Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 2.-3. 1961-1962 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1963)

Közlemények – Mitteilungen - Fitz Jenő – Bánki Zsuzsanna – Lányi Vera: Gorsium. Második jelentés a táci római település feltárásáról, 1960. – Gorsium. Zweiter Bewricht über die Ausgrabungen in der römischen Siedlung bei Tác, 1960. II–III, 1961–62. p. 141–152. t. XXXIV–XLVI.

A II. VILLA FELTÁRÁSA Az I. villa feltárásával párhuzamosan a Goirsium déli részén hat évi szünet után újra megkezdtük a II. villa ásatását. Rendszeres régészeti kutatást 1934ben végeztek először ezen a területen, Marosi Arnoldnak, a múzeum akkori igazgató járnak vezetésével.

18 A vizsgálat a margittelepi vincellériháztól északra fekvő törkölyös gödrök és a gazdasági épületek közé eső területre korlátozódott. Az ásatás a villa északi és északnyugati frontját tárta fel, és négy helyiséget állapított meg: I. 3 m széles, 5,57 m hosszú, nyugat felé apszisban végződő lakószoba. II. Az első helyiséghez északról csatlakozó 6,35 m hosszú és 3,35 m széles négyszögalakú szoba, tűzhely maradványaival. III. A második helyiségtől északra fekvő, 1,20 m sugarú apszis, amelyben a kutatás fürdőt tételezett fel. IV. A második helyiségtől délre 6,20 -m hosszú, 3,10 m széles szoba, átlósan haladó csatornával padlózata alatt. Az északi kis apszist lezáró fal kelet felé 19,30 m hosszan folytatódott, majd egy déli irányú fallal sarkot alkotott. Az utóbbival párhuzamosan két belső fal került elő, amely középen 12,15 m széles, két oldalt 4,60 széles helyiségekre tagolta a kelet-nyugati irányú faltól délre eső területet. A kutatás 20 évi szünet után, 1954. nyarán folytatódott, Fitz Jenő irányításával.

19 A második világháború során a vincellérház elpusztult, maradványait a helyi lakosság! elhordta, már-imár a felszín közelében mutatkozó római falakkal együtt. A vincellérház pusztulása lehetővé tette a római épületrészek további kutatását. A kutatómunka a korábban kibontott részeket újra feltárta, és vizsgálatait a villa teljes északnyugati részére kiterjesztette. Ezen kívül elsősorban a villa méreteit igyekezett megállapítani. A kelet-nyugati irányú faltól délre összefüggő terrazzo padló jelentkezett, 'helyemként jó állapotban, másutt, különösen az épület belseje felé, erősen fellazultam, széttöredezve. Ugyancsak terrazzo padló töredékei kerültek elő az északi és a nyugati apszis területéről is. Az utóbbi déli fala egy csonkán végződő falmaradványban folytatódott, amelyhez más épületrész sem észak, sem dél felől nem csatlakozott, E kinyúló fal iránya megegyezett a villa északi zárófalával párhuzamosan futó kiszedett fallal. {XLIV. t.) Az 1960-ban végzett ásatások két hónap alatt a villának csaknem négyötödét napvilágra hozták. A munkálatokat megkönnyítette, hogy a római falak alig 40-50 cm-re helyezkedtek el a mai felszín alatt. Az épület kibontása keleti és déli irányban folytatódott. Sikerült a villa keleti sarkában egy 4,60x2,60 m nagyságú helyiséget elhatárolni. Ettől délre két nagyobb méretű terem következett. Az egyik 8,50x13,60 m nagyságú, fellazult terrazzo padlóval (VI), majd egy 9,10x13,60 ím terjedelmű, kelet felé 3,10 m sugarú apszissal (VII). Felületének kétharmadát részben jó állapotú, részben töredezett padozat fedte. A terrazzo alatt a terem rövidebb oldalával párhuzaimosan két •1» MAROSI A., SzSz (1935) 45.; B. THOMAS E., op. cit. 19 FITZ J., Régészeti kutatások Fejér megyében. IKMK B'15 (1958) 7—; Id., Gorsium (Székesfehérvár 1960) 35—. fűtőcsatorna húzódott. E két tágas helyiség között kib. 1,50x1 m nagyságú, szabálytalan kövekből rakott küszöbszerű részt találtunk. A VII. helyiség déli zárófalának csak a helye, a kiszedett fal nyoma maradt meg. Az épület déli továbbterjedése is bizonytalan még, tisztázása a következő ásatási szakasz feladata. Úgyszintén ez a helyzet a villa nyugati zárófalát illetően. A VII. és VI. termektől nyugatra ismét terrazzoval találkozunk, de az épület határoló fala egyelőre nem vollt megfogható. A villától nyugatra elterülő temető sírjaiinak közelsége körülbelül jelzi a lezárást. Az épület és a temető viszonyának meghatározása mindkét területre nézve döntő jelentőségű, és a még megoldatlan problémák közé tartozik. A VI. terem keleti falához, a villa északkeleti sarkától 9,7 m-re merőlegesen fal csatlakozik, amely 2 m után sarokhoz ér. A sarokfai folytatása dél felé hiányzik. A keleti apszis és az itt körülhatárolt terűiét között javarészt apró töredékekben fennmaradt falfestmények kerültek elő. Színben igen változatosak: vfíirös., f:lkete fehér, zöld sárga stfo. Díszítésüket tekitve: egyszínű sávos, növényi és egyéb ornamentikája és figurális — emberi arcot ábrázoló — töredékek. Kisebb mennyiségben az apszisos VII. teremben is fordult elő finom pasztellszínekkel festett freskótöredék, valamint az ásatás korábbi szakaszában a nyugati szárnyon, kék, piros színekben. Az épület díszítésére szolgált még a volt vincellérház nyugati oldalán és a beton törkölyösgiödör között előkerült vörösberényi kőből faragott oszlop alsó fele, és több hasonló töredék (mérete: 78x23 cím), aiz idei ásatás során ipiadijg egy profilait oszloplálbaziat töredéke. À falak szélessége 50x70 cm között váltakozott, és a padlószintnél magasabbra alig emelkedett. Feltehetőleg a kőalapozásra vályogot emeltek a belső válaszfalaknál, míg a külső lepusztult, elhordták. A leletanyag igen fontos része a viszonylag nagyszámú éremanyag (233 db.). Különösen II. Constantinus és I. Valentimianus veretei tűnnek ki mennyiségükkel. A korábbiak szórványként találhatók. A főbb típusok a következőik: II. Constantiusnál: Előlapon a császár jobbra tekintő feje DN CONSTANTIVS PF AVG körirattal, a hátlapon küzdelmi jelenet FEL TEMP REP ARATIO felirattal. I. Valentinianusnál az előlap hasonló, hátlapon a császár katona ruhában, jobb kezében labarum, balját fogoly fejére helyezi. Felirat: GLORIA ROMANORVM. Az érmek alapján épületünk a IV. századra tehető, ezen belül egy átépítéssel számolhatunk. Korábbi periódusra utalnak a falfestmények, amelyek feldolgozása folyamatban van. A meglehetősen forgatott földből a kis leletek között pecsételt bennszülött edénytöredékek, galliai terra sigillaták, durva házikerámia töredékek, hagymafejes fibula, branzimócses töredéke stb. jött elő. A terem tenrazzojánalk hiányos részén lefelé haladva rómaikori maradványokkal együtt bronzkori edénytöredékek mutatkoztak. Bánki Zsuzsanna 146