Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 1. – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1960)
Tanulmányok – Abhandlungen - Nagy Lajos: Adalékok a Fejér megyei jobbágyság történetéhez (1543–1768). – Daten zur Geschichte der Leibeigenen im Komitat Fejér (1543–1768). I, 1960. p. 77–98.
87 Zala megye: Grót, Magyarod, Tecsöl, Tölles, Veszprém, Peterd, Kiliti, Lepsény. Vas megye: Szecsőd, Söpte, Körmend, Kőszeg, Vasvár, Hetye, Dobra, Hollós, Baltavár. Komárom megye: Igmánd, Kocs, Naszály. Nyitra megye: Bodok, Üreg, Lédec, Gimes. Pest megye: Bugyi, Dömsöd, S'zentmárton, Kalocsa, Halas, Vác, Tabán, Vecse, Kartal, Kata. Esztergom megyéből Bucsi és Dág, Győr megyéből Győrvár, Baranya megyéből Mohács és Boda, Sopron megyéből Csepreg, de jöttek Bars, Zólyom, Borsod, Csanád vármegyékből is. 54 A JOBBÁGYSÁG HELYZETE 1696-TÓL 1720-IG A felszabadulás után az első részletes és az egész megyét átfogó összeírás 1696-ból való. 55 Mint dicalis összeírás, a valóságot nem tükrözi teljesen, mivel a földesurak igyekeztek kivonni sanyargatott helyzetben lévő jobbágyaikat az összeírás alól, és a jobbágyok is, főleg a rácok, vonakodtak magukat összeíratni. De megközelítő képet ennek alapján is alkothatunk magunknak. 48 falut írtak össze a megyében ekkor, lakottan tulajdonképpen csak 47-et, mivel Gyúrón még csak egypár új telepes volt, kik ekkor kezdtek maguknak házat építeni. A középkor végén 3090 portát (ami kb. kétszer annyi jobbágycsaládot jelent), találtak Fejér megye tei ületen. Az 1696-os összeíráskor pedig a megyében található parasztcsaládok száma összesen csak 1459 (jobbágy 833, zsellér 124, egyéb 502). A középkor végén kb. 40 000-re volt tehető a Fejér megyei jobbágylakosság száma (beleszámítva a bírói családokat és a zselléreket is), 1696-ban pedig ez a szám kb. csak 8000. Két évszázad alatt tehát a megye lakosságának négyötöd része eltűnt, eltekintve a természetes szaporodástól. A jobbágyoknak földgondjaik nem voltak, a határ korlátlanul állott rendelkezésükre. Mindenki állatai arányában foglalt földet magának. A jobbágyság tagolódására vonatkozólag az 1696-os összeírás adataiban nem lehet megbízni, azok teljesen önkényesek és minden rendszer nélkül valók. Ebből az összeírásból azok az adatok értékesek és megbízhatók, melyek a jobbágyok által művelt föld mennyiségét mutatják köblökben. Az összeírások különbséget tettek jobbágyok és zsellérek között. Zselléren ekkor nem föld nélküli parasztot kell érteni, hiszen az összeírásban szerepelnek olyan zsellérek is, kiknek 30—40 köblös földjeik voltak, hanem általában az olyan parasztokat, kiknek nem voltak igásállataik. Némely zsellérnek — bár ez ritka — volt egy-két tehene. A jobbágyokat állataik arányában minősítették egész, fél vagy negyedtelkesekké az összeírásokban: 4—6 ökör (esetleg még 1—2 ló) a teheneken kívül egész telkessé « OL. — U. et С. 4—44, 52—13, 2S—83, 15н-6о, ©Оь-14, Ш—15, IS—96, ТО, 71, s '' OL. — 1696. évi összeírás. minősített valakit. 2 ökör féltelkessé. A negyed telkeseknek legtöbbször csak teheneik voltak (2—3), s esetleg 1—1 lovuk. Ez tulajdonképpen a zsellérségből kiemelkedett csoportja. A már tehénnel bíró zsellérek hozzájuk közeledtek. Az élet továbbra is bizonytalan volt. Csórón például 1696-ban 4 egésztelkes, 13 fél telkes jobbágyot írtak össze és 5 zsellért. 1702-ben már csak 6 rusticust és 6 inquilinust. 1715-ben pedig 5 jobbágyot és 19 zsellért. Minden hullámszerűen változott ezekben az években. Balogh György az 1690-es években a legtehetősebb jobbágyok egyike volt, — 2 lóval, 8 ökörrel, 3 tehénnel, — és népes családjával 42 köblös földet művelt, 1715-ben pedig a földnélküli zsellérek közt írták össze. Pozsgai György szintén a tehetősebbek közé tartozott, 1715-ben viszont ő is zsellér, s csak 12 köblös. 5s Akik a század végén gazdagabbak voltak, azok a következő évtizedben nemcsak itt, de a többi helységekben is lecsúsztak. Iszkaszentgyörgyön Borbás István az 1690-es években egyre jobban gyarapodott, teheneket nevelt, eladta, ökröket, lovakat vett, s 1700. körül már 8 ökörrel és 2 lóval szántott 45 köblös földet, s volt ezenkívül 6 tehene is. 1715-ben mint inquilinus 6 köblös földet is alig tudott elmunkálni. 1720-tól kezdve sem vele, sem családjával nem találkozunk. 67 1696. és 1715—1720. között 36 összehasonlított helységben (a rác községek a bizonytalan névadásmód miatt az összehasonlításból kimaradtak) a következő arányban éltek tovább a családok: Az 1696ban összeírtak 70—80 %-a élt 1715—1720-ban: Bicske, Csákvár, Füle, Iszkaszentgyörgy, Keresztúr, Kiskeszi, Lovasberény, Mány, Moha, Mór, Pákozd, Polgárdi, Tabajd, Veréb, Zámoly községekben. 60—70 %: Csór, Kálóz, Ladány, Seregélyes, Soponya, Sokoró, Szentmihály községekben. 50—60 %: Aba, Battyán, Csurgó, Etyek, Inota, Keresztes, Pátka, Tác, Vál községekben. 30—50 %: Almás, Bodajk, Csákberény, Csikvár, Fölegres községekben. Hogy hová lettek a lakosok, a legtöbb esetben nem tudjuk megmondani. "Újonnan jöttek, bennük volt a bolyongási hajlam, itt nem találták meg a várt paradicsomot s továbbálltak? A pestis pusztította el őket, vagy a Rákóczi szabadságharc alatt pusztultak el, szóródtak szét? Mindenre van példa ezekből a zavaros évekből. Az 1715—1720-as összeírások már nyugodtabb viszonyokat találtak Fejér megyében. Az elköltözött jobbágyok helyére kerültek újak, s ha a jobb élet keresésének a vágya továbbra is űzött néhány embert egyik faluból a másikba, ez akkor csak szórványos jelenség. Föld volt bőven, a falvak széles határaiban akadálytalanul foglalhatott földet magának a jobbágy. Az összeírások szerint Fejér megyének 14 községében (Pentele, Rácalmás, Lovasberény, Perkáta, Tordas, Sárkeresztur, Bottyán, Csákvár, Polgárdi, 58 ACSADY L>, Magyarország népessége a pragmatica sanctio korában, X7i2t0i—21.. Magyar Statisztikai Közlemények. TJ. f. 12 (189(6.) 6 ' ACSADY I., op. cit.
