Gärtner Petra (szerk.): Szent István király bazilikájának utóélete. A Középkori Romkert 1938-tól napjainkig - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 56. (Székesfehérvár, 2016)

Rácz Piroska: Szent István király ereklyéi

sárgásbarna, penésztől mentes. A kéz hátát és az ujjak feszítő oldalát szürkésfehér, bolyhosnak látszó penészréteg fedi. Az ebből vett kaparék nagyító alatt egy penészgomba-fajnak (Aspergillus niger) bizonyult. A penésztelepeket letisztítottuk és utána a kezet mindenütt konzerváló folyadékkal bekentük. A kézcsukló aranyfoglalatba erősen be volt rögzítve s ezért a kivételét onnan nem erőszakoltuk, nehogy az ereklye megsérüljön vagy esetleg összetörjön.”34 Bochkor megállapította, hogy István király 1038-ban bekövetkezett halálától az 1083-as szentté avatásig eltelt 45 év „éppen elegendő idő ahhoz, hogy a holttest teljes felbomlása megtörténjék”. A Hartvik-legendában leírt jelensége­ket, a koporsó felnyitásakor szétterjedő „édes illatot” és a koporsót elárasztó vizet a következőképpen magyarázta: „A kellemes illat valószínűleg a balzsamozáskor használt illatszertől származott, a rózsaszínű víz pedig az a hullaié le­hetett, amelyet a szétbomlott vörösvérsejtek festékanyaga színezett halvány vörhenyesre.”35 A legenda szavai azonban inkább talajvízre utalhatnak, mint azt Kralovánszky Alán megállapította: a folyadékkimerés, majd -visszaöntés azonos vízszintet eredményező jelensége a közlekedőedények törvényét tükrözi, vagyis a víz a talajból áradhatott a sírba.36 Amennyiben valóban bomlástermékekből származott volna a koporsót megtöltő folyadék, annak kimérésékor nem áramolhatott volna helyébe újabb mennyiség. A jobb kar mumifikálódását és megmaradását a vízzel teli koporsóban Bochkor azzal magyarázta, hogy „a kéz a halottnak hanyattfekvő helyzetében a legmagasabban fekvő testrésze lehetett, amely a koporsó alsó részében elhelyezkedő hullaié maceráló hatásának s így a teljes széteséshez vezető felbomlásnak nem lehetett kitéve”.37 Bochkor tehát a Hartvik-legendában leírtakból indult ki, mely szerint a király holtteste 45 évig, a szentté avatásig ugyanazon a helyen, egy föld alatti kősírban nyugodott. 1988. április 6-án a Szent Jobb ereklyetartóját ismét felnyitották, s az ereklyét vizsgálatnak vetették alá. Az ant­ropológiai vizsgálatokat Szentágothai János és Nemeskéri János professzorok végezték, megállapításaikat a Szent István Bazilika Plébániai Hivatalában őrzött jegyzőkönyv tartalmazza.38 A vizsgálatok csupán szemrevételezésből, az ereklye állapotának felméréséből és mérésekből állottak, melyekhez különböző erősségű nagyítókat, 25-szörös nagyítású pre­parálómikroszkópot, a mérésekhez fém tolómércét használtak. Az aranyfoglalatot ez alkalommal sem távolították el, mert ez a művelet az ereklye sérülése nélkül aligha lenne lehetséges. Szintén nem távolították el az ököl üregébe tömött textildarabot, mert az a Szent Jobb alapját képező térítőhöz van varrva, s ennek eltávolítása esetleg szintén az ereklye sérülését okozhatná. Ezekből a körülményekből, s a kézfej ökölbe szorult helyzetéből adódóan is, az ereklye bizonyos részei nem (vagy nehezen) hozzáférhetők, takarásban vannak. így például a tenyér bizonyos részei, a behajlított ujjak középső- és végpercei. Az ereklye részletes anatómiai leírását és állapotának felmérését Szentágothai János végezte. Főbb megállapításai a következők. Megadja a borhiányok pontos anatómiai helyét, leírja azokat a területeket, ahol a bőr alatti struktúrák (inak, csontok, ízületek) láthatóvá váltak. Megállapítja, hogy a láthatóvá vált ízületekben kóros elváltozás nem észlel­hető, s hogy „a kéz ujjainak helyzete is a természetes beszáradás következményének tűnik.”39 A Bochkor Ádám-féle leírással ellentétben a hüvelykujj körme megtartott. Azokon a tenyéri és ujjbegyi területeken, melyeket be lehetett látni, bőrlécrajzolatok maradványait figyelte meg. Fémtől eredő elszíneződést a kézen sehol nem talált.40 Végül megál­lapítja, hogy „a Szent Jobb a közepesnél csak valamivel kisebb férfikéz - a körülményekhez képest igen jól megtartott - múmiája.” Vizsgálatának tanulságául megemlíti, hogy alkalmas tükörrendszer segítségével nagyobb területeket lehetne tanulmányozni. A kézereklye méreteit Nemeskéri János vette fel, a mérési eredmények azonban a kézfej mumifikált voltából, valamint ökölbe szorított helyzetéből következően nem tekinthetők abszolút értékűnek. 1999. április 14-én és 21-én újabb vizsgálatokat végeztek Réthelyi Miklós vezetésével. A vizsgálat elsődleges oka az volt, hogy Szabó Géza kanonok, a Szent Jobb akkori őre észrevette, hogy az ereklyéről egy kis darab levált, ezért szüksé­gesnek tartották az ereklye állapotát ellenőrizni. A vizsgálatok jegyzőkönyvének kivonatos összefoglalása a Szent István Bazilika Plébániai Hivatalának Irattárában megtalálható. Az ereklye felszínét endoszkóppal vizsgálták, mely nagyobb felü­letek megfigyelését tette lehetővé. Az ököl üregében lévő textildarabot azonban ez alkalommal sem távolították el, mint ahogy az aranyfoglalatot sem, továbbra is maradtak tehát beláthatatlan részek. Megállapították, hogy a körmök minden34

Next

/
Thumbnails
Contents