Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 1. – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1960)
Tanulmányok – Abhandlungen - Nagy Lajos: Adalékok a Fejér megyei jobbágyság történetéhez (1543–1768). – Daten zur Geschichte der Leibeigenen im Komitat Fejér (1543–1768). I, 1960. p. 77–98.
lük „úgy mint Föides Urakkal megalkudnának és szabadságok kitelvén esztendőnkint fizetnének". A földesurak megfogadták, hogy „az idő alatt pedig mi számunkról úgy mint a magyar keresztények felől se magukat, se szolgájukat, se marhájokat megh nem háborgatjuk, sőt mások ellen is tehetségünk szerint mindenütt oltalmul leszünk nekijek". 1630-ban aztán az ercsi rác jobbágyokkal kötött szerződésben is leírták a földesurak „hogy nemes hazánkra tekintetünk lévén a pusztaságot épségre convertálni és így is hazánknak szolgálni... a sok zűrzavarban és hadakozó időkben elpusztult" Ercsit megszállítják. A szerződés szerint az ott letelepedő lakosok kötelesek voltak a falu valamennyi házát felépíteni, s minden háztól évente két magyar forintot fizetni, felét Szent Mihály, felét meg Szent György napra. Minden két ház után egy icce vajat kellett adniuk (szintén két terminusban), s ugyanakkor „úri ajándékokkal is" tartoztak Győrbe menni. Nekik adták a földesurak negyed részért a faluban lévő Tanya halászó vizet „ha ők élni akarják és módjuk leszen az életben", de ha akarják, bárkinek odaadhatják árendába, csak a negyedet fizessék meg. 1631-ben ugyanezek a földesurak a Szentpéteren megtelepedni szándékozó rácoknak adtak az ercsiekéhez hasonló biztosító levelet, s velük is ugyanilyen szerződést kötöttek. Ugyanakkor azonban az érésieknek és a szentpéterieknek a török földesúrral, a Pesten lakó Musztafa Béggel, Bicske, Alcsut és Gyúró faluk földesurával is meg kellett ftyezniök. Hozzá is elmentek, s az megalkudott velük, hogy évről-évre egy forint és ötven pénzt adnak minden háztól. „Többet nem. Mivelhogy szegények." Egyúttal azonban Musztafa bég barátságos levelet is írt a magyar földesuraknak: „Kérem kegyelmeteket, mint nekem jóakaró úr szomszéd barátaimat emberségünkért tisztességünkért, barátságunkért kegyelmetek is ebben maradjon meg, hogy kegyelmeteknek is adjanak minden háztól másfél forintot sőt ezt is: kívánják szegények, hogy a kétesztendő béli szabadságukban is megtartsuk had gyarapodjanak, hiszen jobb édes szomszéd uraink emberek éljenek rajta, hogy sem mint erdei vadak". 1631-től kezdve évente átlag 38 tallért és két papucsot küldtek az ercsi rác jobbágyok a magyar földesuraknak, a szentpéteriek pedig 24—25 tallért s néha patyolatot. 1639-ben rossz pénzt küldtek a szentpéteriek: három forintjuk „rossz elkelő, most is megvan". Ezután már óvatosabbak lettek a földesurak, és 1641-ben az ercsiek 38 rossz tallérját csak 1.20-ban számolták el. Az ercsi jobbágyok ezt a pénzt uzsorára vették fel a töröktől, s panaszolták, hogy ha a magyar uraság így számol, akkor két adót kell fizetniök. Az uraság azonban nem hallgatott könyörgésükre, sőt inkább, mivel úgy látta, hogy immár elegen vannak s mindenük van bőven, szőlőhegyük is jól szolgál, van miről adózniok, kötelezte őket, hogy -° KAROLY J., i. m. IV. 4551-467. 21 ibid. ív. as®, see, aa*— sa». 22 OL. Acta Jesuitica Irregestrata, 1666. április 9. 2:1 OL. — Kamarai lt. Dicalis összeírások. Veszprém és Koma8] fizessenek új adóként évente 100 tallért, s hozzanak továbbra is úri ajándékot. Ugyanekkor a szentpéterieknek is hírül adták, hogy 3 esztendőre évi adójukat 50 forintra emelték fel „mivel hála Istennek jól bírjátok a jó földön magatokat, sem dézsmát, és semmi egyebet nem adtok". Ezt az egy évtizedes nyugodt gyarapodást csak a szerencsének köszönhették. Sorsuk azonban bizonytalan volt. 1644. április 27-én a szentpéteriek panaszos levélben adták hírül földesuraiknak, hogy „az elmúlt héten a katonák és a hajdúk a falunkat fölgyújtották, némelyek rabságra vitettenek, és ami édes marháink, melyeket az Uraságtok szárnyai alatt kerestünk egy lábig elvitettenek". 20 Az élet a hódoltsági területen bizonytalan volt. 1047-ben a lovasberényi lakosoknak, kik tíz évvel azelőtt költöztek oda a Tolna megyei Bikácsról, „nagy inségh és keserves bizonyos okok véghet származott nyomorúsogok miatt..." minden jószágukkal, feleségükkel és gyermekeikkel „bizonyos ideigh megh kölletett futamodniok, és földökből melyet lakóul birtanak más falukba szerteszéjjel elmentenek..." 1648-ban Serényi Pál érsekújvári vicegenerális adott nekik assecutoria levelet, a végházakban lévő lovas és gyalogkatonák ellen biztonságul — hogy újra megszállhassák a falut. 21 A rácok betelepítése a század második felében is tovább folyt, ekkor már a megye belső, északi részeire is. 1666-ban a komáromi jezsuiták superiorjà, Trautmannsdorff Farkas Sóskutot telepítette meg rácokkal. A feltételek ekkor is: három évi szabadság mindenféle adófizetés alól, ezalatt esetleg csak karácsonyra kellett adniok valami honoráriumot, három év eltelte után pedig kötelesek voltak fizetni 32 forint készpénzt Szent Fülöp és Szent Jakab napján. 22 A JOBBÁGYSÁG ÉS TERHEI A XVII. SZÁZADBAN A 15 éves háború pusztításai után a megye falvainak többsége fokozatosan benépesedett. A Duna melletti részeket főként rácok szállták meg, a megye, északi és délnyugati részeire — ezek a XVII. században Komárom, illetve Veszprém megyéhez tartoztak — a háborúk viharaiban szétszóródott lakosság lassan-lassan visszaszállingózott, s a század folyamán viszonylagosan békés körülmények között élve gyarapodott. 23 A Komárom megyéhez tartozott Fejér megyei falvak 1619. és 1648. között a következők voltak, és ezekben a falvakban a porták száma a dicalis összeírások szerint az alábbi volt: 1619 1622 1626 1635 1638 1648 Forna — — 27a 4 2y 2 8V2 Gyúró 3 2V 2 2 1 / 2 3 3 6 3 A Veréb — 1 1 2V 2 2 5 3 / 4 Bicske 6 5 6 8 5 11 Mór — 1/2 Vi 3 2 51/2 rom megye. — PÄKAY ZS., Veszprém megye története, a török hódoltság korában a rovásadó összeírás alapján. (1531—161216.) Publicationes Veszprémiensis. Veszprémi füzetek T. (Veszprém 1942.)
