Gärtner Petra (szerk.): Szent István király bazilikájának utóélete. A Középkori Romkert 1938-tól napjainkig - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 56. (Székesfehérvár, 2016)

Biczó Piroska: A Romkert arculatváltozásai

sor került a romterületen, valamilyen módon gótikus bővítéseiket is jelölték.18 A négyzetes betonlapok a templom első ismert tartószerkezeteit, a 12. századi pilléreket jelenítették meg — a déli oldalon eredetiben négy pillérlábazat maradt meg, a két gótikus átépítés részleteivel együtt. Az 1972. évi helyreállítás után a fényképekről ítélhetően az északi oldalon a gótikus átépítéseket csak a déli pillérsor megmaradt első három pillérével szemben érzékeltették a betonlapok tégla körbeépítésével. E helyreállítás során végérvényesen lemondtak a sírgödrök bemutatásáról, és azokat csupán beton fedlappal jelölték. Erre valószínűleg az időjárás viszontagságaitól megviselődött sírfalak állapota miatt volt szükség, de a szemléletmód megváltozásának is szerepe lehetett ebben. A rom, az épület maradványai helyett az egykori épületre történő utalás kapott hangsúlyt. Egyedül Szent István sírhelyénél járt el más módon a tervező, melyet nem fedett be. A régészeti és művészettörténeti kutatás ekkor még óvatosan fogadta Kralovánszky Alán új leletét és azonosítását (t.i. Szent István király sírjának helyét), a terv is csak központi sírként említi a feltárt maradványokat. Jelentőségével azonban már ekkor is tisztában voltak. Erdei, hogy a sír csekély maradványát bemutathassa, előkészített betonlapok felhasználásával, részben ráépülve a megmaradt nyugati sírfalra, alakította ki a sírgödröt, amelyet a Romkert szintjében kereszt alakban elhelyezett, kettős fagerenda zárt le. A Forster Központ Tervtárában őrzött fényképeken a sírtól nyugatra, U-alakban megmaradt, a kultuszhely kiépítéséhez tartozó falszakaszokat is szabadon hagyták a falakon belüli padlólappal együtt és innen a sír felé mélyítették a területet.19 Ez a terv sem mondott le azonban teljesen a kertészeti megoldások alkalmazásáról. Az építészeti műleírás a Szent István-sírt három oldalról nyírt sövénnyel tervezte körbevenni. A fényképek tanúsága szerint ez nem készült el a sír köré. Az egykori szentélyrekesztő elpusztult északi felét továbbra is levendulasorral jelölték, keleti végénél az apszisba felvezető lépcsőt pedig betonlapokkal. (95. és 98. kép)

A Romkert összképét jelentősen változtatta meg a Szent Istváni templomhoz keletről csatlakozó késő gótikus szentély falmaradványainak kezelése. Az eddig „hangsúlyosan jelentkező” falmaradványokat a terv „úgy bemutatás, mint alaprajz szempontjából értékelhetetlennek” ítélte, ezért háttérbe szorításukat, növényzettel való befuttatásukat javasolta. Végül a falmaradványokat részben betemetve, a késő gótikus szentély maradványainak bemutatása a Szent Istváni templom területének 1938-as megfogalmazásához közelített. Az újonnan kialakított felszín délre, a nagyobb mértékben elpusztított alapfalak felé mélyült, követve a Szent István-kori apszisban 1938-ban kialakított felszínt. Az alapfalak jelentős részének eltakarásával a füvesített felület szélén meghagyott falak a szentély kontúrját rajzolták ki. (96. kép) A magyar műemlékvédelem példaértékű munkájának tekintette a Romkert új arculatát, ezért kerülhetett sor az ICOMOS Magyarországon tartott III. Közgyűlése résztvevőinek székesfehérvári látogatására.20

A Romkertre irányuló csaknem egy évtizedes figyelem után hosszú ideig a lassú romlással kísért változatlanság uralkodott. 1988-ban, Szent István halálának 950. évében az érintettek, a megyei önkormányzat, a megyei múzeum, a város vezetői és nem utolsó sorban az Országos Műemléki Felügyelőség kötelességének érezte az évforduló kapcsán a Romkert rendbetételéről gondoskodni. Kralovánszky Alán mint a korábbi ásatások vezetője (ekkor a Nemzeti Múzeum régésze és adattárának vezetője), bekapcsolódva a munkába, szívügyének tekintette az augusztus 20-i ünnepségekre a romterület rendbetételét. A Romkert „siralmas” állapotáról már 1987-ben megszülettek az első iratok a műemléki felügyelőségen, a Szent István Király Múzeum Adattára pedig Kralovánszky Alán 1986-87-ben készített fotóit őrzi. A képeken szétszóródott és elhasadt köveket, omladozó falakat látunk.21 Kovács Péter, az István Király Múzeum akkori igazgatója, a romterület problémakörét széleskörűen kezelve nemcsak a Romkert egyeztetésekkel kísért rendbetételét sürgette, hanem a tudományos dokumentáció kiadását is. Az iratokban a falak védelmének kérdése is felmerült, Sütő József restaurátor a falak téli takarásának nélkülözhetetlenségét hangsúlyozta.22

A terveket Oltai Péter készítette el, megfogalmazása szerint Erdei Ferenc 1972. évi terve alapján. Az 1988 májusában tartott konzultáció az idő szűkössége miatt tervtanács mellőzését javasolta. Az elkészült munkák nem mindenben feleltek mega konzultáción elhangzott javaslatoknak, de többségükben aszerint folytak. Újabb tervváltozatnak nincs nyoma, csak utódokumentáció készült az elvégzett munkákról. Oltai terve a késő gótikus szentély területének kezelésében tért el jelentős mértékben Erdeiétől. A késő gótikus szentély déli felét is feltöltötték, a földtömeget az északi oldalon62