Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 4.-5. 1963-1964 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1965)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Az előszállási uradalom munkaerőgazdálkodása a tőkés gazdálkodásra való áttérés idején. – Der Arbeitskräftebedarf des Herrschaftsgutes Előszállás in der Übergangszeit zum Kapitalismus. IV–V, 1963–64. p. 147–153.

rint a szokásostól eltérő, félholdnál töHtí fundus juttatást az uradalom nem kívánta a ,beltelkekehez tartozó külső földekbe számítani. Ä munkák elvégzésére egy esztendei határidőt. (1812 november l-ig) szabtak meg. A szántóföldeket, legelőket és réteket a vármegyei küldöttség az első osztályba sorolta. Ezek szerint az egész telkes jobbágyaknak 22 hold szántóföldet, 8 hold rétet mértek ki és ugyancsak 8 hold elsőosztályú legelőrészt adtak át. Meg kell jegyeznünk, hogy a szántóföld és legelő esetében hodját 1100 G-ölben, a rét juttatásánál pedig 800 •-ölével számították. A bizottság becslése szerint a község határában fekvő rétek bő termést adnak, azokon a sarjúkaszálás biztosra vehető. A jobbágygazdák többsége, mint féltelkes, 11 holdas szántóval, négy hold réttel és hasonlóan négy hold legelőrésszel rendelkezett. A község határában szélhordta homokból álló legelőterület is volt. Az uradalom kikötötte, hogy azt a jobbágylegelőkhöz nem számítják, hanem közlegelő gyanánt fenntartják, az uraság jogait olyképpen kívánja gyakorolni, hogy a legeltetési idényben állatait egynéhányszor azon legelteti. Az uradalom azt követelte, hogy a herczegfalviak a nyájak és marháik őrzésére közös pásztort fogadjanak, aki éjjel-nappal ébren őrködik az állatok körül, és megakadályozza, hogy azok az uradalom allodiális földjeire kóboroljanak. Megtiltotta a juhok tartását, megszabta a gazdák által tenyészthető állatok számát is. Az egész telkes például 8 igás ökröt, 4 kocsis lovat, 4 fejős tehenet és csak annyi sertést tarthatott, amennyi a család ellátásához szükséges volt. Mivel a telepítés elsődleges célja munkaerő szerzése volt, azon belül pedig a kézirobotos munkaerő fokozása a növényápolás és a takarmány betakarításánál, nagyobb számú zsellércsaládot telepítettek. A zselléreknek 600 П-öl házhelyet mértek. Hazátlan zsellérek telepítését, akiket egyszerűen csak lakóknak neveztek — az uradalom megtiltotta. A jobbágyok és a zsellérek szolgáltatását az úrbéri törvény értelmében szabták meg. A szerződés szerint a robot és füstpénz szolgáltatása alól az 181 l-es esztendőben mentesek lesznek. A falu egész sessiót kapott, amelyből 14 hold volt a szántóföld, 20 hold pedig a rét. A falu csak az uraság tudtával fogadhatott iskolamestert és nótáriust.

3 Tilos volt a jobbágyoknak a föld vagy a ház elzálogosítása vagy elcserélése is. Az épülő falu rendjére Lengyel Ignác, a herczegfalvi uradalmi kerület ispánja ügyelt. Jelentéseiben a jobbágyok reménytelen helyzetéről számolt be. 1814. év végén így nyilatkozott: „Herczegfalva megszállításával igen kevés reménysége lehet az uradalomnak, 3 Ibid. Herczegfalva község iratai 1811. 4 Ibid 1814. dec. 31. hogy a tett áldozatja uzsorás hasznot hajtson." Sorsukon mindenképpen segíteni kell, és ezt az uradalom javára lehetne kamatoztatni. Mindenekelőtt harmados földeket adjanak majd a jobágyságnak, amelyet robot ellenében kell csak átengedni, de a szolgáltatásokat az eddiginél sokkal keményebben meg kell követelni tőlük. Mivel a jobbágyközségnek nincs szőlője, az uradalomnak viszont terméketlen területei vannak ott, ezért szőlőföldek juttatásával is lehetne őket segíteni. Az ispán a jószágkormányzót egyben figyelmeztette is, hogy mindezeket a juttatásokat jelenleg nem tartja megfelelőnek, mert az még a további nyomorúságukat növelné azzal, hogy az eddig is gyengén művelt földjeiket méginkább elhanyagolnák, némelyek pedig a félig kész házuknak a felépítését sem tudnák elvégezni. Az ispán, a jobbágyoknak kevés olyan érdemét ismerte el, amelyből a telepítés óta az uradalom számára haszon származott. Csupán az 1814. évi igénybevétel jelentett nagyobb mérvű segítséget, amikor az uradalom „pénzes munkásokat" egyáltalán nem kapott és a rendre vágott és gyűjtésre alkalmas széna hosszabb ideig az időjárás szeszélyeinek volt kitéve. Javasolta még, hogy a gabonanyomtatásra is igénybe lehetne őket venni, nehogy az elmúlt év őszén bekövetkezett munkaerőhiány megismétlődhessen. Ekkor ugyanis az uradalomnak annyi nyomtatott gabonája sem volt, amennyivel ősszel el tudott volna vetni.

4 A tapasztalat azt mutatja, hogy a jobbágyok szívesen dolgoztak az uradalomban, mint napszámosok, de a robotszolgálatukból egyre több restancia jutott a következő esztendőkre. Az uradalom kormányzója mindent elkövetett, hogy a herczegfalvi lakosság igaerőben is megfeleljen majd az úrbéres robotszolgálatnak. Azonban 1813 végén a robot hátralék már oly nagy volt, hogy abból a következő évre is át kellett vinni. Ebben az évben 1300 robotnapot nem dolgoztak le, 1814. év október 9-én pedig 2120 nap a falu hátraléka.

5 Ekkor az uradalom vezetősége, látva a szegénység nyomorúságát, igyekezett megértő lenni, miszerint a robothátralék behajtása a jobbágyságnak mindig nyomorgató ostor szokott lenni, mert ekkor a jobbágy a saját telkén nem dolgozhat, és az uradalomba történő szüntelen járkálás tönkreteszi a jobbágygazdaságot. Ez pedig nem volt érdeke az uradalomnak sem, mert a telki állományt elvesztő jobbágy a zsellérsorba került, és ezzel jelentős igásrobotnapoktól esett el az uradalom. Így a téli enyhe napokon, amikor a jobbágynak különösen sürgős dolga nem volt, a robotnaphátralékot az uradalom szőlőjében, erdejében, később a nádmunkáknál és trágyahordás alkalmával szolgálták le, de 1815 ja5 Ibid. Tiszti széki ülések. 1814. október 9. 148