Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 4.-5. 1963-1964 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1965)
Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Az előszállási uradalom munkaerőgazdálkodása a tőkés gazdálkodásra való áttérés idején. – Der Arbeitskräftebedarf des Herrschaftsgutes Előszállás in der Übergangszeit zum Kapitalismus. IV–V, 1963–64. p. 147–153.
Az előszállási uradalom munkaerőellátottsága a lökés gazdálkodásra valé áttérés idején Fejér megyében az egyik legkiterjedtebb nagybirtok az előszállási uradolom volt. Ez a 34.000 holdas birtoktest a zirci apátság tulajdonába került a XVI. század közepén és háborítatlanul birtokolta 1945-ig. A XVIII. század elején megindult allodizálás igen kis mérvű volt, és csupán Előszállás határára korlátozódott. Az allodizált területeket az egész XVIII. században bővítették, de a hatalmas birtoktestet az apátság csak bérletek formájában tudta hasznosítani. Az apátság a pusztabérletekből befolyt summás jövedelemmel félszáz évig elégedett volt, de a napóleoni háborúk időszakában, amikor az állattartás és a gabonatermesztés jó jövedelmet hozott, az apátság felszámolta az utolsó bérleteket is, és az egész uradalmat saját kezelésébe vette, ösztönzőleg hatott az allodizalásra, hogy 1800-ban a zirci apátság önállósult, majd tanítórend lett. A házi kezelésbe került uradalom azonban csekély konvenciós cseléddel rendelkezett; 1814-ben az uradalom központjában, Előszálláson 28 béres, 2 bivalyos, 3 láncos, 5 lovász volt alkalmazásban. Az előszállási kerületben 105 igás ökör, 14 hámos ló, 10 malmos ló és 12 szekér állt rendelkezésre. Az uradalom többi kerületében sokkal kevesebb. Karácsony szálláson 17 béres, 64 ökör és 7 szekér, Herczegfalván 14 béres, 43 ökör, 7 szekér, Kisvenyimen 19 béres, 70 ökör, 9 szekér, Nagyvenyimen 29 cseléd, 98 ökör, 2 ló, 13 szekér és 1 kocsi. 1 Az uradalom a bérletek megszüntetése után nem tudott megfelelő számú konvenciós cselédséget fogadni, mert az uradalomszervezet még kiépítetlen volt, kevés volt a major, ahol a cselédházak, az uradalom személyzete tartózkodott. Csupán az állattenyésztésnek volt meg a szervezete, amely abból adódott, hogy a bérlők, akik ugyancsak főleg állattenyésztéssel foglalkoztak, kiépítették az istállókat, birkaaklokat, kutakat ásattak a majorokban, szállásokon és a legelőkön. Az uradalom az állattenyészből húzta a legnagyobb jövedelmet, s a korszerű birkatenyésztéstől kezdve a svájci tehenészetig mindennel kísérleteztek. Számadók, csikósok, gulyások, kondások és bojtárok nagy számát alkalmazták az uradalmakban.'2 A gabonatermelés növelését azonban a kon1 Az előszállási uradalom tiszti széki üléséről felvett jegyzőkönyv (továbbiakban: Tiszti széki ülések) 1814. január venciósok csekély létszámával elérni nem lehetett. Szüksége volt az uradalomnak pénzes munkásokra, akiket az év bizonyos szakában a legsürgősebb munkák elvégzésére alkalmaztak. A bérmunka megjelenését és a későbbiekben annak térhódítását az okozta, hogy az uradalom nem rendelkezett jobbágyfaluval, amelyet úrbéri szolgáltatásra szoríthatott volna. Igaz ugyan, hogy 1811-ben, éppen a munkaerő probléma enyhítése céljából telepítették Újmajor helyén Herczegfalvat, és ezzel kétségtelen úrbéri szolgáltatásokat nyertek, de ez nem oldotta meg, hanem csak enyhítette a munkaerőhiányt. A betelepített 120 féltelkes 3120 igásrobot-nap szolgálatra volt kötelezve, amelyhez még Előszállás és a környező puszták zselléreinek kézirobot szolgálata járult. A feudális munkamódszert az uradalom szívesen alkalmazta, bár annak korszerűtlensége már az első években nyilvánvaló lett. 1811 április 9-én Előszálláson úriszék alkalmával léptek egyezségre a telepesek az uradalommal. Ujmajorba főként a zirci apátság bakonyvidéki falvaiból érkeztek jobbágyok, akik az 1811 februárjában kiadott császári pátens előtt eladták házaikat és jószágaikat. A devalváció, amely a papírpénz értékét egyötödére csökkentette, nagy nyomorúságot hozott a telepeseknek. Ebben az évben sem őszi, sem tavaszi vetéseik nem voltak. A lakosok részben a magukkal hozott élelmiszerekből, majd az uradalomtól kölcsönvett gabonából tengették életüket. Nehéz sorsuk már ezen az úriszéken felvetődött, az uradalom a telepeseken a lehetőség szerint segített is. Vármegyei küldöttség szállt ki az úriszék alkalmából, amely a szerződés létrejötténél közreműködött. A szerződés látszatra több kedvezménnyel kecsegtetett. A Mária Terézia-féle úrbéri regulatio szerint a jobbágy belső fundusa féltelkes esetében csak fél holdnyi terület lehetett. Tekintve a telepesek összetételét — akik ekkor jobbára féltelkesek — az uradalom számukra egész hold házhelyet méretett ki, azzal a kikötéssel, hogy a jobbágy a funduson levő terület egyharmadát gyümölcsfával ülteti be, belső telkét galagonya-, csipkeés kökénybokrokkal elkülöníti a szomszédtól, háza elé pedig akácfát ültet. A szerződés sze22. Székesfehérvári Állami Levéltár (továbbiakban: SZÁL.) 2 Előszállási Uradalom levéltára Számadások. 1808. SZÁL. 10* 147
