Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 2.-3. 1961-1962 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1963)

Közlemények – Mitteilungen - Fitz Jenő – Bánki Zsuzsanna – Lányi Vera: Gorsium. Második jelentés a táci római település feltárásáról, 1960. – Gorsium. Zweiter Bewricht über die Ausgrabungen in der römischen Siedlung bei Tác, 1960. II–III, 1961–62. p. 141–152. t. XXXIV–XLVI.

világháborút követő rombolásnak. Az udvar északi falának közepén jól megfigyelhető a rosszminőségű későbbi befalazás. Az udvar fala eredetileg itt az udvar belseje felé kiképzett apszist alkotott. Az apszis indulása, .mindkét oldalon megmaradt, az apszist a befalazáskor eltávolították, ma csak a kiszedett fal nyomaiból lehet helyét rögzíteni. Hasonló rosszminőségű befalazás látható az udvar tengelyében lévő nagy apszisos helyiség déli falánál. Ennek a hatalmas teremnek, amelynek az eddigi kutatás nem ismerte bejáratát, itt volt az ajtaja. Az udvarban a régebbi feltárások két helyen is terrazzo padlót találtak. Ezt nem sikerült igazolnunk, ez a terület erősen feldúlt volt. B. Thomas E. az udvar közepén, nagyjából az udvar falával párhuzamosan futó falcsonkban az udvart díszítő medence részét látta. Ez a fal, amely lényegesen vastagabbnak és hosszabbnak bizonyult, mint a közölt térképen, a villa építését megelőző periódushoz tartozik. Medence nyomai egyáltalán nem kerültek elő. Ezzel szemben az udvar tengelyében, de középtől kissé délebbre egy négyszögletes gödröt találtunk, felső részén meszelés nyomával.. Helyzete alapján elsősorban kútra lehetne gondolni, kezdetleges megoldása azonban annyira ellentétben áll a villa színvonalával, hogy kétségesnek kell tartanunk ezt a meghatározást. Az udvarban a peristyliumhoz hasonló, eredetileg földbe süllyesztett kádak kerültek elő. (Közülük egy helyét a korábbi kutatás is meghatározta a d. pontnál, a nélkül, hogy rendeltetését felismerte volna). Az udvariban ezen kívül további két kád feltárására került sor a keleti és a nyugati fal mellett. Egy kád töredékét állapítottuk meg a peristylium keleti részében is: ezzel a kádak száma kilenc a villa területén. A villa felépítését megelőző periódusok részben elbontott falmaradványai az udvaron kívül a peristylium nyugati (az apszisos helyiség előtt), északi és keleti részében is előkerültek. Az utóbbi területen ezekhez a korábbi periódusokhoz tartozó vályogpadló töredéket találtunk. (XXXIX—

XL. t) A korábbi kutatás a peristyliumtól keletre fekvő helyiségeket csak kutatóárkokkal vizsgálta át, ennek következtében nem kapott összefüggő képet erről a területről, és a feltárt jelenségekből nagyobb részben helytelen következtetéseket vont le. így a 6. és a 10. helyiségek között nern talált elválasztó falat, ezért feltételezte, hogy egyetlen nagy L alakú helyiségről lehetett szó. A 7. helyiséget viszont — később — kettéosztották volna a 7. terem c. szelvényében előkerült fal alapján. A kutatás emellett nem vette észre e 7—10. helyiségek keleti részében futó falak összefüggését, sőt a 7. terem d. szelvényében lévő sarkot a villa későbbi periódusának határozta meg. A maradványok helyes értelmezését megnehezíti az a körülmény, hogy későbbi beásások, temetkezések (V. századi sírok mellett második világháborús sírt is találtunk), kőelhordások a villa falaiból csak csonkokat hagytak meg, másfelől a villa építését megelőző periódusok maradványai itt sokkal nagyobb számúak és jelentősebbek, mint a villa többi részében. A peristyliumból kelet felé kiágazó falak alapján ezen a területen a korábbi kutatásnak megfelelő számú és szélességű helyiséget (7—10. termek) állapítottunk meg ,mi is. Ezek a helyiségek azonban nem hosszú, keskeny alaprajzúalk voltak, a peristylium és a villa keleti zárófala között. A peristyliumtól kiinduló falaik ugyanis seholsem érik el a keleti zárófalat, sőt sehol sem mennek túl a 6. terem nyugati falának vonalánál. Ezzel szemben az utóbbi fal irányában (kisebb előfordulással) fennmaradt egy facsonk a 7. teremben, és megtaláltuk csatlakozását az épület déli zárófalán is. Valószínűnek látszik, hogy az épület keleti oldalán az északi főfaltól a déli zárófalig egyetlen hosszú udvar helyezkedett el, amelybe a déli oldalon nagy kocsibejáró nyílt. Az 5, 7—10. számú szobaiméretű helyiségek tehát csak a peristylium és a keleti udvar között sorakoztak. A 10. és az 5. helyiségekben terrazzo padlót is találtunk, töredékekben, míg a nagy udvarban padló seholsem került elő. Azok a nagyobb, szabálytalan alakú kőtömegek, amelyek az udvar területén három helyen is megfigyelhetők voltak, a korábbi épület romjainak elegyengetéséből származnak, és mindenesetre az udvar járószintje alatt feküdtek. E mellett szól egyébként az a körülmény is, hogy az a gödörsor, amely az udvar közepén húzódik, a legdélibb kőhalmazt keresztülvágta. Ezeknek a gödröknek — átvágásuk még nem történt meg — nyilván gazdasági céljuk volt. Északról a második gödröt téglalap alakban szabályosan cölöplyukak veszik körül, itt egy időben favázas kisebb építmény, félszer, raktár vagy műhely állhatott. A villa maradványai a déli részen pusztultak el különösen erősen, ahol hosszabb darabon a keleti zárófalat is kiszedték. (XXXVII. t. 6.) A terület periódus-viszonyai rendikívül összetettek. Világos képet tulajdonképpen csak a zárt alaprajzú, jól körülhatárolható templom ad a 7—10. helyiségek hosszúságában a keleti nagy udvar keleti részétől a 7—10. helyiségsor közepéig terjedő szélességben. A korábbi kutatás a templom keleti falát három helyen, valamint déli oldalának két sarkát találta meg. A keleti fal irányát azonban helytelenül jelölte. A templom hossza 21,30 m, szélessége 11 m, két hosszú oldalán 8-8, két keskeny oldalán 2-2 oszlop alapzat tagolta. Belső területének háromnegyed részét jó minőségű terrazzo padló borította, amely csak a déli oldalon hiányzott. A padló a keleti ' oldalon kissé fölfelé hajolva simult hozzá a padló fölött megmaradt falhoz. Az északi és nyugati loldalon is megfigyelhető volt a padló felhajlása, a falat itt mélyen kiszedték. A későbbi — valószínűleg a villához tartozó — gödröket és cölöplyukakat a templom padozatába vágták. Mivel az északi és a déli oldalon egyaránt erősen a padló szintje alatt imaradt a templomfal, nem dönthető el, hogy bejárata melyik oldalán volt. A templomhoz tartozó falakon kívül a terület déli részében számos össze nem függő, a villához és ;i templomhoz nem tartozó fal került elő. Ezek a töredékek alapozás, tájolás és falazás tekintetében erősen különbözők, világos képet az ásatás mostani szakaszában még nem lehet róluk adni. Egyrészük, mint az 5. terem délnyugati sarkában feltárt csatorna és faltöredék, kétségtelen korábbi, vagy legalábbis egykorú a templommal. Azok a fal töredékek azonban, amelyek a templomi déli, illetve keleti falát érintik, átvágják, megállapíthatóan későbbiek annál. A villa déli főfala előtt, illetve részben az alatt, jóminőségű csatorna t került elő, amely a villa fala alatt enyhe szögben megtört. Azok a vályogpadló töredékek, amelyeik a peristylium keleti részében megfigyelhetők voltak, az 5. és 7—8. helyiségekben is nagyobb felületekben megmaradtaik. Egy nagyobb vályogpadlórész a templom délkeleti sarkától délre jött a napvilágra, j A terület áttekinthetőségét több, korban különböző sir tette még bonyolultabbá. A templom keleti fala mellett (23. sír) és a templomon kívül, a villa keleti zárófala között (24-25. sír) előkerült sírok D-É tájolásúak * voltak, az utóbbi kettős gyerimeksírban IV. századra jellemző kígyófejes karperecek kerültek 143