Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 6.-7. 1965-1966 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1966)

Közlemények – Mitteilungen - Nagy Lajos: Pusztatemplomok Fejér megyében. – Ruinenkirchen im Komitat Fejér. VI–VII, 1965–66. p. 173–179.

előtt Perkáta felé a régi szöllők alatt való dombnál volt, és városnak hivatott" (FM. Lt. CC IX. 237 — FM. Lt. AJIP 7-263). A vallomást tévők legnagyobb része rác jobbágy volt, akiknek szülei vagy nagyszülei ezen a vidéken, vagy éppen Adonyban laktak. A palánkot a törökök minden valószínűség szerint nem új helyen építették, hanem a középkori falut vették körül kerítéssel, sánccal, s tették így erődített hellyé. Ezt bizonyítja az is, hogy az 1684. és 1686 évi metszeteken ábrázolt templomrom, a falu középkori templomának romja, melyet a XVII. században raktárnak használtak, a palánkon belül volt. 2. ÁRKI — 1269-1460. között előfordul az oklevelekben. (Csánki III. 317: Villa Arquy, Poss. Arky). A török uralom alatt már puszta. 1660ban említik a csókakői összeírásban: Arky (U et С 4-42). Az 1853-ban készített kataszteri térképen az Ondódra vivő út jobb oldalán, közel az ondódi határhoz, található „Kirchen-Ried" elnevezés nyilvánvalóan a község középkori templomának a helyére utal (OSzK kataszt.). 3. BAKONYKUTI — A XV. században possessio (Csánki III. 336: Kwthy, Kwth). A török uralom alatt puszta, bár lehetséges, hogy a Fekete Lajos szerint 1586/87-ben összeírt Quti (Fekete, Siyáqat. 459) alatt Bakonykutit kell érteni. 1759, 1772. között német lakosok szállták meg (UT). 1850-ben a kataszteri térképen a faluiból az Iszkaszentgyörgyre vezető út jobb oldalán, az erdő aljában: oede Kirche megjelölés található (OSzK kataszt.), 1864-ben pedig Pest у Frigyes gyűjtésében „szentegyházi urasági táblát" említenék. 4. BODMÉR — 1311-ben említik először (Károly III. 243), s 1325-1498. között többször előfordult az oklevelekben (Csánki III. 320: Budmer, Botmer, Boithmer). A török uralom idején elpusztult, s utána csak mint puszta fordult elő a forrásokban. A XIX. század második felében alakult ismét önálló községgé. Pusztatemplo'mánák emiékével 1861-ben találkozunk a bodméri beltel ék és boglári batár közötti dűlő nevében (OSzK kataszt.). 1864-ben Galamb Péter bodméri jegyző tudósította Pesty Frigyest a pusztatemplonii dűlőről: a temetőhegy gerincén, a határ nyugati részén fekszik, s ebben a dűlőben ezelőtt mintegy negyven évvel még állott a pusztatemplom. 1864ben még sáncnyomok is látszottak a temetőtől kezdve a porkolábi szőlők felé. Zách József 1873-ban megjelent könyve szerint (75) a templom köveit malo'mépítésre használták fel, s így alig maradt nyoma. 5. BOT — 1280-ban említik először: Villa Bot, 1469ben possessio Bod (Csánki III. 320.). A török hódoltság alatt mint praediumot említik, amelyet a bicskeiek és az etyékiek használnák (OL. Batthyány lt. Miss. — bicskei jobbágyok levele Batthyány Ádámhoz 1652. júl. 29.). A XVIII, XIX. században is puszta volt, csak a XIX. század végén alakult ismét önálló községgé. 1696-ban egy inquisitio alkalmával említenek „Body templom telekye"-t (FM. Lt. CC 1.6). 6. С E С E — A középkorban falu Szent Kozma és Dámján tiszteletére szentelt tempi ómmal (Csánki III. 324: Ceche, Czecze). A XVI. században is lakott hely (1573-1578: U et С 37-14). 1617-ben déserta (U et С 37-19). А XVII. században rácok telepedték ide, akik csak a török kiűzése után költöztek el (OL Zichy lt. 133 E. — Metalia Egres cum Czecze, 1725). A hagyoimány szerint a község régen nem a mai helyén voit, hanem a cecenémetkéri út mentén kelet felé, ahol az 1920-as években Eördögh József birtokán régi templom téglatörmelékei kerültek elő szántás közben.. Állítólag a mostani templom anyaga is részben ebből való (Monográfia). 7. CSABDI — 1274-ben említik először (K ároly III. 251), s valószínűleg azonos az oklevelekben szereplő possessio Chapol-lal (1426-1461 : Csánki III. 322). A török uralom alatt a falu elpusztult, jobbágyokkal nem telepítették újra, mert mint népes praedium szerepel a XVIII., XIX. századi öszszeírásokban. Templomának (dongaboltozatos bazilika) egyik tornya ma is áll (К г о m p e с h e г László, A Gsabdii középkori bazilika. SzSz 1932. 59-60. — Genthon 194.). 8. CSÁKBERÉNY — 1297-ben említik először (Károly III. 273.), a XIV, XV. században (Csánki III. 319: Béren, Chakberen, Chakburen, Chakbetryn), s még 1528-ban is lakott (U et С 4-41: Chakberen). A török uralom alatt elpusztult, 1660-ban az abaiak és a keresztúriak árendálták (U et С 4-42). A török uralom alól való felszabadulás után magyar lakosok szállták meg. 1702-ben régi temploma romokban állhatott, mert desertaként jelölitek (U et С 37-17). Egy 1858-ból való térképen szerepelnek a „Puszta Sz. Egyházi kertek" (István Király Múzeum Szfv. — Csákberény helység határának térképe, M at tesz András). 1913-ban „a Szentegyházhegynek nevezett magaslaton Dr. Szőke Károly orvos templom alapfalakra akadt, és gótikus ablakívezeteket ásott ki" (Jelentés, 17). A falu területén, két helyen Árpád-kori temetőt is találtak, az egyik (22 sír) leletei: Salamon dénár, halántékgyűrűk, karperecek a MNMban vannak (Hampel, Ujabb tanulmányok, 161). A lóállási dűlőtől nyugatra az öregtó mellett szintén Árpád-kori sírokat találtak. (Jelentés, 17). 9. CSILLÉR — A középkor folyamán sok oklevélben, nemesi névben és előnévben fordul elő (1397-1543: Csánki III. 323: Chygler). A Károly János által a körmendi levéltárból közölt 1435. évi Battyán, Polgárdi és Somlyó birtokok határjárása szerint (III. 497-499) Csillér (Chigler) falu Ladánnyal volt határos. Battyánnal való határairól 1702-ben tartottak inquisitiot (FM. Lt. CC 11). A falu templomának a romja az 1756ban Kovács János matematicus által készített „Mappa differentiam metalem inter possessionem Kis Keszi ac Praedium Csiller repraesentans"-on látható (FM. Lt. AL Kiskeszi). Károly János is tudott itt „régi templom, vagy kúria" romjairól (V. 3S.). Csillér neve mint dűlőnév máig is él Battyán és Kiskeszi határában. 10. D Á D — 1438-ban nemesi névben fordult elő Csánki III. 422). A XVI. században is lakott nemes helység (1536-1542: Pá ka y 159. — 1573: U et С 37-14). А 15 éves háború idején elpusztult, 1617-ben is lakatlanként említették (U et С 37-19). 1864-ben írta Pesty Frigye snek Várao s s János igari jegyző, hogy Űjdád pusztán a Józan szőlőhegy nyugati oldalán a múlt években egy régi templom alapiköveit ásták ki. 11. DIÓS'D — 1713-ban tanúkihallgatást tartottak Tétény, Érd, Diósd és Berki határáról. A határjárást a Dunánál kezdték. Közel Érdhez volt egy halom, „az Kereszt éren túl", ezen a halmon hajdan az érdi törökök és lakosok hagymát, répát és egyéb zöldséget vetettek (ezt a halmot később is „Hagymás, avagy Répáshalom-пак." nevezték. — OL. Rudmyánszky Lt. 1-17. 1769-ben tartott tanúkihallgatás az érdi és tétényi határról). A Kereszthatár felé mentek, „a mint az Érdi út ki megyén lévő egy ki ásót faragot künél", innen a berki határ felé mentek, „a mint az Érdi út ki megyén és a partok elein egyik út ebvár felé, másik út 174