Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 1. – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1960)
Tanulmányok – Abhandlungen - Nagy Lajos: Adalékok a Fejér megyei jobbágyság történetéhez (1543–1768). – Daten zur Geschichte der Leibeigenen im Komitat Fejér (1543–1768). I, 1960. p. 77–98.
ház puszta lakott, lakatlan Csákvár 5 20 Csór 3 27 Iszkaszentgyörgy — — + Láng 2 — Hörcsök 2 — Keresztúr 5 — Fejér megyében tehát 1685-ben 65 helységet írtak össze, s ebből 29 teljesen lakatlan, puszta volt. 26 lakott faluban 569 lakott és 726 lakatlan házat találtak. Ezenkívül volt 10 helység, amelyben csak lakatlan házakat írtak össze, 416-ot. A megye lakosságának a száma a felszabadító háborúk idején alig tehető többre, mint 3000. Az elmenekült lakosság száma a lakatlanként megjelölt házak alapján kiszámítva több mint 6000 lehetett. A megye lakosságának kétharmad része tehát a felszabadító háborúk idején elpusztult vagy elmenekült. A Werlein vezetése alatt álló Érsekújváron, majd Budán székelő Kamarai Adminisztráció feladata volt ezekből a leégett, puszta falvakból a jövedelmeket behajtani. A FELSZABADULÁS UTÁNI ÉVEK Székesfehérvárt 1688-ban visszafoglalták, s ekkor szabadult fel a megye is teljes egészében a török uralom alól. Az élet azonban nem sokat változott, sőt a török uralom utolsó évtizedeinek viszonylag békés és nyugodt szakaszához viszonyítva határtalanul megnehezült. A felszabadulás nem a békét hozta a jobbágyság számára. Az átvonuló és beszállásolt katonaság az egyes falvakban sokszor még a törököknél is többet pusztított. Kollonics írta, hogy a jobbágyok tudták, hogy a katonák mindenüket elveszik, házukból kiűzik őket, és hiába sírnak, jajgatnak, nyomorékká verik őket, s ennek következtében előre megszöknek az executio elől. Legutóbb is Komárom és Fehérvár között 5 falu futott az ilyen hírre erdőkbe, 9 gyerek az úton maradt megfagyva, s valószínű, hogy mind az 5 falu népét is ugyanilyen sors érte. 34 Kocsi Csergő Bálint lepsényi prédikátor évrőlévre feljegyezte, hogy milyen súlyos terheket kellett elviselnie a falunak a katonaság miatt. „Voltunk ez esztendőben az egész ecclesiával együtt a rajtunk kvártélyozó Pálffy Károly hada miatt kimondhatatlan szorongattatásban, sok rendbeli kárvallásban..." 1692-ben Vánosi Lőrinc sarcolta meg őket, s az elvitt jó búzát gaznak és konkolynak minősítette, s ezért a falura 100 forint bírságot rótt. 36 Vánosi Lőrincre, ki a budai kamarai adminisztrációhoz tartozó fehérvári harmincad hivatal vezetője volt, a Fejér megyei nép még évtizedek múltán is félelemmel emlékezett, „hatalmas ember volt". 3 " 4 HOMAN В., — SZEKFO GY., op. cit. IV. 245. ;í MOHOS GY., Adalékok Kocsi Csergő Bálint életéhez, irodalom történeti közlemények (1№:> 363. n OL. — Zichy lt. Pasc. 127 — В. — Decimalia Tácziensia. 17i23-ban vallotta Sziládi Gergely cslkvári jobbágy. — Hogy milyen hatalmas ember volt, s szinte egyeduralkodó, arra az ellene az 1690-es években folytatott vizsgálatok fényt derítettek. Ezek: közül a vizsgálatok közül különösen lényeges az 168®. évi, amikor a megyét is megbízták vizsgálattal, s ugyanakkor kamarai vizsgálat is folyt Vánosi ellen. 85 Az igazgatást tulajdonképpen a fehérvári harmincad hivatal és a provisoratus intézte a megyében, csak a megye déli csücske, valamint a Duna melletti rác falvak tartoztak a földvári provisoratus alá, melynek Radies János volt a vezetője. A megyei hatóság, mely 1543-ban elmenekült és előbb Veszprémben, majd a Felvidéken a vármegyét képletesen fenntartva Pest megyével együtt többször közösen gyűlésezett, a felszabadulás után csak 1692-ben tért vissza Fehérvárra, és kezdte meg újra működését. 37 A jobbágyságra nehezedő terhek között súlyos teher volt az adó is. Bécs utasítására a jövedelmeket nem volt szabad csökkenteni, sőt minden lehetséges módon növelni kellett. A megokolás: a sok háborús kiadás és a jövedelmekkel való visszaélés. 38 A sikkasztások óriási mértékűek voltak. Az udvari kamara 5 évi bevétele ebben az időben csak 2 600 000 forint volt, holott Magyarországon 10—20 000 000 forintot is beszedtek. 3 " Esterházy Pál nádor javasolta, hogy a szállásadás alól mentesíteni kell a lakosságot, és mérsékelni kell az adókat, máskülönben a lakosság elszéled. „Ha pedig Őfelsége Magyarországon a hegyek és erdők királya lesz, nem pedig az embereké, bizonyosan nem fogják megvédeni sem a birodalmat, sem pedig a szomszédos tartományokat. Hasonló igen nehéz terhek csak az ellenség erejét növelik, ellenben a mienket csökkentik. A rebelliót én bizonyára nem dicsérem, sőt elítélem, de nem tudom dicsérni az eljárásnak ezt a módját sem, amely a rebelliót és confusiót a birodalomban okozza." 40 A kamarai tisztviselők is hasonló értelmű jelentéseket küldtek fel. A hatalmas Vánosi Lőrinc is a terhek könnyítését és az adózó népnek a katonasággal szemben való fokozottabb védelmét ajánlta a budai kamarai adminisztrációnak. 41 Mindezeken felül fizetni kellett a tizedet is, nem az egyháznak, hanem a kamarának. 42 S kellett fizetni a földesúrnak a kilencedet az egyéb szolgáltatásokon felül. A jobbágyok nehéz és elnyomorodott helyzetükre hivatkozva a kamarai adminisztrációhoz fordultak, hogy járjon közbe a földesuraknál, ne legyen szükséges kilencedet adniok. így 1694-ben a pákozdiak, sokoróiak, verebiek, etyekiek. 43 A pentelei rácok közössége is keservesen panaszkodott, hogy földesuruk, Daróczy úr hatalommal pénzt sajtol ki belőlük és lovaikat elhajtatja, ők is a kamarai adminisztrációtól kértek segítséget. 44 Ilyen körülmények között nehezen kapott lendületet az élet. A lakosság nagy része a felszabadító háború viharaiban szétszóródott, elpusztult, az életbenmaradtak csak nagynehezen vergődtek vissza az elpusztult falvakba és fogtak újra munkához. A megye minden részén találkozunk olyan jobbágyokkal, a FÖGLEIN A., A vármegyei jegyzőkönyv. LK (193») 15a. • w TAB A I., Baranya megye népessége a XVII. század végén ;ií > HOMAN B. — SZEKFO Gy., op. cit. IV. 24©. 40 TABA I., op. cit. 41 OL. — Budai Kamarai Adminisztráció levéltára. Berichte und Schreiben (továbbiakban Ber. u. Sehr.) H6ÖO. febr. 13. « OL. — A veszprémi egyházmegye decimái, 1690, 1691, 1962. 43 OL. — Ber. u. Sch. 1694. aug. 7. 44 OL. — Ber. u. Sch. W96. febr. 2. No. 5.
