. Aelius Proculinus fentebb vázoílt karrierjének valószínű alakulása szerint a negyedik sor kiegészítése a Soproni S. álltai javasolt [s(criptae) item in] helyett [s(riptae), (centurioni) coh(ortis) .. urb(anae), (centurioni)] formában adottnak tekinthető. A cursus honorumot említő öt sor tehát P. Aelius Proculinus sírkövén — az első sor kiegészítését esetlegesnek tekintve — a következő lehet: P. Ael(io) Proculino [v(iro) e(gregio), signif(ero), (centurioni)] I primo in coh(orte) (milliaria) [Hemes(enorum), trans]/lato in leg(ionem) II ad[iut(ricem p(iam) f (ideiem), exer] J cit(atori) eq(uitum) leg(ionis s(upra)[s(criptáe), (centurioni) coh(ortis) .. urb(anae), (centurioni)] / coh(ortis) VII praet(oriae) p(iae) v(indicis [Phil(ippianae)... Fitz Jenő EPIGRAPHICA I. Ballá L.: Die sechseckige Basis von Szombathely -und einige Probleme der Geschichte von Savaria. Acta Universitatis de Ludovico Kossuth nominatae « (1959/60) 201—208. A savariai bázis felirattöredékének következő kiegészítését javasolja a szerző: .VS praetore helyett consularisnak nevezték, a következő felsorolást kapjuk: . RISCVS COS [V. Nerati]us [P]riscus co(n)s(ularis). A javasolt feloldás alapján egyaránt gondolhatunk az idősebb L. Neratius Priscusra (ld. legutóbb: Alba Regia 2/3 [1961—62] 208.), aki 103—105 között kormányozta a még osztatlan Pannóniát, vagy fiára, az ifjabb L. Neratius Priscusra, aki 127 és 129 között lehetett Pannónia superior helytartója (ld. legutóbb: Acta Antiqua 11 [1963] 311.). A helytartó nevére történő kiegészítést azonban, bár a feloldás a különben nehezen értelmezhető töredék vonzó magyarázatát adná, nem lehet elfogadni. A töredék utolsó sorában lévő COS feloldásában a co(n)s(ul) mellett valóban (sőt, lehet hogy elsősorban) a co(n)s(ularis)-ra. kell gondolnunk. Ha azonban időrendben áttekintjük azokat az eseteket, amikor a helytartókat a II. században legátus Augusti pro Ummidius Quadratus 150 körül T. Caeserni us Statins 150 P. Salvius Iuliainus 152 körül Iunius Homullus 158 körül Sex. Calpurnius Agricola 162 Sex. Cornelius Clemens 170—172 P. H elvi us Pertinax 177—179 M. Didius Iulianus 178 körül Iunius Ma ... 178 körül Ulpius Marcellus 179 L. Vespronius Candidus 182—185 Polus Terentianus 193 Q. Anicius Faustus 197—201 Arch. Anz. 1911, 236 CIL XIII 5609 CIL XIII 7791 CIL XII 3168 CIL VII 773 CIL VIII 20 994 CIL III 7751 CIL XIII 12515, 8 CIL XIII 12521, 41 CIL IX £04 CIL III 1092 CIL III 1374 An. Ép. 1902:10 A consularis elnevezést tehát — amelynek használata a HI. században még gyakoribb — a II. század közepétől tudjuk kimutatni. A jegyzékünkön szereplő első négy felirat a cím használatának kialakulását mutatja: ezeken tulajdonképpen beneficiarius con~ sularisdkról van szó, a helytartó nevének említésével: [L] O. M. I et genio loc[i] / Q. Ta ius j Staturninufs] / bf. Caeserni I Statiani / cos., Galli/cano et Ve/tere cos./v.s.l.m. (CIL XIII 5609). Mivel ezek az esetek mind korábbiák, mint a consularis cím önálló használata legátus Aug. pr. pr. helyett, nem lehetetlen, hogy a cím elterjedésének korai periódusát láthatjuk 207