Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 6.-7. 1965-1966 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1966)

Irodalom – Beschprechungen - Makkay János: H. W. Haussig, Wörterbuch der Mythologie. I. Abteilung Teil I. Vorderer Orient. VI–VII, 1965–66. p. 191–192.

rülték. Mindez együtt, rendkívül emlékeztet a délcroszországi korai bronzkori, és a keleti eredetű halomsírois kultúrával hazánkba is elkerülő népcsoport eddig megfigyelt temetkezési módjára. Ez erősen előtérbe helyezi az 1900 körül Görögországba bevándorló, a mükénéi civilizációt létrehozó arisztokrácia keleti, déloroszországi eredetének kérdését. Fontosak azok az adatok, amelyeket az új ásatások révén a mellékletadás szokásáról, elhelyezésének módjairól, és a sztéléállítás szokásáról jegyeztek fel. így pl. valószínű, hogy a díszítetlen sztélé nő sírjára került, amint ez már az „A" sírkör egy sírja esetében is valószínű volt. Végül megállapítja Mylonas, hogy a ,.B" sírkör sírjai királysírok, egyelőre nem lehet személyekhez kötni egyiket sem, de az biztos, hogy щ. 1900 körül bevándorolt arisztokrácia utódairól van szó. A sorozat XIII. füzetében Manolis Andronicos „Ver_ gina, The Prehistoric Necropolis and the Hellenistic Palace", 1964. címmel egy makedóniai, Beroea-tól délre fekvő, régóta jól ismert lelőhely feltárásáról számol be. Itt 1951—1961 között 32 halomsírt tártak fel, és 1954-től kezdve a hellenisztikus palotában is folynak az ásatások. Eredményeik alapján megállapítható, hogy i. e. 1000 körül egy rendkívül jelentős telepet alapítottak itt, amely az 5. századig fennállott. Átmeneti korszak után a. 3 sz. elején épül fel a hellenisztikus palota, amely egészen a római hódításig fennáll. A település ókori neve még ismeretlen, esetleg Valla-val azonosítható. Számunkra elsősorban a halomsírokból álló temető anyaga fontos. Ilyen tumulus-csoport egyedülálló mindmáig Görögországban. 300 halomi képezi a temetőt, egy négyzetkilométer nagyságú területen. A sírok anyaga korai vaskori, amely északi, közép-európai eredetű leletanyagot tartalmaz, de a kerámia a helyi tradíciókat őrzi. Egy-egy halom átlag 10—16 m átmérőjű, 1—1,5 méter magas, 4—8 képez egy csoportot. A temetkezések aknasírok, kőből épített sírok, pithosok. Főleg a női sírok ékszeranyaga gazdag. A sírok az első évezred első három századába keltezhetők. A leletanyag fő jelentősége a Közép-Európa felé megnyilvánuló erős kapcsolataiban van. Éppen ezért nagy figyelemmel várjuk a tervbevett és itt is jelzett vég^ H. W. Haussig (kiad.) Wörterbuch der Mythologie. I. Abteilung: Die Alten Kulturvölker. Teil I. Vorderer Orient. — D. O. Edzard: Mesopotamien. Die Mythologie der Sumerer und Akkader.; E. v. Schuler: Kleinasien. Die Mythologie der Hethiter und Hurriter. Syrien. Die Mythologie der Ugariter und Phönizier. Ernst Klett Verlag, Stuttgart, é. n. 312 oldal, 16 képes tábla. A neves kiadó két nagy részre tervezett mitológiai szótárának előzetes beosztása szerint az első rész az ősi kultúrnépek, a másik a természeti népek mitológiáinak ismertetésével, lexikonszerű címszavakba foglalt feldolgozásával foglalkozik. A sorozat célja az ilyen módon összefogható mitikus anyagot a maga valóságában regisztrálni, a mítoszokban a valláshoz, az emberi gondolkodáshoz, a korabeli „tudományhoz", azaz kozmogóniákhoz, és a történeti adatokhoz vezető szálak kiemelésével teremteni egy bizonyos képet, rendszert. Az első kötetek ismeretében természetesen még nem alakulhat ki képünk az egész szótár általános jellegéről, amelyet a téma sokoldalúságán kívül a létrehozó szakemberek nagy száma, különböző felfogása is döntően befolyásol. Érthetőnek és helyesnek tartjuk viszont, hogy e nagyon jelentősnek induló sorozatot a kiadó éppen az előázsia mítoszok szótárszerű feldolgozásával vezeti be. Először is azért, mert az egész tervben szereplő népek, kultúrák között nyilvánlegés publikációt, amely talán hozzásegít hazánk ez időszakba eső régészeti anyagának pontosabb és történeti jellegű vizsgálatához is. A XIV. füzetben Photios M. Petsas „Pella" címmel (1964) az Archelaos makedón király által 400 körül alapított fővárosban folyó 10 évi ásatások eredményeit foglalja össze. Pella feltárásának eredményeit, amely városban Zeuxis alkotott, és ahol Euripides töltötte utolsó éveit. Itt, hosszú évek kísérletezései után 1953-ban indultak meg a felszíni kutatások, és 1957-ben a régészeti feltárások. Már a legelső eredmények olyan lényegesek voltak, hogy a görög kormány a további évekre biztosította a feltárások egészen nagyarányú lebonyolítását, A legfontosabb felfedezések közül a szerző itt az azóta világhírű mozaikokat ismerteti. Egyik oiroszlánvadászaitot, a másik párduc hátán száguldó Dionysost, a legújabb mozaik pedig Helanamak Theseus által való elrablását ábrázolja. Ujabban került elő még a szarvasvadászatot és az amazonok csatáját ábrázoló mozaik is. A Pella-ban talált mozaikok a 4. század végére, a 300-at közvetlenül megelőző időkre keltezhetők, és valamivel fiatalabbak legközelebbi párhuzamaiknál, az Olynthus-ban találtaknál. A sok ezer többi lelet közül egy kvalitásos márvány kutyaszobor emelkedik ki. A XV. füzetben W. Schwabacher „Neue Methoden in der Griechischen Münzforschung," címmel (1964) színvonalas esszét szentel a mindig érdekes görög éremművészet időszerű tudományos kérdéseinek, ismertetve közöttük a legújabb felfedezéseket. A XVI. füzetben pedig J. Rogers Davis és T. B.L. Webster „Cesnola Terracottas in the Stanford University Museum" (1964) címmel néhány bronzkori, sok vaskori: archaikus és klasszikus kori, hellenisztikus és görög—római Ciprusról származó terrakottát ismertet. A gyűjtemény maga a Metropolitan Museum Cesnola gyűjteményéből származik, mint duplikátumainak legjobb darabjai. Ma, a nagy terrakotta-gyűjtemények anyagának megközelítően teljes kiadásainak korában, feltétlenül hasznos vállalkozás az ilyen, kisebb jelentőségű gyűjtemények közzététele, még abban az esetben is, ha jelentősebb következtetések levonására nem alkalmasak. Makkay János valóan az előázsiai hagyományok jelentik az abszolút időben vett legrégibb réteget, amely akkor sem mellékes kérdés, ha tudjuk, hogy más, sokkal későbbi, esetleg jelenkori mítoszok a kultúrtörténeti fejlődésnek jóval alacsonyabb fokán élő népektől származhatnak. Másodszor azért, mert a mezopotámiai, kisázsiai és szíriai népeknek az elmúlt években rendkívül megszaporodott mitológiai hagyatéka igényelte is az összefoglalást. Ezt az összefoglalást talán nem lehetne ma még •monográfia-szerűén elvégezni, hiszen ehhez hiányoznak a részletmunkák, részlettanulmányok. Mert kétségtelen, hogy az ókori világ eme korai szakaszából inkább mítosztöredékekkel, mint egész mítoszokkal rendelkezünk, és így a tulajdonképpeni mítoszkutatásra, motívumok, történeti- és meseelemek vizsgálatára kevéssé alkalmas anyaggal rendelkezünk. A körülmények ilyen ismeretében, helyesnek és célszerűnek látszik a rendelkezésre álló anyagot szótárszerűen tárgyalni, ezzel mintegy rögzítve: mi az, amit ismerünk. Más kérdés, hogy a sorozat többi részénél, főleg a mai népek részben ma is élő mítoszhagyományainak vizsgálatánál ez a szótárszerű feldolgozás lesz-e a leghasznosabb. Könyvünk esetében ilyen összefüggések ismeretében érthető meg, hogy jórészt nem is mítoszok csoportosításával, rendszerezésével foglalkozik, hanem az eddig ismert mítosztöredékekben felbukkanó istenek és istennők, démonok, egyes képzetek, mint pl. a vízözön, egyes történeti személyek, elsősorban Gilgames, a vallásban szerepet játszó állatok, eszközök, 191