Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 2.-3. 1961-1962 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1963)
Évi jelentés 1958/59 – Jahresbericht 1958/59 - Fitz Jenő: Ásatások. – Ausgrabungen. II–III, 1961–62. p. 98–115. t. XXV–XXXI.
rokban előkerült pannón-noricumi szárnyas fabulák (2. sír), planta pedis-szel díszített tál (5. sír) és pecsételt edények (6. sír) mellett az ásatás legjelentősebb darabjai az 5 sírban előkerült csokoralakú maszkos fibulák. A leletanyag alapján a temető a kelta eraviscusokhoz köthető. Valamennyi sír égetéses volt. 14 Római település ásatása Velencén. A múlt század második fele óta 15 érmek, kőemlékek, sírleletek alapján egy kisebb római település körvonalai határozhatók meg a Velencei tó északkeleti szögletének magas partoldalán, a mai község területén. Ugyanitt régóta ismeretes egy római út is, amely — ha a Velencei tó mocsarai miatt a Gorsium—Aquincum közötti út nem a tó déli oldalán haladt — esetleg a Sopiane—Aquincum útvonal részének tekinthető. A település valószínűleg már a római hódítás korában fennállhatott, ami mellett egy köztársasági érem (IKM 28/1931) hozható fel, valamint az I— II. századi bennszülött leleteik, Aveta Adnamati f. sírköve, 16 kelta jellegű lószerszámveretek, 17 bennszülött sírok arra mutatnak, hogy az eraviscus település a római uralom alatt is tovább élt. A település jelentőségére utalhat az a valószínűleg császárt ábrázoló lovasszobor töredék, amely az István Király Múzeum kőtárába került. 18 A szobor lelőhelyétől nyugat felé húzódó kertekben a földből számos helyen szedtek ki épületfalakat, ez a rómaikori település maradványa amely a katolikus plébánia kertjéig húzódhatott. A plébánián levő század eleji feljegyzések szerint a szomszédos telken a földtulajdonos egy „őrtornyot" bontott ki, 2 m vastag alapfalakkal, sarkain egyegy toronnyal (?). Az épület a leírás szerint nem fogadhatott magába 12 embernél többet. A telek tulajdonosa óvatosságból elbontotta az előkerült alapfalakat. Az őrtoronyból a plébánia felé vezető út kövezetét maga a plébános szedette fel, mert akadályozta a termést." 1959 szeptemberében háromnaoos mentőásatás során alkalom nyílt arra, hagv а plébánia kertjét három kutatóárokkal megvizsgáljuk. A feltárás egy kisebb épületet vágott át, amelynek alapfalaiból csak a legalsó kősor nyomai voltak meg helyenként. Az egyes helyiségek közti választófalak vályogból, vagy agyagból készültek. Aránylag jobban, nagvobb felületekben maradtak meg az agyagos-meszes, résziben átégett padlószintek (3, ábra). A felső rétegékiben mindenütt törökkori és középkori kerámiatöredékek kerültek elő, amelyek a település későbbi lakottsága mellett bizonyítanak. A középkori rétegek alatt jelentkező római emlékanyag egységesen a II. század első feléből származik. Az edénytöredékek túlnyomó része világos és sötétszürke a bennszülött lakosságra jellemző. Két terra sigillata töredék közül az egvik Drag. 46 típus talp töredéke ALBI... bélyeggel, míg a másik, nagyobb töredék külső oldalán bekarcolt Q I olvasható. A kisméretű feltárás a teleoülés további sorsára vonatkozó emlékanyagot nem talált. A Múzeumba korábban bekerült szórvánvos Gordianus antoninianusa 19 és I. Valentinianus kisbronzai 20 mellett egy IV. századi sír beszolgáltatott bögréje (4. ábra) és koponyája azonban a telep fennállását bizonyítják, a római kor végéig. 14 Arch. Ért. 87 (I960) 234. 15 HATTYUFFY D., Arch. Ért. 6 (1872) 284. ie CIL in 3361. 17 L. SELLYE I., Arch. Ért. 1940, 236—. 18 FITZ J., Velencei tó (Székesfehérvár 1958) 14. 1У IKM inv, 28/1931, 4. ábra Rómaikori lósír Seregélyesen. A seregélyes! tsz. az un. Pálinkaháznál silógödör ásása közben 1958 szeptemberében lócsomtokat és ezek között bronz véreteket talált. Az István Király Múzeumba beszolgáltatott bronz veretek lószerszám díszek voltak, amelyekhez hasonló áttört bronz korongok stilizált vaddisznó ábrázolással, 21 szíjelosztók, gombok, csónakalakú szíjbújtatók a II. századi kelta-római kocsitemetkezések lószerszámveretei között ismeretesek. 22 A lelet beszolgáltatómak közlése szerint a lócsontvázon kívül mást nem találtak. A silógödör DNy-i sarkát, ahol a sír előkerült, valamint környékét átvizsgáltuk, de további leletek, régészeti jelenségek nem voltak. A sírban tehát csak egy gondosan felszerszámozott ló feküdt. 23 Későrómai temető a gyúrói Káptalanmajorban. A század eleje óta több ízben került elő vízvezeték, illetve csatornaásás közben rómaikori sír. 24 Ezek közül egy Philippus Aralbs középbronz és egy bronz aláhajtottlábú fibula származott az István Király Múzeum gyűjteményébe. 1950-ben a majorhoz vezető út javítása egy nagyobb sírkövet hozott felszínre, amelynek alsó darabját az út további javítása alkalmával 1957-ben találták meg. Ekkor a sírkőtöredék alatt csontok is voltak, a kő tehát eredetileg IV. századi sírhoz tartozott. Az 1957 októberéiben végzett hitelesítő ásatás sem itt, sem a major területén máshol nem járt eredménynyel. 1959 januárjában a major gazdasági udvarán dúltak fel csatornázás alkalmával egy sírt, amely ugyancsak kőlapokból készült. A sírt hosszú kőtábla fedte le, áldozati jelenettel. Oldalait Exounomara Adnamati f. sírfelirata, kis Attis szobor, egy férfi alakot ábrázoló dombormű és egy nagyobb oszlop alkotta. Leletet a sírban már nem találtunk. Mezőszilasi későrómai sírlelet. Gulyás István Mezőszila s, Széchenyi utca 9. számú házának udvarán pince építés közben egy csontvázas sírt találtak. Leleteiből a következőket szereztük meg: 1. Maximianus Herculius középbronza; 2. Erősen kopott IV. századi kisbronz. A találók még egy hasonló kisbronzról tettek említést, ez azonban elveszett; 3. Agancsból készült átfúrt csont tárgy (zablaoldalpálcara hasonlít?). A leletek helyére nem tudtunk adatokat kapni. A sír 20 IKM inv. 28'1931. 21 A. BARB, Annalecta Aroheologica (1960) 155—. 22 A leletanyag feldolgozását a következő kötetünkben adjuk. 23 BARKÔCZI L., Arch. Ért. 1946-48, 176—, két lósír feltárását közli 3« MAROSI A., MKÉ (1913) 189—, 101
