Pluhár Zsuzsanna - Gosztola Beáta - Szabó Dóra: Fűszerelem. Fűszereink egykor és ma - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 59. (Székesfehérvár, 2016)
Szabó Dóra: Ízelítő a fűszerek történtéből
lek készítésekor sem követték a nyugat-európai konyha XVII. századi változásait. Még a kora újkorban is a sáfrány volt a leggyakrabban használt fűszerünk. Jól mutatja ezt a hatalmas sáfrányoskertek léte, valamint az erdélyi és bajmóci sáfrány hírneve. A fűszerkereskedelem története A fűszerek felfedezésével nagyjából egy időben indult meg a kereskedelmük is, amely évszázadokra megalapozta a jól jövedelmező gazdasági lehetőséget időben kihasználó államok, birodalmak jólétét. Az arab kereskedők talán a mai napig a leghíresebbek e téren, hiszen időszámításunk előtt 200 évvel Arábia már az illatos gyanták és mézgák kereskedelmi központjának számított, a leleményes üzletemberek pedig igen hosszú ideig sikeresen titkolták el a kincseket érő fűszerek eredetét. Ennek köszönhetően az arab kereskedelem, a középkor kisebb-nagyobb viharait sikeresen átvészelve, végig virágzott. Mivel a kereskedelem döntően tengeri utakon zajlott, a nagy kikötők is jelentős hasznot láttak belőle. Alexandria óriási bevételekkel bírt a kikötői illetékekből, a római uralom idején a világ legnagyobb kereskedelmi központjának számított. Ezt a kiváltságos szerepet vette át a X. században fejlődésnek indult velencei kereskedelem, amely a XIII. századra monopóliummal rendelkezett a közel-keleti fűszerek adásvételében. A velencei kereskedők Alexandriából szerezték be az árut, és magas áron adták tovább. A többi európai ország a magas árak és a haszon reményében igyekezett megtörni Velence kizárólagos uralmát, ezért a XV. század második felében hajóépítésbe kezdtek, hogy eljussanak a fűszertermelő országokba. Ennek hatására megkezdődtek a felfedező utak és a versenyfutás a hatalomért. A versenyt a portugálok nyerték, akik elsőként tértek vissza indiai fűszerekkel, a Jóreménység fokának megkerülésével. Ezek az utak azonban hosszúak és veszélyesek voltak. Magellán 1519-ben induló 5 hajója közül egyedül a Victoria tért vissza szegfűszeggel megrakodva. Sir Francis Drake pedig 1577- ben indult el, és 3 évvel később ért vissza szintén szegfűszeggel és egyéb kincsekkel a hajóján. A holland expedíciók - a portugáloktól kicsit lemaradva - az 1500-as évek végén indultak. Vállalkozásuk szintén sikeresnek bizonyult: szegfűszeggel, szerecsendióval és borssal megrakodott hajókkal tértek vissza. A felfedező utak hatására sorra alakultak a kereskedelmi társaságok: 1602-ben a Holland Kelet-indiai Társaság, majd 1664-ben a Francia Kelet-indiai Társaság. Ezzel megkezdődtek a harcok a fűszerkereskedelem monopóliumáért. A próbálkozások ellenére több mint 100 éven keresztül a portugálok uralták az európai fűszerkereskedelmet, de végül engedniük kellett az angol és holland túlerőnek. Ennek köszönhetően a XIX. századra India és Ceylon szigetén angol, a Kelet-indiai szigetek nagy részén pedig holland érdekeltségek jöttek létre. Az európai vállalkozások számára azonban gyakran kockázatokkal, olykor bukással is jártak a felfedezések, a tengerészek számára kalandokkal, nélkülözéssel és számtalan betegséggel, sőt nagyarányú emberveszteséggel. A fellendülő kereskedelem a nagy múltú keleti civilizációk leigázásához vezetett, amelyek Európa kapzsiságának áldozataivá váltak. Európai fűszernövények Bár az ókorban számtalan értékes tanulmány, könyv készült a fűszerekről, a felhalmozódott tudás feledésbe merült a középkori Európában. A tudósok a növényeket hideg-meleg, illetve száraz-nedves osztályokba sorolták, és gyakran furcsa babonákkal íi
