Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 6.-7. 1965-1966 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1966)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: A szabadegyházi Szeszgyár története (1912–1949). – Die Geschichte der Spiritusfabrik von Szabadegyháza (1912–1949). VI–VII, 1965–66. p. 111–126.

vitása, célul tűzték ki a Guilleaume készülék kijavítását, amely 1949-ben véglegesen kész is lett. A lakótelepet kerítéssel kellett körülvenni, segítséget nyújtanak a rumi testvérgyárnak a háború alatt tönkrement épület és berendezési tárgyainak a rendbehozásához, illetőleg újjáépítéséhez. A lakótelep bekerítéséhez szükséges anyagot — 25 m

3 akácfaoszlop, 1600 fm drótfonat — még nyáron megszerezték, s ez év őszén a lakótelepet be is kerítették. A szeszgyárnak a műszakiakkal együtt 52 dolgozója volt, akik a kidolgozott háromhavi munkaterv megvalósításán dolgoztak. Ebben az esztendőben jelentkezett először a munkaverseny a dolgozók között. A hároméves terv teljesítése során elért sikerek lelkesítették a dolgozókat a további eredmények elérésére. 1948 nyarán a lázas építő és termelőmunka szocialista munkaversenyben szerveződött meg. A versenymozgalomnak a gyár további építésében, a beindult termelésben és a karbantartásban nagy előrelendítő szerepe volt. 1948-ban 5 hónapos munkaverseny indult a gyárban, amelynek lebonyolítására versenybizottság is alakult. Tuba János tervmegbízott, Makai Lajos, Szarka János, Lagler Mihály, Sánta Kálmán és Vad Imre versenybizottsági tagok havonta értékelték a munkaversenyben elért eredményt. 1948. szeptemberében a versenyt több tényező hátráltatta: Az 1500 hl-es szesztartály újjáépítésével kapcsolatos munkálatokat a Budapesti Lammer cég nem végezte el, így ennek végleges kijavítását a gyár szerelőmunkásainak kellett befejezni.

88 A szeszelőállítási munkálatokat elősegítette az, hogy az iparvágányt megjavították, azonban a gyár tolatómozdonyát, amelyet még május 31-én a székesfehérvári MÁV javítóműhelyébe vittek, csak szeptember 25-ére készítették el. Közben a tolatást elvégezni a gyárban nem tudták, a melasz és szénrakományokkal terhelt vasúti kocsikat a gyár munkásainak kell rendezni, miközben a termelésben értékes időt veszítettek el. Az üzemben a szénfűtéssel kapcsolatos nehézségek szinte a munkaverseny sikerét veszélyeztették. A dudari szénbánya 50 %-ban értéktelen szenet szállított, és így 1 hektoliter szesz előállításához 300 kg szenet kellett felhasználni, mig a jóminőségű szénből 80—100 kg is elegendő a jelzett szeszmennyiség előállításához. Ebből a szénből szeptember 30-án még 95 vagonnal tároltak és érthető volt a versenybizottság keserű kifakadása, mert a többi szeszgyárak jóminőségű szénnel tudtak dolgozni. A szeptemberi munkaversenyben is jó eredmény született. Elvégezték a szivattyúházakhoz vezető csövek beszerelését, a régi finomító és lepárló helyiséget romtalanították, elvégezték a gyár läse. Ibid. 1167/1948 sz. 89. 1167/1948 sz. kótelepeinek és az iskolának asztalos és üvegezési munkálatait.

89 A versenybizottság ismertette a budapesti Gschwindt-féle Szesz-ÉlesztőLikőr- és Rumgyár Rt versenyfelhívását, amely 1948. augusztus 27-én a Szabadegyházi Szeszgyárat önköltségcsökkentési versenyre hívta ki. A két gyár között korántsem voltak meg a verseny egyenlő feltételei. A Szabadegyházi Szeszgyárban még mindig a háborús pusztítás hatása volt érezhető, hiszen 80 %-os kárt vallott a gyár, és a termelést csak 1947 márciusában részben nem is szeszgyártásra készült eszközökkel kellett megindítani és azóta is folytatni. 1945-től eltelt évek alatt a munkások legtöbb munkaóráit romeltakarításra és újjáépítésre kellett fordítani, így az üzem racionalizálásárakevés lehetőség nyílott. A gyár műeszközeinek pótlása, , az épületek fokozottabb újjáépítése is csak a pénz stabilizációja után indult meg. A gyár vezetősége, a versenybizottság és a dolgozók ennek ellenére úgy érezték, hogy az önköltségcsökkentési versenyfelhívást el kell fogadni, annak megvalósításán a lehetőség szerint dolgozni kell, mert ez a versenyforma a gyár hároméves terv teljesítését sikeresen szolgálja. A versenybizottság annak a reménynek is kifejezést adott, hogy a hároméves terv befejezésekor a gyár az ország szesztermelési élüzeme lesz. Az önköltségcsökkentési versenyben vállalták, hogy a következő szeszgyártási eljárásban kívánnak eredményt elérni: fokozzák a melasz szesznyeredékét, élesztő erjesztőkád beállításával két főzőkészüléket működtetnek, amely munkabérmegtakarítást eredményez, az export szeszfinomítványok ellen elhangzott panaszokat orvosolják, a finomítványok minőségének fokozásával. Az utóbbiakat úgy kívánják elérni, hogy a finomítókészülékbe egy akkumulátorrészt szerelnek be, amelynek segítségével a kozmaolaj jelenlétét a minimumra csökkentik.

90 Mindezek a javaslatok a versenyfelhívás idején még nem voltak kikísérletezve, így a következő hetek és hónapok döntötték el, melyeket lehetett közülük megvalósítani. A szeszgyárban a felszabadulást követő négy esztendő alatt lényegében a gyár újjáépítése, a termelés megszervezése és beindítása kötötte le a munkaerőt. Ezalatt azonban alapvető változás zajlott le a társadalom gazdasági berendezkedésében és az emberek tudatában. A megvalósult munkás-paraszt hatalom kezébe vette a gazdasági irányítást is. A szeszgyárat 1949. január 1-i hatállyal a Pénzügyminisztérium Szeszegyedárusági Igazgatósága a magyar állam tulajdonába adta át. Ezzel megtörtént a gyár állomosítása, amely új fejezetet nyitott a Szabadegyházi Szeszgyár történetében.

91 Farkas Gábor 90. Ibid. 1035/1948 sz. 91. Szabadegyházi Szeszgyár iratai, 190®/1951 sz. 125