Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 6.-7. 1965-1966 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1966)

Közlemények – Mitteilungen - Gorsium. Negyedik jelentés a táci római kori település feltárásáról 1963–64. VI–VII, 1965–66. p. 153–161. Bánki Zsuzsanna: A III/A épület feltárása. VI–VII, 1965–66. p. 153. – Kanozsai Margit: A IV. épület feltárása. VI–VII, 1965–66. p. 154–155. – Fitz Jenő: Az V. épület feltárása. VI–VII, 1965–66. p. 155–157. – Fitz Jenő: A nympheum feltárása. VI–VII, 1965–66. p. 158–160. – Lányi Vera: A margittelepi temető feltárása. VI–VII, 1965–66. p. 160–161. – Kocztur Éva: A margittelepi bennszülött település feltárása. VI–VII, 1965–66. p. 161.

A kovácsműhely közelében 105 x 100 cm nagyságú, teknőszerűen kialakított területen mintegy 60 darab, még nyers állapotban eltört tojást, két csirkecsontvázat, hamuban sült halat, egy kisebb emlősállat néhány csontját találtuk középkori üvegserleg és zöld zománcos kerámiatöredék mellett. Az épület ÉNy-i végében lévő, terra sigillatakban bővelkedő helyiségből egy ép, jó kidqlgozású lepényminta került elő, hátlapján bekarcolt görög mesternévvel. Az épület alaprajzi típusa teljesen eltért az eddig ismert gorsiumi épületekétől, rendeltetésére egyelőre megfelelő adatok nem állnak rendelkezésünkre. Az eddigi megfigyelések alapján az épület járószintjei megegyeznek az I. villáéval, építése tehát a IV. századra tehető. A metszetek, az előkerült érmek egybehangzóan AZ V. ÉPÜLET Az I. és a III. épülettől ÉK-re húzódó domb mind fekvése, mind a felszínen található leletanyag alapján a település egyik központjának látszik. Az ásatás kiterjesztését a következő években elsősorban e dombon tervezzük. Az előzetes tájékozódás érdekében a domb D-i lejtőjén, amely a felszíni leletelőfordulások alapján feltétlenül régészeti jelenségeket ígért, négy, részben egymáshoz kapcsolódó szelvényt jelöltünk ki. A 175/800 szelvényben egy ÉK—DNy irányú egyenetlen, gyönge sárga agyagba rakott fal került elő. A szelvény közepén a falat csaknem a 6. ásónyomban ^íeO)

71 lévő padlóig kiszedték. A fal K-i vége még gyengébb minőségű, a köveket részben sárba tették, falazásához téglát is használtak. A „d" szelvényrészben a falhoz, annak É-i oldalán ÉNy—DK irányú gyenge minőségű, apró kövekből rakott fal csatlakozik. Ennél jobban épített az ÉK—DNy irányú falhoz D-ről hegyesszögben érintkező fal, amely a szelvény D-i vége előtt sarkosan К felé elfordul. A szelvényben feltárt negyedik fal az ÉNy-i sarkot vágja át, megközelítően az első fallal párhuzamosain. Az ÉK—DNy irányú, a szelvényt átvágó fal É-i oldalán a 6. ásónyomban két rétegben találtunk padlószintet. A felső nagyobb kövekre alapozott köves, kavicsos durva padló, amely a szelvény ÉK-i sarka felé erősebben sóderes. Az alsó padló egyenletesebb felületű, meszes, kavicsos. Az ÉK—DNy faltól D-re kisebb padlótöredék maradt meg, az É-i oldal felső szintjének magasságában és annak minőségében. A padlószintek felett talált leletanyag egységesen középkori. A 3. ásónyomtól ( +327-től) néhány tegula fordult elő. A 4—5. ásónyomban ( + 293—225) igen sok behullott kő, az épület összeomlásából származó törmelék halmozódott fel. Ezek egyikén, egy hengeralakú nagyobb mészkő töredéken [Ae]lian[us] felírat olvasható. Az ÉK— DNy irányú faltól D-re, ahol a padló nem maradt meg, annak szintje alatt rómaikori leletanyagot találtunk, terra si gill ata töredéket, csont bárcát. bronz lemez töredékét. A falaik rakási módja ós a leletanyag összetétele egyaránt arra mutat, hogy a szelvényben csak a korai római rétegek maradtak meg, a későbbieket egy középkori építkezés tönkre tette. A középkori építmény padlószintje feltűnően mélyen jelentkezett, mintegy méterrel mélyebben, mint a szomszédos szelvények IV. századi téglapadlója és hozzávetőlegesen 2 méterrel mélyebben, mint azokban a szelvényekben mutatkozó középkori falakhoz feltételezhető (meg nem maradt) járószint lehetett. A szintviszonyok alapján a lemélyített helyiségben valószínűleg egy középkori ház alapozását láthatjuk. (1. ábra) 7. A szintezés 0 pontja az I. villa Ny-i oldalán lévő 23. helyiség küszöbköve. tanúskodnak a pusztulási periódusokról, elsősorban a IV. századi járószint felett megállapítható vastag égési rétegről, amely fölött a középkori élet emlékei következnek, újkori leletekkel keverten. Az épület felépítését megelőző korszakokból is számos adatunk van az egész épület területéről. Az épület D-i zárófalának Ny-i végében, azzal párhuzamosan, a IV. századi járószint alatt feltehetőleg korábbi periódushoz tartozó falak jelentkeztek, amelyeket a Beszédes-féle árok ásasásakor pusztítottak el. Az épület É-i zárófala alól a porticus leié két É—D irányú párhuzamos falcsonk húzódik, amelyek 35 cm-es közét finom minőségű falfestménytöredékek töltötték ki, közöttük egy nagyobb, női fejet ábrázoló freskótöredék. E töredékek stílusuk alapján feltétlenül a korábbi periódusba sorolhatók. Kanozsay Margit FELTÁRÁSA A további három szelvényben egészen más eredmények mutatkoztak. A 165/795 szelvény „b" részében egy IV. századi épület (V. épület) ÉNy-i sarka került elő. Az ÉNy—DK irányú fal folytatását a 165/790 szelvényben is megtaláltuk. A jó minőségű falak által bezárt térben a 3. ásónyomban ( + 303—273) rossz állapotú, nagyobb foltokban hiányos téglapadló jelentkezett. A padló további részeit a 170/795 szelvény „c—d" részében is feltártuk. Erre a téglapadlóra épült egy-egy falcsonk a 165/795 „d" és a 170/795 „d" szelvény részekben. Az előzőn a vakolat is megmaradt, az utóbbi a 175/800 szelvény ÉK—DNy irányú falának folytatásában helyezkedik el. Ezekben a falakban a középkori épület maradványait láthatjuk. (2. ábra) Azon a területen, ahol a padló hiányzott, illetve az V. épület ÉNy—DK irányú zárófalától Ny-ra, az épületen kívül, a mélyítés során korábbi periódusokhoz tartozó falak és jelenségek kerültek elő. Az V. épület ÉNy—DK irányú zárófala alatt egy Ny—

К irányú fal maradványait találtuk a 7. ásónyomban (+173—132)^ azaz a 175/800 szelvény középkori ház szintje alatt. A fal tetejének vonalában égési réteget figyeltünk meg, a fal tövében Antoninus Pius nagybronza volt. Ugyanehhez a periódushoz tartozhatott a 165/790 szelvényben az V. épület zárófala alatt talált két fal, egyikük a zárófal alatt, attól kissé Ny felé eltérő ÉNy—DK irányban, a másik a szelvény „d" sarkában erre merőlegesen DNy—ÉK irányban. A falak felső részét a 6. ásónyomban találtuk ( + 191—156). Ugyanebben a szelvényben az V. épülettől Ny-ra egy másik, keskenyebb fal is jelentkezett a 4. ásónyomban ( + 266—221) ÉÉNy—DDK irányban. Ezt a 60 cm magas falat +200 magasságban alapozták, teteje az V. épület külső oldalához csatlakozó járószint alá esett. Lehetséges, hogy az Antoninus' Pius nagybronzzal és égési réteggel datált alsó és a IV. századra tehető V. épület periódusai között ez a kis fal a közbeeső III. századi korszakot képviseli. A sekély mélység és a fal viszonylagos vékonysága, a lábazat-szerűén kiképzett alapozás hiánya esetleg arra utalhatnak, hogy nem épület, hanem kerítés falát kell benne látnunk. A 165/790 szelvény „d" részében mutatkozó első periódusú fal folytatását a 170/795 szelvény „A" részében is megtaláltuk, amely fölött vályogba rakott, gyenge minőségű fal húzódott. Az utóbbi pontosan követte az alsó falat, azt mintegy alapozásként használta fel. A szelvény „d" részében a 8. ásónyomban ( + 140—105) járószint mutatkozott. Elz alatt, a 10. ásónyomban ( + 85—50) ÉNy—DK irányú fal húzódott, amely az eddigieknél korábbi építési periódus