Gärtner Petra (szerk.): Szent István király bazilikájának utóélete. A Középkori Romkert 1938-tól napjainkig - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 56. (Székesfehérvár, 2016)
Rácz Piroska: Szent István király ereklyéi
monostorban őrizték azután a középkor folyamán a Szent Jobbot, a körülötte kialakult mezőváros neve pedig Szentjobb lett.6 A Hartvik-féle szarkofágos eltemetés nyomán azt a díszes szarkofágot, amelyet azóta is „Szent István-szarkofágként” tartunk számon (49. kép), legelőször 1931-ben Varjú Elemér hozta kapcsolatba István királlyal. E kérdés azonban még nincs lezárva, a kutatók álláspontja nem egységes.7 A szarkofág személyhez kötése azért jelent nehézséget, mert 1970-71-ben Kralovánszky Alán feltárt a bazilika főhajójában egy, a templom korai időszakából származó, kővel bélelt sírgödröt, amelyet Szent István sírhelyeként határozott meg.8 A művészettörténeti kutatás a „Szent István-szarkofág” korát, faragványainak gondos elemzése alapján, ma István szentté avatása körüli időre határozza meg, s lehetséges, hogy a szentté avatáskor a sírból felemelt ereklyék számára készült.9 A sírláda gazdag díszítése mindenesetre ellentmond sírgödörben történő elhelyezésének.10 Györffy György elmélete szerint István király holttestét eredetileg nem földbe ásott kősírban helyezték el, hanem a templomba lépők számára látható módon, az említett díszes szarkofágban. Majd a király halálát követő trónviszályok idején (valószínűleg 1061 körül) a sír feldúlásától és kifosztásától tartó fehérvári kanonokok kiemelték a testet a márványszarkofágból, és a bazilika közepén egy föld alatti kősírba rejtették azt. Györffy szerint a király jobbját a második eltemetés alkalmával választották le a testről, mert annak épen maradásában csodát láttak, István királyt pedig már életében is szentként tisztelték. A leválasztott jobbot ereklyeként a káptalani kincstárban helyezték el, s innen vihette el azt Merkur." Györffy kettőseltemetés-elméletének legerősebb pontja, hogy elfogadható magyarázatot ad a Szent Jobb épségben maradására. Hartvik legendája ugyan nem említi a király második eltemetését, sőt arról tudósít, hogy „a boldog test ugyanazon a helyen negyvenöt évig nyugodott”12, vagyis 1083-ig. Györffy szerint azonban az István királyról szóló kisebbik legenda következő szavai esetleg a kettős eltemetésre utalhatnak13: „Majd, hogy elszaladt sok esztendő, akár a népben megsokasodott gonoszság, akár az egyházban történt valamely meghasonlás miatt, e szerfölött gazdag kincs a földben lappangott, és a halandók tudomása elől elrejtve, egyedül az Úr szeme előtt mutatkozott.”14 Más elképzelések szerint15 1038-ban bekövetkezett halálakor István királyt föld alatti sírba temették, s ezen a helyen nyugodott a test egészen az 1083-as szentté avatásig, ahogyan azt Hartvik legendája írja. Ebben az esetben Merkur a sírból, közvetlenül a szentté avatás előtt vihette el az ereklyét. Kralovánszky azzal érvel, hogy a földbe helyezett, kőlapokból összeállított sírt is joggal lehet szarkofágnak nevezni, s nem látja indokoltnak az ereklye leválasztását sem jóval a szentté avatás előtt, amikor annak még a lehetősége sem vetődött fel.16 Nehezebb viszont megmagyarázni, hogy maradhatott meg épségben a jobb a vízzel elárasztott sírban. Az eltemetés módjára vonatkozóan tehát több elképzelés is létezik, s így a Szent Jobb épségben maradását is többféleképpen lehet magyarázni. A két elmélet Merkur tettét is más-más színben tünteti fel. Első esetben az ereklye elvitele lehetett akár annak megőrzésére irányuló jó szándékú cselekedet is, második esetben viszont egyértelmű ereklyelopásnak lehet csak minősíteni. Az ereklye őrzésére alapított szentjobbi monostor középkori pecsétjein egy könyökben meghajlított egész kar látható, mely a ma ismert, jóval kisebb ereklyének nem felel meg. Elterjedt nézet szerint a pecséteken látható ábrázolás „bizonyítja, hogy az eredeti Szent Jobb ereklye nem csupán az [...] ökölbe szorított kézfejből, hanem az egész jobb karból állott."17 E vélemény szerint később a kar felső részét leválasztották, és a leválasztott karrészt a Lengyelországba került karereklyével azonosítják, melyet valószínűleg az 1370-ben létrejött magyar-lengyel perszonálunió alkalmából adományozott Nagy Lajos Lengyelországnak.18 Ennek a karereklyének a hollétéről ma nem tudunk semmi biztosat, a II. világháború idején nyoma veszett.19 Egy másik, díszes tartóba foglalt ereklyét őriznek Bécsben, mely az ereklyetartón olvasható felirat szerint István király karcsontja, s időnként ezt az ereklyét is összefüggésbe hozzák a Szent Jobbal, mint arról esetlegesen leválasztott részt.20 Valójában azonban egy jobb sípcsont van az ereklyetartóban,21 a felirat tehát téves, és így a Szent Jobbal ez az ereklye nem hozható összefüggésbe, de István király csontjaihoz tartozása nem kizárt. Mindenesetre az ereklye „aprózódásáról” és adományozásáról szóló elméletek egyáltalán nem valószínűtlenek, szokás volt32
