Gärtner Petra (szerk.): Szent István király bazilikájának utóélete. A Középkori Romkert 1938-tól napjainkig - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 56. (Székesfehérvár, 2016)
Gärtner Petra: Az idézet bűvöletében
országalmát használ, Aba-Novák viszont a lándzsán kívül a teljes Szent Istváni attribútum-repertoárt felsorakoztatja. Feltűnő, hogy a koronázási jelvények egyiküknél sem stilizáltan, hanem hitelességre törekedve jelennek meg. Pusztán az ábrázolásukkal konkrét utalást kapunk a középkori templom funkciójára, hiszen koronázó templomként kimondottan az volt az egyik feladata, hogy ezeket őrizze. A jelvények sűrű ismétlésének ugyanakkor fontos retorikai szerepe van: Szent Istvántól kezdődően az egész magyar történelmen végigvezetett, többször is hangsúlyosan megismételt jelképek az államalapítónktól eredeztethető uralkodói hatalom átöröklődését, jogfolytonosságát jelzik rendkívüli nyomatékkal. Vázlatok, tervek a Romkert 1938-as kialakításához Az eddigiekben a felépült Romkertről és annak kész dekorációjáról esett szó, azonban igen tanulságos összevetni a megvalósultakat a tervezési szakaszban készített vázlatokkal és tervvariációkkal. A Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ Tervtárában őrzött rajzok alapján Lővei Pál a Romkert kialakításának négy fontosabb tervfázisát különböztette meg, melyeket nagy vonalakban alább ismertetünk.61 A legkorábbi vázlat még nem számol a püspöki kert egy részének megvásárlásával, így az épület a templom hossztengelyével párhuzamosan fut.62 (14. kép) Figyelemre méltó részlete az utca fölött átívelő, egyszerre diadalívre és harangfalra emlékeztető átjáró. (15. kép) Építészetileg ez kapcsolta össze a templom déli oldalán álló román kori kápolna falmaradványait a Romkerttel. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy ebben az időszakban, sőt még évtizedekig, nemcsak gyalogos, hanem autóközlekedés is volt ezen az útszakaszon. így ez az elsőre szokatlannak és erőltetettnek tűnő összekötőelem valójában a belváros akkori forgalomszervezéséből következő merész építészeti elképzelés. A rajzon látható épület egy olyan rekonstrukciós ötlet, amely a frissen feltárt kápolna alapzatára építkezik. Azért is érdekes ez az elgondolás, mert Gerevich, a MOB elnöke mélyen elítélte az efféle romantikus, minden tudományos megalapozottságot nélkülöző fantazmagóriákat. „Kisebb mérvű kiegészítést is csak olyan helyen végeztünk, - írja A székesfehérvári királyi bazilika című könyv előszavában - ahol biztosan következtethettünk, s ahol azt a szerkezet nélkülözhetetlenné tette; ezt is olyan anyaggal, amely feltűnően elüt az eredetitől s így bárkitől [sic!] és bármikor megkülönböztethető.”63 A második tervfázist mutatja az a rajz, amelyen az épület L-alakban megtörik.64 (16. kép) Itt a mauzóleum már az Eisenbarth-ház helyén áll, ám a bejárata még a Várkörútról nyílik, melyen széles lépcsősáv vezet befelé. A vázlat a Bazilika tér (ma Koronázó tér) autóközlekedését egy nagyszabású belvárosi térrendezés reményében kiiktatja, s csak egy gyalogos átjárót épít a Várkörút felől.65 A következő terveken a Romkert bejárata derékszögben befordul és a rácsos kapuzat a Bazilika térről nyílik, a lépcsősor pedig a mauzóleum elé helyeződik át.66 (17. kép) Az utolsó stádiumban megjelenik a mauzóleum hármas ablakcsoportja, és a Bazilika teret kapuszerűen lezáró átjáró.67 (18. kép) Lux fő vonalaiban megtartja ezt a tervet, csupán egyes részletek tekintetében dolgoz ki variációkat. Ezeken fokozatosan egyszerűsödnek a külső díszítőelemek, ami részben a költségek csökkentésével magyarázható. Szerepelt például a tervek között a kőtári árkádsor pillérének díszítésére egy négyes portré és egy egészalakos Szent István-relief.68 (27-28. kép) A formai leegyszerűsödés hasznára vált az épületnek, mivel a mértéktartó külső egyúttal letisztultságot, harmonikus megjelenést eredményezett. Hóman Bálint 1937. június 18-án hagyta jóvá Lux Géza tervrajzait.69 Később azonban két fontos változtatás történt e tervekhez képest. A rajzokról ugyanis hiányzik még a csontmaradványokat őrző kripta, amelyet végül a mauzóleum és a templomromok közötti térségben alakítottak ki. A másik változás, hogy az 1937-ben jóváhagyott terv szerint a kapuzat belváros felöli oldalán egy domborművel (szoborral?) díszített falikút kapott volna helyet, ám erre a helyre Madarassy nagyméretű, ivó szarvaspárt ábrázoló kőreliefje került.70 A domborműnek készült egy figyelemre méltó tervvariációja is, melyen az idilli jelenet alatt a következő sor olvasható: „MAGYARORSZÁG NEM VOLT — HANEM LESZ ~ MAGYARf...?]."71 (32-34. kép) 14
