Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 4.-5. 1963-1964 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1965)

Irodalom – Besprechungen - Vágó Eszter, B.: B. Kanael, Die Kunst der antiken Synagoge. IV–V, 1963–64. p. 248–249.

A munkában közölt rajzok és fényképek kifogástalanul gondosak és szépek, ugyanezt mondhatom az alapos' és számos részletproblémát is feldolgozó elterjedési térképekről. Dannheimer és Torbrügge új könyvét nemcsak az egyes korszakokkal foglalkozó B. Kanael, Die Kunst der antiken Synagoge. München-Frankfurt am Main 1961. Ner-Tamid-Verlag. 122 lap, 83 kép, közte több színes tábla. A szerző az elmúlt évtizedek régészeti kutatásaira építve, régen nélkülözött összefoglalást írt az ókori zsidó vallási élet — a Templom pusztulása utáni időkben legfontosabb központjai, a zsinagógák művészetéről. A könyvecske tulajdonképpen népszerűsítő munka lenne, valójában azonban eddig még össze nem foglalt témája, gazdag képanyaga és irodalma, mértéktartóan tudományos szövege, egyúttal fontos kézikönyvvé is avatják. Az érdekes történeti és vallástörténeti bevezetésből megtudjuk, hogy a jeruzsálemi Templom lerombolása után a zsinagógák váltak a zsidó diaspora közösségi életének központjává. Közösségi szertartásoknál elegendő volt tíz 13 éven felüli ember jelenléte a zsinagógában. Ez az adat fontos figyelmeztetés arra, hogy a provinciális zsinagóga feliratok mögött rejtőző zsidó közösségek lélekszámát, pl. Intereisa esetében nem értékelhetjük túl. Az ókori zsidó művészet kibontakozását az i. sz. I—

II. századáig alapjaiban gátolta a 2. parancsolat alakábrázolást tiltó rendelkezése. E tilalom csupán a III—

IV. században a Palesztinában vagy a diasporában túlnyomóan pogány környezetbe került zsidóság körében oldódik fel valamelyest —, hogy azután a VII. századtól kezdve az izlám által meghódított területeken, majd a bizánci birodalom területén is fellépő szigorú képeflenesség következtében ismét nyomtalanul elenyésszen. Az antik zsidó művészet színhelye a III—

VI. században elsősorban a zsinagóga. A zsinagógák építésükre nézve két időrendi szakaszra bonthatók. A III—

IV. századot felölelő első korszakban a zsinagógák bejáratát mindig Jeruzsálem felé fordítják — tehát nálunk Pannoniában elméletileg DK-i irányban, míg az V—

VI. (néhol VII.) században az épület tengelyét megfordítják, a Jeruzsálem felé eső végében fülkét vágnak, s ebben helyezik el a tóraszekrényt. A korai időszakban a művészet elsősorban vallási és szertartási jelképeket ábrázol: a menórát, a Templom homlokzatát a tóraszekrénnyel, vagy a tóraszekrényt magában. A menóra két oldalán gyakran feltűnik az ünnepi csokor (lulav), lapátok, ivószarú és az ethrog — egy citromszerű gyümölcs. A galileai zsinagógák maradványain, az építészeti díszítő-tagok mellett, elsősorban a felsorolt jelképek uralkodnak. Egészen különleges helyet foglal el a korai idők művészetében a dura-europosi zsinagóga. Többszöri átépítés után 244/45^ben újították fel utoljára, 256ban ebben az alakban esett a várossal együtt a perzsák ; támadásának áldozatul. A ;

!

késői zsinagóga 13,72x7,68 m-es épület. Jeruzsáléííi'

£ёШ'"forduló nyugati falában találjuk a fülkét, amelyben a tóratekercset őrizték. A fülke felett a jeruzsálemi Templom homlokzatát, tőle balra a menórát, jobbra Ábrahám áldozatát festettek meg. Jobbra-balra gazdag falképek sorozata díszíti a falfelületet: Mózes az égő csipkebokor előtt, a tóratekercset speciális kutatók, hanem egy-egy megye, járás vagy akár város történetét feldolgozó munkaközösség figyelmébe ajánlom, mint módszertanilag is nagyon hasznos útmutatót. Bóna István olvasó Mózes és Mózes halála. A zsinagóga oldalfalait is nagy freskó kompozíciók díszítik: kivonulás Egyiptomból, a szent sátor felszentelése, a frigyszekrény elhozatala a filiszteusoktól. Sámuel felkeni Dávidot az egyik oldalon, míg a szemben levő falat egyetlen, monumentális kompozíció foglalja el, Ezekiel látomásának ábrázolásával. A következőkben a zsidó katakombák művészetébe nyerünk betekintést. Ábrázolásaikat nézve önkéntelenül felvetődik — az egyébként a szerző által is érintett probléma —, hogy a korai zsidó művészet ószövetségi jelenetei (Ábrahám áldozata, Dávid az oroszlánok között stb.), továbbá a pogányoktól átvett olyan vallási szimbólumok, mint pl. az örökélet szőlőjét csipegető pávapár, mennyiben hatottak a korai kereszténység ikonokgráfiájának kialakulására? Ebben a fejezetben foglalkozik a szerző az általa tárgyalt egyetlen pannóniai emlékkel, az Albertirsáról a Nemzeti Múzeumba került, feltehetően aquincumi, sírkővel. A sírkőről azt a téves következtetést vonja le, hogy ez lenne az egyetlen olyan zsidó sírkő, amelyen az elhunyt család domborműve is ki van faragva. Sajnos az albertirsai kő nem dicsekedhet ezzel az egyedülálló jelentőséggel. Eredetileg annak a családnak a sírköve volt, amelynek felirata a képmező alatt foglal helyet. Ezt a feliratos mezőt Kanael nem mutatja be, nyilván azért, mivel a szövegben említett és a domborművön kifaragott elhunytak sem száim szerint, sem korra (nem felelnek meg egymásnak — ez azonban nem egyedülálló jelenség a pannóniai sírköveken. A későrómai időkben azután egy, az ábrázolásnak megfelelni látszó zsidó család (apa, anya és gyermek) ismét felhasználta a régi sírkövet. Az új halotti szöveget a dombormű fölé és közé vésik be primitív görög betűkkel, de latin szöveggel, menóra karcolatok kíséretében. Ügy véljük, hogy ha Kanael ebben az esetben tévedett is, de nem nagyot. Ezeket a pannóniai zsidókat már csak egy lépés választotta el az asszimilálódás olyan fokától, hogy saját maguk számára, elhunyt családtagjaikat ábrázoló sírköveket faragtassanak. Az elhunyt család összetételének .megfelelően gondosam kiválasztott régi sírkő és a félirat szoros összefüggése, elvileg már a tényleges domiborműképes siírlkőállításnak felel meg. A késői korszak zsinagóga művészetét elsősorban a mozaikok jellemzik. Közülük messze kiemelkedik a beth alphai zsinagóga „helyi művész" alkotta bájosan primitív mozaikpadlója, amelyen kedves gyermekrajzokhoz hasonlóan keverednek ószövetségi jelenetek, a legkülönbözőbb pogány ábrázolásokkal (Helios, állatkör stb.) és a hagyományos szertartási jelképekkel (menórák, ivókürt, oroszlánok stb.). A birodalom területén eddig feltárt többi antik zsinagóga padlója a későrómai színvonalon áll. Sokszor csak feliratok vagy a menóra árulja el, hogy tulajdonképpen zsinagóga mozaikkal állunk szemben. Rövid fejezet foglalkozik végül a zsidó kisiművészet emlékeivel. Közülük első helyen említendők azok az itáliai aranyozott pohártalpalk, amelyek technikailag teljes mértékben megegyeznek az egykorú keresztény aranyozott üvegserlegekkel, de természetesen zsidó vallási szimbólumokat ábrázolnak: tóra248