Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 1. – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1960)

Tanulmányok – Abhandlungen - Nagy Lajos: Adalékok a Fejér megyei jobbágyság történetéhez (1543–1768). – Daten zur Geschichte der Leibeigenen im Komitat Fejér (1543–1768). I, 1960. p. 77–98.

lük „úgy mint Föides Urakkal megalkudnának és szabadságok kitelvén esztendőnkint fizetnének". A földesurak megfogadták, hogy „az idő alatt pedig mi számunkról úgy mint a magyar keresztények felől se magukat, se szolgájukat, se marhájokat megh nem háborgatjuk, sőt mások ellen is tehetségünk szerint mindenütt oltalmul leszünk nekijek". 1630-ban aztán az ercsi rác jobbágyokkal kötött szerződésben is leír­ták a földesurak „hogy nemes hazánkra tekintetünk lévén a pusztaságot épségre convertálni és így is ha­zánknak szolgálni... a sok zűrzavarban és hadakozó időkben elpusztult" Ercsit megszállítják. A szerződés szerint az ott letelepedő lakosok kötelesek voltak a falu valamennyi házát felépíteni, s minden háztól évente két magyar forintot fizetni, felét Szent Mihály, felét meg Szent György napra. Minden két ház után egy icce vajat kellett adniuk (szintén két terminus­ban), s ugyanakkor „úri ajándékokkal is" tartoztak Győrbe menni. Nekik adták a földesurak negyed részért a faluban lévő Tanya halászó vizet „ha ők élni akarják és módjuk leszen az életben", de ha akarják, bárkinek odaadhatják árendába, csak a negyedet fizessék meg. 1631-ben ugyanezek a földesurak a Szentpéteren megtelepedni szándékozó rácoknak adtak az ercsieké­hez hasonló biztosító levelet, s velük is ugyanilyen szerződést kötöttek. Ugyanakkor azonban az érésieknek és a szentpé­terieknek a török földesúrral, a Pesten lakó Musztafa Béggel, Bicske, Alcsut és Gyúró faluk földesurával is meg kellett ftyezniök. Hozzá is elmentek, s az meg­alkudott velük, hogy évről-évre egy forint és ötven pénzt adnak minden háztól. „Többet nem. Mivelhogy szegények." Egyúttal azonban Musztafa bég barátsá­gos levelet is írt a magyar földesuraknak: „Kérem kegyelmeteket, mint nekem jóakaró úr szomszéd barátaimat emberségünkért tisztességünkért, barátsá­gunkért kegyelmetek is ebben maradjon meg, hogy kegyelmeteknek is adjanak minden háztól másfél forintot sőt ezt is: kívánják szegények, hogy a két­esztendő béli szabadságukban is megtartsuk had gya­rapodjanak, hiszen jobb édes szomszéd uraink embe­rek éljenek rajta, hogy sem mint erdei vadak". 1631-től kezdve évente átlag 38 tallért és két pa­pucsot küldtek az ercsi rác jobbágyok a magyar föl­desuraknak, a szentpéteriek pedig 24—25 tallért s néha patyolatot. 1639-ben rossz pénzt küldtek a szent­péteriek: három forintjuk „rossz elkelő, most is meg­van". Ezután már óvatosabbak lettek a földesurak, és 1641-ben az ercsiek 38 rossz tallérját csak 1.20-ban számolták el. Az ercsi jobbágyok ezt a pénzt uzso­rára vették fel a töröktől, s panaszolták, hogy ha a magyar uraság így számol, akkor két adót kell fizet­niök. Az uraság azonban nem hallgatott könyörgé­sükre, sőt inkább, mivel úgy látta, hogy immár ele­gen vannak s mindenük van bőven, szőlőhegyük is jól szolgál, van miről adózniok, kötelezte őket, hogy -° KAROLY J., i. m. IV. 4551-467. 21 ibid. ív. as®, see, aa*— sa». 22 OL. Acta Jesuitica Irregestrata, 1666. április 9. 2:1 OL. — Kamarai lt. Dicalis összeírások. Veszprém és Koma­8] fizessenek új adóként évente 100 tallért, s hozzanak továbbra is úri ajándékot. Ugyanekkor a szentpéteri­eknek is hírül adták, hogy 3 esztendőre évi adójukat 50 forintra emelték fel „mivel hála Istennek jól bírjá­tok a jó földön magatokat, sem dézsmát, és semmi egyebet nem adtok". Ezt az egy évtizedes nyugodt gyarapodást csak a szerencsének köszönhették. Sorsuk azonban bizony­talan volt. 1644. április 27-én a szentpéteriek pana­szos levélben adták hírül földesuraiknak, hogy „az elmúlt héten a katonák és a hajdúk a falunkat föl­gyújtották, némelyek rabságra vitettenek, és ami édes marháink, melyeket az Uraságtok szárnyai alatt ke­restünk egy lábig elvitettenek". 20 Az élet a hódoltsági területen bizonytalan volt. 1047-ben a lovasberényi lakosoknak, kik tíz évvel azelőtt költöztek oda a Tolna megyei Bikácsról, „nagy inségh és keserves bizonyos okok véghet szár­mazott nyomorúsogok miatt..." minden jószágukkal, feleségükkel és gyermekeikkel „bizonyos ideigh megh kölletett futamodniok, és földökből melyet lakóul birtanak más falukba szerteszéjjel elmentenek..." 1648-ban Serényi Pál érsekújvári vicegenerális adott nekik assecutoria levelet, a végházakban lévő lovas és gyalogkatonák ellen biztonságul — hogy újra meg­szállhassák a falut. 21 A rácok betelepítése a század második felében is tovább folyt, ekkor már a megye belső, északi ré­szeire is. 1666-ban a komáromi jezsuiták superiorjà, Trautmannsdorff Farkas Sóskutot telepítette meg rá­cokkal. A feltételek ekkor is: három évi szabadság mindenféle adófizetés alól, ezalatt esetleg csak kará­csonyra kellett adniok valami honoráriumot, három év eltelte után pedig kötelesek voltak fizetni 32 forint készpénzt Szent Fülöp és Szent Jakab napján. 22 A JOBBÁGYSÁG ÉS TERHEI A XVII. SZÁZADBAN A 15 éves háború pusztításai után a megye fal­vainak többsége fokozatosan benépesedett. A Duna melletti részeket főként rácok szállták meg, a megye, északi és délnyugati részeire — ezek a XVII. szá­zadban Komárom, illetve Veszprém megyéhez tartoz­tak — a háborúk viharaiban szétszóródott lakosság lassan-lassan visszaszállingózott, s a század folyamán viszonylagosan békés körülmények között élve gya­rapodott. 23 A Komárom megyéhez tartozott Fejér megyei falvak 1619. és 1648. között a következők voltak, és ezekben a falvakban a porták száma a dicalis össze­írások szerint az alábbi volt: 1619 1622 1626 1635 1638 1648 Forna — — 27a 4 2y 2 8V2 Gyúró 3 2V 2 2 1 / 2 3 3 6 3 A Veréb — 1 1 2V 2 2 5 3 / 4 Bicske 6 5 6 8 5 11 Mór — 1/2 Vi 3 2 51/2 rom megye. — PÄKAY ZS., Veszprém megye története, a török hódoltság korában a rovásadó összeírás alapján. (1531—161216.) Publicationes Veszprémiensis. Veszprémi füze­tek T. (Veszprém 1942.)

Next

/
Thumbnails
Contents