Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 4.-5. 1963-1964 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1965)
Közlemények – Mitteilungen - Fitz Jenő – Bánki Zsuzsanna – Lányi Vera: Gorsium. Harmadik jelentés a táci római kori település feltárásáról 1961–1962. – Gorsium. Dritter Bericht über die Ausgrabungen in der römischen Siedlung bei Tác, 1961–1962. IV–V, 1963–64. p. 206–220. t. XLIX–LI.
dig feltárt 183 sírból mindössze 8 sírban fordult elő. ezekben mindig azonos helyen, a bal alsó lábszár mellett. A mellékletekből arra következtethetünk, hogy a halottakat felöltöztetve, a nőket ékszerekkel ellátva, a férfiakat felövezve temették el. A mellékleek általában a IV. század végének gyakori, kevés változatot mutató darabjai: kígyófejes és lemezből készült, poncolással díszített bronzkarkötők, valamint pontkörös díszű csontkarkötők, változatos formájú és anyagú gyöngyök, melyek más IV. századi temetőkből is ismeretesek. A szíjvégek és csatok szinte pontos másai intercisai, 17 zengővárkonyi 18 vagy fenékpusztai 19 daraboknak. Más temetőkből még nem ismert, illetve a barbaricum leletanyaga felé mutató tárgy eddig még nem került elő. A Tác—Margittelep-i temetőbe val ótemetkezés kezdetét a II. Villa pusztulása és a sírok éremanyaga megközelítő pontossággal meghatározza. A II. Villa I. Valentinianus uralkodásának első éveiben pusztul el. 20 A temető sírjaiban talált érmek legnagyobb részét I. Valentininianus uralkodása alatt verték. A temető általunk eddig feltárt részét tehát nem használhatták a IV. század 60—70-es évei előtt. A temető felhagyásának idejéről az érmek nem vallanak. Pannónia Prímában és Valériában a rendszeres éremforgalom 1. Valentinianus halálával megszűnt. 21 Csak néhány helyen találunk kisszámú érmet a későbbi időből. így a Valentinianust követő császárok vereteinek hiánya miatt nem szabad arra gondolnunk, hogy a temető használatával I. Valentinianus halála után felhagytak volna. Nagy kiterjedése és sírszáma igazolja, hogy nemcsak a IV. század végéig — vagyis 30—40 évig használták a temetőt. Használata feltétlenül átnyúlik az V. századba, és tart annak első negyedében. Legkésőbbieknek — vagyis az V. század eleje temetkezésének — kell valószínűleg tekintenünk a melléklet nélküli sírokat. Ennek kézzelfogható tárgyi bizonyítékát csak igen szerencsés véletlen adhatja meg. A Tác—Margittelep-i temető ritusa és pannóniai IV. századi temetők sorában elfoglalt helye pontosan megállapítható. DNy—ÉK-i Nap járása szerint irányított tájolás, a vázak állandóan ismétlődő leletanyaga és azok pontosan meghatározott helye szigorúan kötött vallási szabályok szerint temetkező népességre mutat. Ez a népesség vallási és etnikai szempontból homogénnek tekinthető. 8. ábra 17 ALFÖLDI M., Intercisa II. AH 36 (1957) 456 — Abbildung 19 PEKÄRI T., Arch. Ért. 82 (1955) 7. 8. 21. sír. 101, 103. 20 BANKI ZS., Szakdolgozat, Kézirat. 18 DOMBAI J., Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (Pécs 21 ALFÖLDI A., Untergang der Römerherschaft in Panno1957) IL temető 4., 10., IIb sír Stb. nien (Leipzig 1926) I. 217 7. ábra
