Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 6.-7. 1965-1966 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1966)

Közlemények – Mitteilungen - Nagy Lajos: Pusztatemplomok Fejér megyében. – Ruinenkirchen im Komitat Fejér. VI–VII, 1965–66. p. 173–179.

PUSZTATEMPLOMOK FEJÉR MEGYÉBEN Károly János ötkötetes nagy monográfiájának •megjelenése (Fejér vármegye története. Székesfehérvár, 1896-1904) ésCsánki Dezső Fejér megye középkori történeti földrajzára vonatkozó összefoglaló adatközlése óta (Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában, Bp, 1897. III. 295-396) számottevő közlés a megye középkori történetéről az elmúlt hatvan esztendőben csak elvétve jelent meg. Ujabb összefoglaló, értékelő, s a történettudomány új eredményeit is tekintetbe vevő tanulmány is csak kettő látott napvilágot — a harmincas éveikben. Az egyiket 'Székelyudvarhelyi Szabó Imre írta „Fejér vármegye történelmi kialakulása" -ról (B. SZABÓ I. — BÉRCZÍ V., Fejér vármegye és Székesfehérvár szab. kir. város törvényhatóságainak almanachja. Szfv. 1931. 36-112), a másikat pedig — s településtörténeti szempontból ez az értékesebb — Glaser Lajos „Fejér vármegye kialakulása"-ról (SCHNEIDER M.—JUHÁSZ V., Fejér vármegye. Bp. 1937. 75-101). Ezek a tanulmányok elsősorban a Károly János és Csánki Dezső által közölt okleveles adatokra támaszkodtak, s szerzőiknek nem lehetett lehetősége arra, hogy az egyes levéltáraikban őrzött igen számos, még, egyáltalán nem isimert s fel nem használt Fejér megyei vonatkozású oklevélben előforduló adatokat felkutassák. Holott ezeknek a közlésével és feldolgozásával igen sok esetben lényegesen módosítható volna az a kép, amely a már közölt adatok alapján a középkori Fejér megyéről kialakult. A megye középkori történeténeik feldolgozásánál Károly János is, Glaser Lajos is igyekezett figyelembe venni a megye területén előkerült középkori régészeti leleteket. Azonban — sajnos — Fejér megyében a középkori régészeti feltárás soha nem volt rendszeres és céltudatos, s ami anyag előkerült, az a legtöbb esetben a véletlennek volt köszönhető. Pedig a középkori oklevelek adatainak rendszeres feldolgozásán kívül a régészeti lehetőségek felmérése alapján megindított ásatások, s az ezekből előkerült leletanyag tudományos közlései is szükségeseik ahhoz, hogy a megye középkori történetének a kérdései megnyugtató módon megoldhatók legyenek. Ehhez a munkához azonban szükséges az is, hogy számbavegyük azokat a helyeket, ahol eredményes régészeti feltáró munka megindulhat. С s á n к i történeti földrajzában 422 középkori Fejér megyei helységet sorolt fel, s ha ebből le is számítjuk a Csepelsziget, a solti szék, valamint a ma már más megyék területén lévő helyiségeket, akkor is 253 (Szabó Imre szerint csak 215) középkori település létezésére van adatunk. Ez a szám is több mint kétszerese a mai helységek számának. Az elpusztult falvak, valamint a pusztatemplomok számbavétele, s helyük pontos megállapítása tehát igen fontos feladata a megye középkori története kutatásának, s a pusztulás időpontjának a meghatározása is (akár csak a templom, akár az egész település pusztulásáról van szó) elengedhetetlenül szükséges. A pusztatemplomok és elpusztult falvak egy részének emléke még ma is él: vagy határrész elnevezésekben, vagy a felszínen maradt csekély romjaikban. Nagyrészük azonban — holott egy-két évszázaddal ezelőtt még emlékezetben volt — feledésbe merült. Éppen ezért szükséges azoknak a forrásoknak a felkutatása és összefoglaló közlése, amelyekben a XVI. századtól kezdve napjainkig az elpusztult falvakra és pusztatemplomokra vonatkozó adatok találhatók. Ilyenek elsősorban a határjárások, a XVII-XVIII. századi tanúvallomások, az öszszeírások, a régi kéziratos térképek, a XIX. századi kataszteri térképek, valamint Pest y Frigyesnek, az Országos Széchényi Könyvtárban lévő — sajnos máig is kiadatlan — kéziratos helységnévtára. De szükséges az is, hogy a levéltárakban található források adatainak a közlését kiegészítsük, támogassuk, magyarázzuk azokkal az adatokkal, — ezeket a megye középkori történetére vonatkozólag lehetetlen figyelembe neim venni, — amelyek egyrészt a nyomtatásban is megjelent régi megyei leírásokban találhatók, másrészt az emlékezetben ma is élnek. Jelen esetben a 46 Fejér megyei pusztaitemplomra vonatkozó adatok közlésével ennek a feladatnak egyik részét kívántuk elvégezni. A pusztatetmplotmok nagy részének maradt a XVT-XVIII. századból írásos nyoma különféle levéltári forrásokban, de a föld felszínén észrevehető maradványainak az emléke nyomtatott vagy szóbeli emlékezésekben, az elmúlt évtizedekben is előfordult, s előfordul ma is. A Fejér megyei pusztatemplomokra vonatkozó jelen közlés nem tekinthető teljesnek. A dunaújvárosi határ déli részén az utóbbi években B. Vágó Eszter által feltárt középkori templomra, valamint a Kralovánszky Alán által Bicskén feltárt középkori templomra (s településre) vonatkozó adatoknak a közlését — az ásatási eredményekkel együtt, mint a megye középkori régészeti kutatásának az új eredményeit — külön tanulmányokban szükséges közzétenni. Az 1903-ban, a Duna szabályozása miatt, felrobbantott Szent Piantaleon monostorára vonatkozó adatokat és monostor történetével kapcsolatos kérdéseket magam kívánóim részletesen feldolgozni. De a pusztatemplomokra vonatkozó közlés nem lehet teljes azért sem, mert a Fejér megyével kapcsolatos rendszeres levéltári kutatások, valamint a ma is élő, de eddig még nem isimért (ismertetett) határrész nevek összegyűjtése, s a várható rendszeres régészeti feltáró munka nyomán kerülhetnek elő újabb adatok, amelyek • egyrészt módosíthatják ennek a közlésnek a meghatározásait, másrészt szaporíthatják a feltárásra váró és a. megye településtörténetébe beilleszthető pusztatetmploimok számát. 1. ADÓN Y — Dzsánkurtarán vára és a XVI., XVII. századi település minden kétséget kizáróan nem a mai Adony területén volt, hanem attól jóval délebbre, a szentmihályi pusztánál emelkedő domb északkeleti sarkán (Fitz Jenő, Török erődítések Fejér megyében. II. rész: Párkányok. Szfv. 1956. 8.). Megerősítik ezt a megállapítást a török idők alatt itt élt jobbágyok XVIII. század eleji tanúvallomásai is: „az előtt az adonyiaknak nem ott, ahol most, hanem alább volt a lakások", „Adonyi Helységet a Török nem ott lakta, ahol most vagyon, hanem Perkáta felé a hegyek alatt volt a falu", „Adonyi Helység nem ott a hol most, hanem a mostani Rév-járásnál volt, a mint az jelenül most is megtetzik", „Adonyi Helység ez173