Gärtner Petra (szerk.): Szent István király bazilikájának utóélete. A Középkori Romkert 1938-tól napjainkig - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 56. (Székesfehérvár, 2016)
Rácz Piroska: Szent István király ereklyéi
például országok közötti kapcsolatok megerősítésére ereklyéket adományozni,22 de azért is, hogy az ereklye minél több helyen kifejthesse csodatévő hatását. Ereklye birtokában templomot is lehetett alapítani.23 A tatárjárás idején a Szent Jobbot (más kincsekkel, ereklyékkel együtt) valószínűleg Dalmáciába menekítették,24 onnan azonban a történeti adatok tanúsága szerint vissza is hozták.25 írott források szerint a 15. században a Szent Jobbot ismét Székesfehérváron őrizték, a szentjobbi monostor ugyanis ekkorra már hanyatlásnak indult.26 A török hódoltság idején az ereklye sorsáról nem tudunk biztosat. Lehetséges, hogy a törökök kezére került a város kirablása során, s az értékes ereklye kereskedők közvetítésével jutott el Raguzába (ma Dubrovnik), az ottani domonkos szerzetesekhez.27 Tény, hogy felbukkant Raguzában egy István királynak tulajdonított mumifikálódott kézereklye, melyet a raguzai szerzetesek körében fennmaradt hagyomány szerint török kereskedőktől vásároltak meg.28 Az ereklye Raguzában való őrzéséről az első adat 1590-ből való: a domonkosok ekkor határozták el, hogy az ereklye számára ereklyetartót készítenek,29 1618-ban pedig leltárba vették.30 Azt, hogy ténylegesen a Szent Jobbról lehet szó, valószínűsíti az a körülmény, hogy a raguzai domonkosok a karereklyével együtt egy Szent István-koponyaereklyét is őriztek; s tudjuk, hogy 1440-ben Székesfehérvár volt az egyik koponyaereklye őrzőhelye is, a két ereklye tehát együtt kerülhetett Raguzába.31 Az a tény viszont, hogy az ökölbe szorult kézről hiányzik a gyűrű, kérdésessé teszi a hitelességet. Hartvik leírása szerint a gyűrű ugyanis rajta volt eredetileg a kézen, s amennyiben valóban rajta volt, azt az ökölbe szorult kézről nem lehetett egyszerűen csak lehúzni az ereklye sérülése nélkül - de elképzelhető, hogy esetleg más módon távolították el. Erről a gyűrűről nem tudjuk, milyen lehetett, a Hartvik-legenda is csak annyit ír, hogy „csodás mívű” volt. Mária Terézia 1769-ben a koponyaereklyét, 1771-ben pedig a Szent Jobbot is visszaszerezte Raguzából. A koponyaereklyét ma Székesfehérvárott, a Szent Jobbot pedig Budapesten a Szent István Bazilikában őrzik.32 A Mária Terézia által visszaszerzett koponyaereklye valójában a Raguzában őrzöttnek csak egy darabja, minthogy a domonkos szerzetesek az ereklye egy részét megtartották maguknak, amelyet Dubrovnikban jelenleg is őriznek. Ebből az ereklyéből kapott 1988- ban a Pannonhalmi Apátság is egy darabot. Dubrovnikban még egy István királynak tulajdonított állkapocs is látható.33 A felsoroltakon kívül is számos Szent Istvánnak tulajdonított ereklyét őriznek még magyarországi és európai templomokban. Ezek közül sok már csak egészen apró csontdarab, mely az ereklyék feldarabolásának és adományozásának következménye. A Szent István-ereklyék természettudományos vizsgálatai A Szent Istvánhoz köthető ereklyék közül ez ideig a Szent Jobbon és a székesfehérvári koponyaereklyén végeztek természettudományos vizsgálatokat. A Szent jobbot ma a Lippert József által tervezett kettős ereklyetartóban őrzik. (54. kép) Külső része egy gótikus kápolnaszerű, ezüstből és üvegből készült tartó, belső része egy üveghenger, ezekben van látható módon elhelyezve az ereklye. A mumifikálódott, ökölbe szorult jobb kezet a kéztőnél aranyfoglalat veszi körül, melyhez erősen rögzítették az ereklyét. Magát az ereklyét levehető, hármas díszes szalag futja lazán körbe. Az ököl üregében textilgöngyöleg található, melyet a Szent Jobb alapját képező fehér térítőhöz varrtak hozzá. (55-56. kép) A Szent Jobbot eddig három alkalommal vizsgálták. Legelőször 1951-ben, ekkor ugyanis a Szent Jobb ereklyén penésztelepre gyanús jelenséget észleltek, s ennek megállapítására, illetve az esetleg szükséges konzerválási feladatok elvégzésére Bochkor Ádám orvost mint szakértőt hívták meg. Vizsgálatai nem csupán a penészesedésre szorítkoztak, hanem részletesen szemrevételezte az ereklye állapotát. Észrevételeit 1960-ban a Vigilia folyóiratban közzé is tette: „A Szent Jobb akkori állapotát az alábbiakban ismertetem az anatómiai viszonyok figyelembevételével. A vizsgált testrész ököltartásban lévő mumifikálódott jobbkéznek felel meg. A hüvelykujj ráfekszik a mutatóujj első izpercének orsói (radiális) oldalára. A hámréteg mindenütt a körmökkel együtt hiányzik, a körömágyak jól látszanak. Az irha, ahol nem hiányzik, mindenütt keményen rászáradt a csontos alapra és sötétbarnán elszíneződött. Az irharéteg néhol berepedezett, a kézhát közepetáján kb. 5 forintnyi területen hiányzik. A középcsontok (metacarpus) felett a szalagszeren elvékonyodott és a csontokra ugyancsak rászáradt feszítő inak egy-egy részlete látható. A tenyér irharétege ép,33
