Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 1. – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1960)
Tanulmányok – Abhandlungen - Pesovár Ferenc: Fejér megyei népi táncok. I. Alapi táncok. – Dances folkloriques du comitat de Fejér. I. Danses d’Alap. I, 1960. p. 99–145. t. XLIV–XLVIII.
103 Az épületek tömöttfalú, nádtetős házak voltak, amelyek közül néhányat még megfigyelhetünk a szabadkéményes konyhákkal és a. szobákban elhelyezett, de a konyhából fűthető kemencékkel. Az első és a hátsó szobákban voltak a sárból vagy vályogból rakott fehérre meszelt kemencék, mellettük a szintén hasonló módon készült takaréktűzhelyek. A konyhában mindkét kemece szája előtt tüzelő patka volt, végén a katlannal. Néhány ilyen típusú szabadkéményes konyhát a szobákban elhelyezett kemencékkel és tűzhelyekkel még láthatunk. Ahol az első szobában lebontották a kemencét — ha nincs is meg már a szabadkémény, mert lezárták, — a hátsó szobában még használják, fűtenek, kenyeret sütnek benne. Ezek a konyhák a régi eszközök, edények, bútorok gyűjtőhelyei: itt találjuk a csákvári vagy szekszárdi cserépedényeket, a „kászlit", a tányértartót, a gyalogszéket, a benedeki teknővájó cigányok által faragott háromlábú suszterszéket és egyéb konyhafelszereléseket („szénvonyó", vasháromláb, kanáltartó, famozsár stb.). Figyelemre méltók a vesszőből font sárral tapasztott fehérre meszelt mellékhelyiségek, ólak. A falu déli részén az úgynevezett Aranyhegyen valamikor földbevájt putrilakások voltak. A házak berendezése egyszerű paraszti bútorok keveredve a városi ízléssel. A legmódosabb parasztok — akik átalakították a házukat —, továbbá a húszas évektől építkező kisparasztok, zsellérek lakáskultúrája tükrözi legkevésbé a hagyományos belső elosztást és berendezést. A falu parasztsága öltözetében már teljesen polgárosult. A férfiak a csizmás viselet helyett pantallóban és cipőben járnak. Néhány idősebb asszony viseletén látható még bizonyos mértékben a hagyományos ízlés. (Egyszerű sötét hosszú szoknyák, festő ruhák, kendő viselet stb.). A viselet a húszas évektől kezdve fokozatosan eltűnt, a hosszú „hatszeles" különböző anyagokból készült két vagy három fodros „körülfodros" szoknya helyett ..féllábszárig érő" ruha, rakott szoknya kezdett teret hódítani. A magyar nadrág mellett a férfiak ruhadarbjaként meg kell említenünk a vidékre jellemző spriccelt cérna anyagból készült nadrágot, a ..bigyiszt", amelyet az első világháború előtt hordtak és csizmával viseltek, tek. A kender feldolgozása is az első világháború után szűnt meg fokozatosan, habár vannak, akik még a mai napig is fonnak. Egy takács dolgozik még a faluban. A kendermunka eszközei már a üadlásra kerültek, esetleg a kecskerokkát használják még gyapjúfonásra. A lakosság elsősorban földműveléssel foglalkozik. 1945 előtt a zsellérek mellett a birtokos kisparasztok egyrésze idénymunkásként, részesaratóként az uradalmakba járt dolgozni. A nyomásos gazdálkodást, az „ugarolást" csak az idősebbek ismerik, de ők is már négyes vetésforgóval művelték meg a földjüket. A fagerendelvű ekét 40—50 éve nem használják, azonban néhányat — használaton kívül — még láthatunk. A délre eső községekben a mai napig előfordult a faekével való szántás. Állattenyésztés területén a marhatartás mellett az utóbbi időkben sertéshizlalással foglalkoztak. A juhászat munkamódszere és eszközanyaga sok közös vonást mutat az alföldi pásztorokéval. Két juhász dolgozik most is a faluban. A falu hatalmas átalakuláson ment át, de a modernebb gazdasági eszközök és eljárások mellett még a régit is megtaláljuk. Számos fúró-faragó barkácsoló ember van, akik bizonyos használati eszközöket készítenek (szakajtó zsúpból, söprű cirokból, kukoricalevélből font székülőke, vesszőkosár stb.). Egy faragó pásztort (juhász) ismerünk, ki a domború faragás technikájával különböző díszített használati tárgyakat készített. Faragó eszköze a csont- vagy fanyeles „riskó", amit borotvából állít elő. Van, aki az íjas ürgefogó csapdát is el tudja készíteni és azt az utóbbi időkig használta. Ugyanennek a csopda típusnak Tcovácsolt rugós változatát ismerjük a faluból. Különböző vastőröket, a drótvasat, a csapóvasat használják a pézsmapocok, nyest, görény, róka és egyéb szőrmés ragadozók elfogására. Egy ember jár intenzívebben a Malomcsatornára és a Sárvízre halászni. A következő hálótípusokat használja: 2—3 m-es kerítőhálót, emelőhálót, bokrászóhálót, háromkarikás egyszárnyú varsát és a dobó- vagy pendelyhálót. A szokásaik és szellemi hagyományaik közül meg kell említenünk a már kb. 20 éve kiveszett farsangi alakoskodó játékaikat, az ú. n. „bolondozást", „majmozást". Legények vagy gyerekek húshagyókedden különböző maskarákba öltözve házról házra jártak „hermonika", „citora" és köcsögduda zenéje mellett tréfálkoztak, bolondoztak. A játék egyik kedvelt figurája volt a láncos medvének öltöztetett legény táncoltatása. Kb. 40 éve aprószentekkor a legények korbácsolni jártak a lányokhoz s ennek hitük szerint bajelhárító jelentősége volt. Eszközük volt a fűzfából készült, 9 ágból font, suhoeóval ellátott vessző, a „mustohár mag". A májfaállítás és annak tréfás formái (tepsi, döglött tyúk a májfán) még ma is elevenen élnek. A lakodalmi szokásaik már teljesen elszürkültek, leegyszerűsödtek. Igen eleven élete van még főleg az idősebbek ajkán az újabb balladáknak, gyilkossági történeteknek, és ezek még most is élénken foglalkoztatják őket. Közülük megemlítjük Pécsi Pista és Kiss Ilona történetét, amely számos variációban él, továbbá „Hallottátok Alsóalapon (vagv Sáregresen) mi történt", „Mi történt a pötöllei vidéken", „Farkas Julcsa" újstílusú balladákat. Néhány klasszikus balladát is tudnak pld. „Sági bíró lánya", a ..megesett lány történetét", bár az utóbbit már csak néhányan ismerik. 28 A falu anyagi kultúrájából ízelítőt ad a helytörténeti gyűjtemény, amelyet az alapi pedagógusok hoztak létre, ahol a történeti és természettudományi tárgyak (Sárrét állatvilága) mellett kis néprajzi gyűjtemény is található. 2. TÁNCOK Alapon az idősebbek (tehát kb. az 50 éven felüliek) táncismeretét két csoportra oszthatjuk. Az első csoportba tartoznak a hagyományos etnikus táncok: a PESOVÄR F., Adatok egy balladatípus elterjedéséhez, IKMK E/3 (191591) 83.
