Pluhár Zsuzsanna - Gosztola Beáta - Szabó Dóra: Fűszerelem. Fűszereink egykor és ma - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 59. (Székesfehérvár, 2016)
Mérsékeltövi fűszernövények
Gyógyhatása Szárított leveleiből állítják elő a Salviae officinalis folium nevű drogot, amely az európai gyógyszerkönyvekben hivatalos az illóolajjal (Salviae officinalis aetheroleum) és a Salviae tincturáved együtt. Az illóolaj fő komponense a tujon, emellett kámfort és 1,8-cineolt tartalmaz. A rozmaringsav és diterpén vegyületek gazdag forrása is. Gyógyászati szempontból igen sokrétűen alkalmazható: összehúzó, gyulladáscsökkentő, antibiotikus, antioxidáns, emésztést serkentő, légzőszervi fertőtlenítő, köptető, izzadásgátló és ösztrogén hatással rendelkezik. Tujontartalma miatt adagolása óvatosságot igényel! Fűszer célú felhasználása Fűszerként elsősorban húsok pácolására és ízesítésére használják, valamint tésztafélék, mártások, paradicsomos levesek és pesto készítéséhez. A kacsa-, liba-, pulyka-, vadhúsok, hústöltelékek, máj, halak, pástétomok, sajtok, főtt tészták ízesítésére kiváló. Óvatosan használjuk, és a főzés végén adjuk az ételhez. ROZMARING - ROSMARINUS OFFICINALIS Története A rozmaring az ókor óta a házastársi hűséget, az elhunytra való emlékezést és a szellem frissességét jelképezi. Esküvőkön a menyasszonyi csokrokba, temetési szertartásokon a füstölőkbe tették. Egyiptomban rozmaringgal fűszerezett kenyeret készítettek. Az arab gyógyítók az emlékezet és a beszédkészség javítására használták, azt vallották, hogy bölcs döntésekre, a célok megvalósítására ösztönöz, növelve az akaraterőt. Emellett borokat fűszereztek vele, és a fürdővízbe afrodiziákumként adták. A keresztény szemlélet szerint a rozmaring az élet-halál körforgás, az összetartozás és a hűség, a halványkék virág pedig a szűzi tisztaság jelképe. Európa-szerte a kórházakban a levegő fertőtlenítésére használták. Árpád-házi Szent Erzsébet virága volt, róla nevezték el később az Aqua Reginae Hungáriáé gyógyitalt. Tudományos neve (Rosmarinus) a Földközitenger partvidékén való előfordulására utal (ros=harmat, marinos=tenger). A magyarság szimbolikájában az ünnepek virága volt, a szűz menyasszonyt jelképezte: a menyasszony koszorújába, a lányok ruhájára tűzték. A népművészetben a halszálkás mintát és hajfonást nevezik rozmaringosnak. A szerelem / házasság jelképrendszeréhez kötődik a magyar népdalszövegben is. „Hej, rozmaring, rozmaring, Leszakadt rólam az ing, Van már nékem kedvesem, Ki megvarrja az ingem”.
