Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 2.-3. 1961-1962 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1963)

Közlemények – Mitteilungen - Sergő Erzsébet, B.: Dunaújvárosi (pentelei) népi bútorok. – Alte Volksmöbel von Dunaújváros. II–III, 1961–62. p. 182–196.

a célra készített darab. Az ilyen fejőszéknek az istálló válilk állandó helyévé. Mivel a szék kicsi, mobilis darab, könnyen hozzák-viszik, vagy vitetik a gyerekekkel. Ülőmunkák elvégzésére sokkal alkalmasabbnak tartják, mint a magas lábakon álló, rendes méretű szókeket. A munka elvégzése után, beszélgetés köziben is inkább erre ülnek az asszonyok pihenni, mert kényelmesebbnek tartják a magas székeknél. Leginkább a ház gazdája, vagy faragáshoz értő férfiember szokta télen készíteni, mikor kevesebb a kinti munka. Megjegyezni kivárnom, hogy a vásárlások során ennek a bútornak a beszerzése talán az egyik legnehezebb feladat. Tudniillik könnyen hordozható, és az egyéni munkáik során használatos, így a család minden tagjának van egy kedvenc kisszéke, és ettől bizony nehezen válnak meg. Másrészt a felnövő gyerekek legtöbbször ezen ülve esznek vagy játszanak. A gyűjtés során több helyen tárgyaltaim már a megvételről. A faluban található átlagos méretek a következőik: hossza 45-47 cm, szélessége 19-20 cm, magassága 30-32 cm. Ujabb bútordarabnak számít és most van elterjedőben a sámli. Megjelenési idejét 50-60 évvel ezelőttre teszik. Deszkából készülnek, középen egy lyukkal, amellyel fel tudják emelni. A sámli csak a polgári konyhabútorok járulékos darabjaként szerepel az Óvárosban, bár néha asztalossal is csináltatnak egyegy darabot. Fejőszék ,,-Nyeireigülilő", „nyeregszék". A kisszékhez hasonló, de speciális rendeltetésű bútordarab a fejőszék. Ez is alacsony, kifelé álló, csapolt, négylábú szék. Ülőlapja azonban homorú, és szőrével kifelé fordított irhával van bevonva. Ezen a juhász lovaglóülésben ül fejés közben, és ha tovább akarja vinni a széket, nem kell róla felállni, csak megfogja az ülőlap keskenyebbik vége alá szegeit bőirfogantyút, és annál fogva igazítja tovább. A fejőszék jegenyenyáriból, hormyolással készített darab, kiegészítői a különböző bőrök. Színét eredetiben meghagyják. Mivel kifejezetten munkaeszközként használják, díszítés nincs rajta. A Múzeumban lévő példányon alul egy „K" betű van beégetve, ez azonban nem díszítés,, hanem tulajdonjegy. (Készítője azért választotta a „K" betűt tulajdon jegyül, mert akkori tanyahelyük Kokasd volt.) Ez a darab (55.12.1. L. sz.) Rejter István ménesimajori juhásztól került a Múzeumba, aki 1928-ten készítette Kokasdon. Méretei: magassága: 40,5 cm, hossza: 47 cm, szélessége: 15,6 cm. A ház végében lévő kiskamrában tartották, a többi állattartáshoz szükséges holmival együtt. Mint az elmondottakból is kiderül, ez a szék inkább uradalmakban, nagyobb gazdaságokban volt használatos, egyéni parasztembernek nem igen volt ilyenre szüksége. Morzsoló szék A fejőszékhez hasonlóan, ez a bútordarab is szorosan összefügg egy speciális munka elvégzésével. Alacsony kis szak, mely négy becsapolt lábon аД, keményfából készítik, és a téglalap alakú ülés keskenyebbik végébe vaspengét vernek. Színét eredetiben meghagyják, díszítés nincs rajta. A múzeumi morzsolószéken a pengén kovács jegy is van. Általában a penge; mindig kovácsolt vasból készült. Az ülőlap két keskenyebbik végén, a csapolás és a szél között, egyegy lyuk van, melyek a felemelés megkönnyítését szolgálják. A munkához ezen a széken is lovaglóülésben helyezkednek el, és a vaspengén morzsolják a kukoricát, A Múzeumban levő példány özv. Farkas Jánosnétól került be. Ismeretlen készítője szemmel láthatóan nem volt mesterember. Egyedül a penge került ki mester keze alól. Az adatközlő szavai szerint kb. 1910-ig használták, a faluban azonban még a mai napig is használatosak ilyen székek. A múzeumi darabot (Lt. sz.: 54.29.1) felfordítva vágódeszkaként is használták, ezen metélték össze az apróbaromfi számára a zöldféléket, melyek erősen megfogták az ülőlap alját. Megbatározott helye a házban nem volt, a színben vagy a konyhábzan tartották, attól függően, ahogy a munka megkívánta. Mint már említettem, a faluban ma is találhatók ilyen morzsolószékek, de azokon nincsen a felemeléshez szolgáló lyuk, a múzeumi darabon a lyukaik egyedi megoldásnak látszanak. Méretei: magassága: 33,5 cm, hossza 53, 5 cm, szélessége 23,5 cm. Ez a méret általában a mainak is megfelel. Disznóbontó szék „Hastokk". Ma már nem használatos. Az Óvárosban emlékezetből a következőket lehetett kideríteni róla. Keményfából készített asztalféle, kifelé álló, becsapolt négy akácfa lábbal. Az asztal lapja vastag keményfa volt, mert bárddal, baltával vágták rajta a kolbásznak valóit. Lábainak is erőseknek kellett lenni. Az asztallap méretei hozzávetőlegesen 80x120 cm, magassága pedig a ma használatos asztalok magasságához hasonló, kb. 80 cím volt. Mint a neve is mutatja, leginkább disznóöléskor volt használatban, ma már csak elvétve, másodlagos funkcióban (ajtó, ól stb.) találhatjuk meg. Az adatközlők tanúsága szerint a húszas évektől kezdve nem használják, bár ez nincs hitelt érdemlően bebizonyítva. Mosószék Tulajdonképpen a kisszéknek egy hosszabb és magasabb változata, mely arra szolgált, hogy a Dunában ezen mossanak az asszonyok. A szennyes ruhát vagy a mosásra váró fonalat erre rátették, és a mosófával szapulták, mosták. Széleit nem cifrázták ki, hogy a ruha bele ne akadjon. Anyaga keményfa vagy puhafa volt, ami éppen készítőjénél kéznél volt. Lapja 120x 25-30 cm lehetett, magassága 50-60 cm. Ma .már egyetlen darabot sem találtam a faluban, mivel a Dunán való mosás szokása teljesen kiment a divatból. Adatközlök azonban emlékeznek még arra az időre, amikor a Dunába befagyott a kötényük, szoknyájuk, míg a férfiak szánon hordták le nekik a szapul óban a ruhát. Az ilyen jellegű mosás kb. az első világháború óta nem szokásos Pentelén. Gyerekállószék „Állóka". Speciális rendeltetése van a kisszékek között a gyerekállószéknek. Ebbe állítják bele a gyereket, hogy állni tanuljon. A Múzeumban lévő példánynak (Lt. sz.: 54.8.1.) vastag, téglalap alakú keményfa lapja van, csapolt, kifelé álló négy lába. A lap közepén egy 19 cm átmérőjű nyílás van, ebbe állították bele a gyereket. A nyílás előtt, a szék egyik keskenyebb vége felé egy kis mélyedés van, ebbe tettek a gyereknek egy kis ennivalót, babot vagy valami más darabos dolgot, esetleg az étkező tálkáját. A szék festetlen, díszítetlen. Méretei: magassága 33 cm, hoszsza: 69 cm, szélessége: 34 cm. A gyerekállószék Csupity Ignác rác földművestől került a Múzeumba. Az ő családjában készült a múlt 185