Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 2.-3. 1961-1962 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1963)

Szemle – Rundschau - Fitz Jenő: A katonai diplomák topográfiai felsorolásai a dunai provinciákban. II–III, 1961–62. p. 210. - Fitz Jenő: C. Valerius Pudens pannóniai helytartósága. II–III, 1961–62. p. 210–211.

A KATONAI DIPLOMÁK TOPOGRÁFIAI FELSOROLÁSAI A DUNAI PROVINCIÁKBAN A. Radnóti, Zur Dislokation der Auxiliartruppen in den Donauprovinzen. Limes Studien. Vorträge des 3. Internationalen Limes-Kongresses in Rheinfelden/Basel 1957. (Basel 1959) 134—151. Pannónia inferior katonai történetének kutatásában fordulópontként tartjuk számon Radnóti A. és Barkóczi L. 10 éve megjelent tanulmányát, amely a regölyi diplomák elemzésével a csapatok felsorolásának új, topográfiai rendszerét állapította meg. (Radnóti A. — Barkóczi L., Arch. Ért. 78 [1951] 78-.; Acta Arch. Hung. 1 [1951] 191-.) Ez a felfedezés lehetővé tette, hogy néhány vitás eset kivételével a Pannónia inferiorban állomásozó alakulatokat sikerült táborhoz kötni. Radnóti A. ebben a kis tanulmányában az 1951-es eredményeket fejlesztette tovább és a dunai provinciák alakulatainak elnelyezkedését a II. század közepéről, második feléből származó diplomák segítségével, azok felsorolásainak elemzésével vizsgálja. Sajnálatos, hogy a tanulmány olyan időben íródór.t, апгког két magyar tanulmány is hasonló kérdéssel foglalkozott és ennek következtében a cikk egyes megállapításai szinte már a megjelenés pillanatában túlhaladottnak tekinthetők. Kevésbé érintették következtetéseit a Pannónia inferior ra vonatkozó újabb megállapítások, ahol az alapvető meghatározásoknak továbbra is a regölyi diplomákkal kapcsolatban elhangzottakat kell tartanunk. Az adonyi—alsószentiváni (CIL XVI 112, 113), az óbudai (CIL XVI 123), a budapesti (CIL XVI 131) és az adonyi (CIL XVI 132) diplomák újabb értelmezése (Fitz J., Acta Antiqua 7 [1959] 421-.) helyesbítette ugyan a korábbi nézeteket, de nem érintette a topográfiai felsorolásról kialakult megállapításokat, sőt megerősítette azokat. Nagyobb változást hozott a kutatásban a 163. évi ószőnyi diploma közlése (Barkóczi L., Acta Arch. Hung. 9 [1958] 413-.), amely világosan a topográfiai módszer alkalmazásával készült és Pannónia superior Lambertz, C. Valerius Pudens. PW 2/15 (1955) 214 —216, 322. sz. A PIR első kiadásának régen megcáfolt adatai (PIR

1 3 [1898J 376, 122. sz.) kaptam helyet Lambertznek a PvV-ban С Valerius Pudensxől írt cikkében: „,.. legátus Aug. pr. praet. Germaniae injerioris 196—198 n. Chr. unter Septimius Severus, dann legátus Aug. pr. praet. Pannóniáé inferioris, dann in einem nicht zu bestimmenden Jahr Consul, jedenfalls zwischen 198 und 210 n. Chr." Ez a megállapítás egészen nyilvánvalóan téves: a consuli rangú Germania inferiorba csak consulatusa után kerülhetett C. Valerius Pudens és elképzelhetetlen, hogy a praetori rangú Pannónia inferiort csak Germania után igazgatta volna. De 209/210re, vagy 210/21 l-re tehető africai proconsulatusa (В. E. Thomasson, Die Statthalter der römischen Provinzen Nordafrikas von Augustus bis Diocletianus [Lund 1960] II. HO-.) eleve lehetetlenné teszi, hogy consulatusának idejét 198—210 között állapíthassuk meg: a consulaeddig bizonytalan csapat-elhelyezéseihez jó kiindulást nyújthatott. E diploma alapján több csapat táborhelye másképpen határozható meg, mint azt a korábbi elgondolások felhasználásával Radnóti A. tette. Mint Barkóczi L. a diploma elemzése során rámutatott, a cohors II Alpinorum nem Esztergom—Tokod térségében állomásozott, hanem Quadrata (Barátföldpuszta) helyőrségét adta. Solvába a cohors I Ulpia Pannoniorumot kell helyeznünk Ulcisia Castra helyett, míg az utóbbiban a diploma kibocsátása idején a cohors IV voluntariorum c. R. tartózkodott. Barkóczi L. a többi alakulat elhelyezése tekintetében ugyanarra az eredményre jutott, mint Radnóti A. Magunk részéről — az ószőnyi diploma alapján — további három segédcsapat (ala Hispanorum Aravacorum, dia II Thracum sag., cohors I Thracum с R.) állomáshelyét állapítjuk meg más helyen. (Részletesen foglalkozunk a kérdéssel Acta Arch. Hung. 14 [19621). A két Pannónián kívül Radnóti A. a két Moesia II. század közepi diplomáit is hasonló gondos elemzésnek vetette alá. Az egyes táborok ásatása, sőt felkutatása itt még kevésbé haladt előre, mint Pannóniában, ezen a vizsgálatok még több ismeretlen tényezővel kerülnek szembe. Ennek megfelelően az eredmények is korlátozottaibbalk. Moesia superior esetében éppen ezen kutatásbeli hiányok miatt ma még a 159/160-ban kiadott guseliai diploma (CIL XVI 111) nem aknázható ki megfelelő módon, sőt még kérdéses, vajon felsorolásában a topográfiai elv érvényesült-e? Moesia inferior haderejét felsoroló brestowenei diploma ezzel szemben kétségtelenül topográfiai egymásutánban adta az álakat és a cohorsokat. A diplomák felsorolásában a II. század közepén végbement változás tehát nem korlátozódott Pannóniára, hanem úgy látszik, általános volt. A diplomák ilyen irányú elemzésétől tehát még sokat várhatunk. Fitz Jenő tus és a proconsulatus között a II. században 13—17 évnek kellett eltelnie (idem I. 31.), tehát legvalószínűbben 195 táján, (A Degrassi, I fasti consolari deli' impero romano [Roma 1952] 50.), legkésőbb 196 folyamán (E. Ritterling, Arch. Ért. 41 [1927] 293.) lehetett consul suffectus. Pannóniai működését az irodalom — éppen consulatusának bizonytalan ideje miatt — csak hozzávetőlegesen tudta 194 tájára meghatározni. E Ritterling nem tartotta valószínűnek, hogy már Commodus uralkodása alatt hivatalban lett volna, anélkül azonban, hogy erre vonatkozó nézetét bővebben kifejtette volna (op. cit. 293.) A rendelkezésre álló adatok vizsgálata azon' an éppan nemi igazolja ezt a felfogást. Pannóniai feliratait Dis et Genio provinciáé Pannóniáé (CIL HI 10.396), Fortunáé huius loci (CIL HI 10?99) és Minerva Victrici (CIL HI 10438) állította: mindhárom katonai eseményekre, Pannónia kiemelkedő szereoére enged következtetni. Mivel a 190-es évek közepéig semmiféle barC. VALERIUS PUDENS PANNÓNIAI HELYTARTÓSÁGA 210