Gärtner Petra (szerk.): Szent István király bazilikájának utóélete. A Középkori Romkert 1938-tól napjainkig - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 56. (Székesfehérvár, 2016)

Bubryák Orsolya: Észervételek a Szent István-szarkofág történetéhez

vonala, így a környező földterületek hovatartozása a 18, században igencsak vitatott volt: a város vezetése és a prépost (később püspök) között a török hódoltság utáni korszaktól kezdve állandó harc folyt a kérdéses terület birtoklásáért. Az egykori Nesselrode-birtokper megújítása 1778-ban épp Séllyei Nagy Ignác püspöksége alatt történt.33 Csupán hipotézis, de ha a szarkofágot a vitás földterület valamelyik pontján - esetleg a piactéri kút környékén - találták, akár az is előfordulhatott, hogy a püspökség vezetése szándékosan nevezte a lelőhelyet a „bazilika területének”, ezzel is bizonyítva, hogy az egykori prépostsági földterület a török hódoltság előtt odáig terjedt.

Összefoglalóan mindössze az állapítható meg, hogy a szarkofágnak sem lelőhelyével, sem előkerülésének időpontjával kapcsolatban nem rendelkezünk megbízható információkkal. Biztosan csak annyit állíthatunk, hogy 1784-ben egy római sírkőlapot ástak ki az egykori prépostsági templom közepén, amit később a szarkofág fedeleként azonosítottak, és e faragvány lelőhelyének adatai „ragadtak át” a szarkofágra is. A sírláda megtalálásának időpontja is ismeretlen, a Römer Flóris és Varjú Elemér által említett 1803-as évszám, a püspökkert falának készítési ideje, a szarkofág szempontjából nem datáló erejű, mert az nem volt befalazva, 1803 előtt és után is kerülhetett a kertbe.34 Mindazonáltal felbukkanása legvalószínűbb dátumának magam is az 1800-as évek elejét tartom, mert - úgy tűnik - Schönvisner 1791-ben még csak a római sírkőlapot ismerte, a szarkofágról nem tudott. Biztosnak azonban mindössze az vehető, hogy a sírláda 1813-ban, Horvát István látogatásakor már ott állt a kertben.

A lelőhelyre vonatkozó adatok hiánya természetesen nem jelenti azt, hogy a szarkofág eredetileg ne állhatott volna a prépostsági templomban. Feltételezett sorsa tulajdonképpen teljes összhangban áll a faragvány elhelyezésére vonatkozó legújabb elképzelésekkel, miszerint a szarkofágot Szent István tulajdonképpeni sírhelye felett emelt ereklyeszarkofágnak kell tekintenünk. Tanulmányomban csupán arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy a faragvány előkerülésének időpontjára és helyére vonatkozó ismert adatok valójában egy másik, római kori kőfaragványra vonatkoznak, abból tehát csak az eddiginél nagyobb körültekintéssel lehet a szarkofággal kapcsolatos következtetéseket levonni.

Jegyzetek

1 A tanulmány rövidített változata az Ars Hungaricában 2007- ben megjelent publikációnak, vő. Bubryák 2007.

2 Varjú 1930

3 A korszakról és Szent István székesfehérvári kultuszának alakulásáról vö. Buzinkat 1986, különösképp 87-111. (Vitézi avatás a királysírok helyén c. fejezet), a mauzóleum festészeti programjáról P. Szűcs 1982, valamint a Romkert kialakításáról Gärtner Petra tanulmánya jelen kötetben, további irodalommal.

4 Henszlmann 1864

5 Römer 1873. 68.; Kéziratos jegyzeteiből kiderül, hogy már ő is a nádori levéltár „Muzeum 1814. 29. sz.” iratait használta kutatásaihoz. OSZK, Kézirattár, Föl. Hung. 1110/3. Römer Flóris iratai. Magyarország római korának archaeologiája, föl. 50.

6 Hampel 1894; Szintén Szent István-kori datálással és kérdéses, óbudai vagy székesfehérvári lelőhellyel publikálta: Pasteiner 1896. 107., 110.

7 Varjú 1930

8 MNL-OL, N24, József nádor iratai, Általános iratok, 1814.

464. cs. 29. sz. A dokumentum megtalálásában nyújtott segítséget Biczó Piroskának köszönöm.

5 A faragvány datálásáról, stíluspárhuzamairól, további, tárgyra vonatkozó irodalommal: Tóth S. 1994; Marosi E. 2002 a szarkofágról: 314-326.; Tóth S. 2007

10 1803-ban a bazilikában talált kőfaragványként említi még például Marosi A. 1938; Dercsényi 1943a 106.; Nagy Á. 1972. 165.

11 Horvát István jelentése, MNL-OL, N24. József nádor iratai,

Acta Musei, 1813. 463. cs. Nr. 1598

12 Fejér 1818. 33.

13 A sírkőhöz Id. Fitz-Mócsy-Soproni 2001. 1509. sz.

14 Fejér 1818. 34.

15 Archiv für Geschichte 1824. 237.

16 Szvorényi 1851.406-407.

17 Pauer 1877. 398.

18 Székesfehérvár, Káptalani levéltár. Visitatio canonica..., 1817. I. fol. 4-5.; Mózessy Gergely segítségét köszönöm.

19 CsitAry 1936. 68. Stiftel János bécsi ágens levelére hivatkozva közli, hogy 1771-ben kutattak a bazilikában Szent Imre sírja után.

20 Lauschmann 1993. 102-104. 27