Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 4.-5. 1963-1964 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1965)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Az előszállási uradalom munkaerőgazdálkodása a tőkés gazdálkodásra való áttérés idején. – Der Arbeitskräftebedarf des Herrschaftsgutes Előszállás in der Übergangszeit zum Kapitalismus. IV–V, 1963–64. p. 147–153.

gazdasági rendelkezést nem, vagy rosszul hajt végre. 1813 őszén az ispánokat arra kötelezték, hogy az istállóban égő mécsekbe az olajat saját pénzükön vásárolják, mert Előszállás és Kisvenyim kivételével sehol sem vetettek elegendő napraforgót, így az olajütőbe sem tudtak sajtolásra magot szállítani. Az 1813. évi gazdasági leltárak elkészítését már gondosan végezték, s a későbbi ellenőrzésre való tekintettel minden kerület a leltárból egy példányt az uradalom archívumába is elhelyezett. Minden ispánnak feljegyzést kellett készíteni naponta a munkák menetéről, melynek tartalmaznia kellett a munka fajtáját, kik végezték azt el (robotosok, harmadosok, napszámosok vagy uradalmi erő; konvenciós cselédség) és mennyi időt fordítottak rá. A diariumok vezetését a kormányzóság javasolta, de az ispánok ennek érdekében csak keveset tudtak tenni. Ugyanis gyakran meg kellett jelenniük az állatok etetésénél, az egyes munkacsapatokat, robotosokat meglátogatniuk, f eddniük és oktatniuk kellett az uradalom vagyonának megbecsülésére. Az ispánokat a kormányzóság az uradalomban példamutató, istenfélő és jámbor emberekké akarta nevelni. Az uradalom ugyanis megkívánta a katolikus cselédektől és jobbágyoktól a vallásos életet. Az alkalmazottak nagy része katolikus vallású volt.

26 Herczegfalva telepítésénél is elsődleges szerepet játszott a vallási szempont. A gazdatiszteknek a vallásos életben is példát kellett mutatniok. A kormányzóság a lelkükre kötötte, hogy az uradalmi tisztek a vasár- és ünnepnapi istentiszteletek alkalmával ne a templomok sekrestyéjében tartózkodjanak, „hanem a templomban, az együgyű népet ájtatos példa jókkal a lelki buzgóságra gerjesszék, s fedhetetlen keresztény életükkel mindenek előtt kitűnjenek. A példátlan, jámbortalan tiszt mindenütt, de leginkább a papi uradalomban egy tűrhetetlen mételyes nyavalya."

27 A rendelkezés azért hangzik így, mert egyes ispánok magatartását az uradalom vezetősége kifogásolta, a cselédek és jobbágyok pedig gyűlölték őket. Az uradalom a vallási közösségen keresztül akarta népszerűvé tenni őket. Az előszállási uradalomban a tőkés gazdálkodás elemei kibontakozóban voltak, azonban éppen ebben az időszakban a megnövekedett munkák ellátására kénytelen volt feudális járadékszolgáltatást létesíteni, amely Herczegfalva telepítésével nem oldhatta meg a munkaerőhiányt. A megvizsgált két esztendő munkaerőproblémája megmutatta, hogy az apátsági uradalomban nincs elegendő jövedelem a bérmunkások alkalmazására, azok csak idénymunkát végeznek az uradalomban, holott nagy szükség volt a kézi munkaerőre. A munkaerőhiányt a környező falvak lényegében félfeudális munkaszolgáltatásaival, a ledolgozási módszerrel igyekeztek megoldani. A következő években az uradalom konvenciós cselédsége szaporodott, de alapvető változás 1848-ig a gazdálkodásban nem következett be. Farkas Gábor DER ARBEITSKRÄFTEBEDARF DES HERRSCHAFTSGUTES ELÖSZÁL LAS IN DER ÜBERGANGSZEIT ZUM KAPITALISMUS Das Herrschaftsgut von Előszállás im Besitz der Abtei von Zirc im Kamatát Fejér gehörte zu den grössten Latifundien. Nach der Herrschaft der Türken verpachtete die Abtei fast den ganzen Grundbesitz von 24.000 Morgen. Die Allodialisierung hatte zwar um die Mitte des 18. Jhs. begonnen, doch beschränkte sie sich vornehmlich auf die Umgebung von Előszállás. Die Verpachtung der Einlödhöfe an Händler, die Rinderzucht betrieben, aber auch an andere Pächter erwies sich für die Abtei sehr ertragreich. Die Allodialisierung nahm ständig zu, ohne auf die anderen Teile des Grosisigrundbesdtzes überzugreifen. Die Grossgrundbesitzer wussten die Getreidekonjunktuir der napóleoni sehen Kriege zu nutzen, und dies war ein Anlass dazu, die Allodialisierung weiter voranzutreiben. Auch in Előszállás wurde die Pacht gekündigt, und ein Grossteil des Grundbesitzes wurde zum Freigut (Allod.) Aber es fehlten die nötigen Arbeitskräfte. Die Abtei hatte es versäumt, im 18. Jh. hörige Bauern anzusiedeln, somit gab es niemanden, von dem man Frondienste hätte fordern können. Die Dienstleistungen der Kätner in den Einödhöfen des Herrischaftsgutes waren belanglos. Das Herrschaftsaut siedelte, 1811 in der Gemeinde Herczegfalva 120 halbhüfner Bauern an, die insgesamt 60 ganze Hufen erhielten. Schon in den darauffolgenden Jahren wurde es offenkundig, dass die Arbeitskraft der 120 Hailbhüfner bei weitem nicht ausreichte. Die hörigen Bauern und Kätner der umliegenden Dörfer, die Zugvieh besassen, erhielten Ackerland in Drittelbau zugewiesen, die dafür zu Dienstleistungen und zur Abgabe eines Dritteiles der Bodenerzeugnisse verpflichtet waren. Diese halbfeudalen Dienstleistungen halfen über den Arbeitskräftemangel hinweg. Die Anzahl der gedingten Knechte war verhältnismässig klein, dazu kam noch der Mangel an wirtschaftlichen Geräten und an Zugvieh. Im Bezirk Előszállás standen 39 Knechte mit 140 Zugtieren in Arbeit; in anderen Meierhöfen war die Zahl der gedingten Knechte noch niedriger. Dem Mangel an Gespannen musste durch die Dienstleistungen der hörigen Bauern vom Herczeqfalva und derjenigen, die Ackerland zum Drittelibiau erhalten hatten,, albgeholfen werden. Auf dem Wege zur kapitalistischen Landwirtschaft musste die Verwaltung des Herrschaftsgutes zu feudalen Massnahmen greifen, weil es nur auf diesem Wege möglich war, dem Mangel an Arbeitskräften wirksam begegnen zu könnön, Nachdem die Pacht Emödhöfe ge26 Ibid. 27 Ibid. 152