Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 4.-5. 1963-1964 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1965)
Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Az előszállási uradalom munkaerőgazdálkodása a tőkés gazdálkodásra való áttérés idején. – Der Arbeitskräftebedarf des Herrschaftsgutes Előszállás in der Übergangszeit zum Kapitalismus. IV–V, 1963–64. p. 147–153.
szintén távoli vidékekről hozták 1814-ben, Dunapenteléig jöttek hajóval, onnan pedig az ispánok által küldött szekereken mentek az egyes kerületekbe. Az aratók ellátásáról az uradalom gondoskodott, számukra 4 fontos kenyereket sütöttek. 20 Egységes étrendet állapított meg az összes aratómunkások ellátására alakított konyháknak az uradalom kormányzója, amelyet be kellett tartani valamennyi kerületben. 21 Több ízben figyelmeztették az uradalom tisztjeit, hogy az aratók élelmezése úgy történjék, hogy azok jogos panaszt ne tehessenek. Az uradalom ugyanis minőségi munkát várt tőlük. Az arató kaszások nem hagyhattak magas tarlót, mert ez nemcsak szalma-, hanem szemveszteséget is jelentett. Kisvenyimen és Előszálláson a zábtáblákat így aratták le, amiért nemcsak a munkásokat, hanem a felügyeletükre kirendelt uradalmi tisztet is megdorgálták: „Nem kell ezt egyedül magokra bízni, az aratókra, akik különféle kifogásokkal akarják contractusoknak (szerződés) erejét az uraság kárával megerőtleníteni, hanem szorosan reájuk kell parancsolni, ha szükséges kemény feddés is elővétessék". Az aratási munkákat erősen gátolta a száraz nyári meleg. Az uradalom éppen ezért az aratási munkát nappal nem engedte végeztetni, hanem csak amikor a forró nyári nap vesztett az erejéből. Legjobban bevált szokás az lett. hogy délután 6 órától dolgoztak sötétedésig, illetőleg, ha a látási viszonyok engedték, holdvilággal, késő éjszakába nyúlt az aratók munkája. Hajnalban korán megkezdték azt és reggel 8 órakor, a meleg fokozódásakor abbahagyták. A napi keresztmennyiséget megrészelték, minden tizedik kereszt jutott a munkásoknak. A részkereszteket feltűnő jellel a gazdatiszt vagy a csősz megjelölte, és azokat az uradalom részéről gyakran ellenőrizték, mert attól tartott az uradalom, hogy a részkepékhez további kévéket tesznek, vagy más, jobb minőségű gabonát tartalmazó kepékre helyezik át az aratók a rész jelet. 22 Aratás befejezte után a munkások az aratórészt elnyomtatták, a szalma ugyanis az uradalomban maradt és csak a gabonát szállították el. 1814 augusztus végén az előszállási kerületben 26 kereszt irtatlan búzát nyomtattak el az aratóknak, amely 38 pozsonyi mérő gabonát adott. Nagyvenyimen 44 kereszt 92, Herczegfalván 40 kereszt 8~1, Kisvenyimen 16 kereszt 32 pozsonyi mérőt adott. A gabonahordás alkalmával az allodiális gabonát elkülönítették a harmados földeken termett terményekről, 20 Ibid. 21 Ibid. „vasárnap: leves morzsolttal, káposzta, vacsora nincs, hétfő: délre gombóc, este leveses köleskása kenyérrel. kedd: ecetes friss vagy íüstölt hús. Este száraz metélt. szerda: délre mint hétfőn. Estve leveses árpa kása kenyérrel. Csütörtök: délre, mint vasárnap, este leves, dara kása kenyérrel, péntek: rántott kenyérleves, száraz tészta, estve részben azért, mert az uradalom egyre inkább arra törekedett, hogy irtott búzát termeljen, míg a harmados földeken a jobbágyok és zsellérek által termelt gabona túlságosan gazos, és inkább kétszeres volt. Az asztagokra az uradalomhoz hú cselédek vigyáztak. Ezeket szürüpásztoroknak nevezték, akik felügyelet mellett a nyomtatásra beágyazott gabona keresztszámát feljegyezték. 1814-ben az aratás befejezése után munkaerőhiány lépett fel valamennyi kerületben, így a nyomtatást igen csekély létszámmal tudták megkezdeni. Ez a munka fél éven keresztül is eltartott, néha még februárban is pajtákban folytatták a nyomtatást. Most alig akadt jelentkező, sőt az uradalomban más munkában dolgozó napszámosok is távozni akartak. A nyomtatást pedig halogatni nem lehetett, már a gabonakereskedőkkel előzőleg megállapodott egyezség miatt sem. 1813 október 9-én érkezett meg a kereskedő hajója Adonyba, ahová az uradalmi magtárakból — Karácsonyszállásról 1382, Előszállásról 178, Kisvenyimről 442, Nagy vény imről 1240 pozsonyi mérő — irtatlan búzát szállítottak. A tavaszi gabona is eladásra került; Schukker János, Bécsi Márton hajóira árpát 1846, zabot 100 pozsonyi mérővel szállítottak, de 3000 pozsonyi mérő irtott búza is ezekre a hajókra került. 1814 márciusában Fekete Márton, ősszel Sárkány József, Zsámbék Lázár gabonakereskedők hajóit rakták meg az uradalom magtáraiból. 23 A gabona értékesítése mellett nagy menynyiség került fogyasztásra is, az uradalom személyzetének, elsősorban Zircre, az apátságba, a Veszprém megyei nem gabonatermesztéssel foglalkozó uradalomba és Székesfehérvárra, a ciszterciták rendházába és kollégiumába. 24 Az uradalom a munkaszervezést a gazdatisztekre bízta, akik az egyes ispánságokban (kerületekben) a gazdasági munkákat irányították. Az ispánokat igen jól megfizette az uradalom. Pénzbeli járandóság mellett terményt, lakást és állattartást is kaptak. Hanyagságaikért azonban példásan megbüntették őket. Ezért a gazdatisztek az uradalomban szolgáló cselédekkel, pásztorokkal és napszámosokkal szigorúak voltak. 1812-ben az ispánok hamis jelentéseket küldtek az uradalom kormányzójához, s ezáltal igen nagy kárt okoztak. 1813 tavaszán már szigorúbb ellenőrzést gyakorolnak felettük. Elhatározta az apátság, hogy a hamis jelentést készítő ispánokat ezután állásából elküldi, az 1812. évben okozott kárt pedig az ispánoktól pénzfizetéssel térítetteti meg. 25 Ezenkívül büntetéssel sújtják az ispánt akkor is, ha valamely nokli. szombat: délre leveses gombóc, estve árpa vagy köles kása, levesessen." 22 Ibid. 1814. augusztus 7. 23 Ibid. 1813. 1814. 24 Ibid. 25 Ibid. 1814. ápr. 30. 151
