Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 2.-3. 1961-1962 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1963)
Szemle – Rundschau - Fitz Jenő: Diana templom Gorsiumban? II–III, 1961–62. p. 211–212.
bár megmozdulásról nem tudunk, nem gondolhatunk a feliratok történeti hátterének vizsgálatában másra, mint a polgárháborúra, amelyben a pannóniai csapatok döntő módon vettek részt (fUz J., Acta Arch. Hung. 14 [1962] 89 .). Sőt ebben is elsősorban itáliai hadjáratra gondolhatunk, amely Septimius Severus császárrá emelésével, majd győzelmével elsősorban pannóniai kezdeményezésnek tekinthető. Ha a három feliratot az itáliai hadjárat idején, vagy közvetlenül utána emelték, fel kell tételeznünk, hogy C. Valerius Pudens 193 áprilisában Septimius Severus usurpatioja idején már hivatalban lehetett. Pannóniai helytartósága tehát legkésőbb 193 legelején kezdődhetett, de nem lehetetlen, hogy már az előző évben átvehette a provincia kormányzását. Ezt a feltevést megerősíthetik azok a következtetések, amelyeket consulatusának időpontjára vonatkozóan levonhatunk. Ha nem is tekintjük döntő bizonyítékának, feltétlenül figyelembe kell vennünk africai proconsulatusában utódának, P. Iulius Scapula Tertullus Priscusnak (211 és 213 között; B. E. Thomas-' son, op. cit. I. 33.) consulatusát: 195-ben volt Ordinarius. Mivel a proconsulatust általában a consulok rangsora szerint nyerték el a kitüntetett senatorok (idem I. 33.), С. Valerius Pudens szabályszerűen legkésőbb 194 vécén lehetett consul suff Q ctus. Ebben az esetben legfeljebb 194 közeoéig kormányozhatta Pannónia inferiort, amelynek élén 192—194 években állhatott. R. Egger, Pannonica. Omagiu lui Constantin Daicoviciu cu prilejul implinirii a 60 de ani (Bucuresti 1960) 167—169. Alföldy G., P. Merlat: Jupiter Dolichenus. Antik Tanulmányok 8 (1961) 300—302. Mócsy A., Pannónia. PW Suppl. 9 (1962) 738—739 A Sárpentelén előkerült két Dolichenus felirat (CIL III 3342—3343) a múlt század óta különféle következtetésekre adott alapot: ezek a megállapítások azonban a későbbi felülvizsgálások során nem voltak fenntarthatók és a feliratokhoz fűződő kérdések egy része még ma sem tekinthető megoldottnak. Th. Mommsent követve sokáig a Dolichenus-papok oltára alapján Sárpentelén, illetve Gorsiumban tételezték fel Alsópannónia vallási központját. Alföldi A., aki ezt a nézetet véglegesen megcáfolta (Arch. Ért. 1940. 195-.), a pannóniai Dolichenus-papok keresztényellenes összesereglésénök emlékét látta az oltárban, amelyet 283— 293 között Aquincumban tartottak. Az elmúlt években megvizsgáltuk a két sárpentelei felirat előkerülésének, származási helyének kérdését és a köveket Gorsium leletanyagához soroltuk. (A Fejér megyébe hurcolt római kövek kérdéséhez. IKMK A/7 [1958] 7.) E megállapításból kiindulva feltételeztük, hogy az idők folyamán különféleképpen magyarázott oltár és a 202-ből származó építési felirat ugyanarra az eseményre: Septimius Serverus és Caracalla gorsiumi tartózkodására, az ottani Dolichenum felavatására vonatkozik (Acta Arch. Hung. 11 [1959] 241.) A Dolichenus-papok oltárára vonatkozó magyarázatot a további vizgsálatok lényegében nem módosítotEz a feltevés szerint consulatusa után több mint két év telt el, amíg Germania inferior helytartóságát megkap La. Ez megfelel a gyakorlatnak, sokkal inkább, mint azok a feltevések, amelyek Pannónia inferior kormányzását 195-ig ) vagy 196-ig terjesztették ki. Semmiféle támpontunk nincs annak találgatására, hogy milyen hivatalokat tölthetett be helytartónk ez a két év alatt. Az a körülmény azonban, hogy 197 februárja után, amikor az utolsó ellenfelén győztes Septimius Severus a háborúban közvetlenül részt vett hadvezérei kőzött osztotta fel a legfontosabb provinciák kormányzását (Virius Lupus Britanniát, Ti. Claudius Candidus Hispánia Tarraconensist, L. Fabius Cilo Pannónia superiort, T. Claudius Claudianus Pannónia inferiort kapta), ebben az osztozkodásban С Valerius Pudensnek — a szokásos előlépési gyakorlattól eltérően (cf. kéziratban levő Legati pro praetore Pannóniáé inferioris című munkámat) — Germania inferior jutott, nem hagv kétséget afelől, hagy a helytartó a polgárháború későbbi szakaszában is jelentős tisztséget v : selhetett és a császár környezetéhez tartozhatott, esetleg mint comes. Erre már csak azért is gondolhatunk, mert 193 áprilisában feltétlenül a császár közvetlen híveinek, seeítőtársainak egvike volt, akivel Pannóniában már előzőleg is szorosabb kapcsolatban állhatott. Fitz Jenő ták. R. Egger aki tanulmánya írásakor fejtegetésünket nem ismerte. Alföldi A. idézett megállapításának kritikáját adja: az oltár szövegezése nem indokolja, hogy keresztényellenes összejövetelre következtessünk belőle, maga a felirat nehézség nélkül a III. század elejére is keltezhető. Kevésbé egyöntetűen alakult a templom-helyreállítására vonatkozó építési tábla értelmezése. Mint ismeretes, a töredékes feliratot Th. Mommsen templu(m) d(ivi) [Marci] formáiban olvasta, míg Alföldi A. templu(m) D[olicheni)-re egészítette ki. R. Egger és tőle függetlenül Alföldy G. a templu(m) D[ianae] feloldást tartják valószínűbbnek, részben a kiegészítés számára rendelkezésre álló helyre hivatkozva, részben arra a körülményre, hogy Iupiter Dolichenus neve egyszerűen Dolichenus formában feliratokon rendkívül ritka. Mócsy A., aki a Dolichenus-ra történő kiegészítést szintén kétségesnek tartja, elsősorban valamelyik consecralt császárra gondol s így lehetségesnek tartja, hogy Th. Mommsen olvasása továbbra is helyénvaló. A vélemények sokfélesége rávilágít a kiegészítés bizonytalanságára — s ehhez még hozzá tehetjük: az említett vélemények távolról sem merítették ki a feloldás lehetőségeit. Mert szól lehet d[ei Solis], d[ei) [S(olis] i(nvicti) M(ithrae)], d(eae Syriae] stb. feloldásokról is. Az ásatások eddigi eredményei alapján nem lehetetlen, hogy a már feltárt Minerva-templom (?) és oltár alapján feltételezett dolichenum mellett más istenségnek is volt temploma Gorsiumban. Az a körülmény, hogy a templom helyreállítói Septimius Severus és Caracalla voltak — esetleg 202. évi pannóniai tarDIANA TEMPLOM GORSIUMBAN? 14» 211
